A magány lassan, de biztosan felőrli az egészséged

magány - egészség - mentális erő

Évtizedek óta figyelmeztetnek a szakértők a modern ember elmagányosodására: kezdetben a városiasodás volt a kötelékek elvesztésének legfőbb oka, később a digitalizáció szeparálta el egymástól az embereket, majd a pandémia és a szociális távolságtartás tett rá minderre egy lapáttal. A magány azonban nem egészséges, hatása pedig egyre ijesztőbb méreteket ölt.

A pandémia után, két évnyi tapasztalattal és adattal a hátuk mögött a kutatók azt találták, hogy a járvány kicsit magányosabbá tette ugyan a társadalmat – de a magányosság szintje már korábban is olyan méreteket öltött, ami komoly veszélyt jelentett a mentális és fizikai egészségre.

Ki lett magányosabb a pandémia alatt?

Valójában sem az Egyesült Államokban, sem Európában nem változott jelentősen a magányosság szintje a pandémia hatására. Az American Psychological Association által tavaly publikált metaanalízis szerint, amiben 34, a pandémia előtt és alatt készült tanulmányt vizsgáltak, a kutatók azt találták, hogy mindössze 5 százalékos növekedés volt megfigyelhető a magányosság érzésében a pandémia alatt. A tanulmányok mindegyike a magányosságra fókuszált, egy olyan érzelmi állapotra, ami különbözik a szorongástól és a depressziótól, és akkor jelentkezik, amikor a szociális igények nincsenek kielégítve.

Pamela Qualter, a Manchesteri Egyetem professzora szerint a növekedés annyira kis mértékű, hogy klinikailag nem sokat jelent. „Tekintettel arra, hogy mindannyian hosszú ideig otthon voltunk, azt hiszem, ez megmutatta, hogy az emberek mennyire kitartóak. Kidolgozták a saját módszereiket a magány kezelésére” – mondta a professzor a Time kérdésére.

Korai lenne viszont az öröm, mivel a magány továbbra is komoly egészségügyi problémát jelent. Egy, a járvány idején a Harvard által végzett felmérés kimutatta, hogy az amerikaiak 36 %-a – ami a 18-25 éves fiatal felnőttek 61 %-át foglalja magában – gyakran vagy szinte mindig magányosnak érzi magát.

Más kutatások ezzel egy időben arra jutottak, hogy a magányosság különösen azoknál a csoportoknál nőtt meg, amelyekben eleve nagyobb a kialakulásának kockázata, így beleértve az alacsony jövedelműeket és a mentális betegségekkel küzdőket. A fiatalok, akik általában magányosabbak, mint a középkorúak, szintén magányosabbak lettek.

Valószínűleg több oka is van annak, hogy a fiatalok jobban szenvednek a szociális kapcsolatok hiányától – emelte ki Julianne Holt-Lunstad, a Brigham Young Egyetem pszichológia- és idegtudomány professzora, aki régóta foglalkozik a témával. A szakértő szerint ugyanis az idősebb generáció tagjai életük során jobb megküzdési készségeket fejlesztettek ki, hogy megbirkózzanak a stresszes időszakokkal. A fiatalok nyomást érezhetnek magukon azért is, mert bővíteniük kell a szociális közegüket, ami a járvány alatt kimondottan nehézkes feladat volt, ráadásul olyanok is vannak, akik nehézségekbe ütköznek, ha úgy érzik, kapcsolataik megromlanak. A szakértő szerint ez lehet az oka annak, hogy a közösségi média magányosabbá teheti az embereket. “Ha azt látod, hogy mindenki más sokkal szociálisabbnak tűnik nálad, akkor kevésbé leszel elégedett a saját társadalmi körülményeiddel” – fogalmazott Holt-Lunstad.

A magány, mint közegészségügyi kockázat

Igyekezni kell mindennek megtalálni a jó oldalát, és legalább a pozitívum morzsáját felfedezni a járványban, így elmondhatjuk, hogy amellett, hogy felgyorsult a hibrid munkavégzésre való átállás, előrelépésként értékelhetjük, hogy a mentális egészség és a magányosság kérdése szélesebb körben is figyelmet kapott. Ami talán még fontosabb, hogy a mentális betegségek stigmatizációja is csökkent azáltal, hogy többet beszélünk róluk, és kiderült, gyakoribb, mint gondolnánk.

Eddig még orvosok és terapeuták sem vizsgálták sokszor, a pácienseik mennyire magányosak, pedig ez egy komoly tényező lehet az egészségi állapot megállapításánál is. A paradigmaváltásra azonban már korábban is voltak jelek, így például az Egyesült Királyságban 2018-ban nevezték ki az első magányosság minisztert (Minister of Loneliness).

A pandémia felgyorsította ezt a folyamatot, és más országok is követték a brit példát: Japánban 2021 óta van minisztere a magánynak, az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontja új kutatási erőfeszítéseket indított a járvány idején az EU-ban tapasztalható magány tanulmányozására; és a közegészségügyi vezetők, köztük Dr. Vivek Murthy amerikai sebész, többször is felhozták a magányt mint közegészségügyi kockázatot a járvány idején.

Következésképpen az Egészségügyi Világszervezet (WHO) is végre figyelmet szentelt a magánynak a járvány idején. A WHO egy magas szintű bizottság létrehozását fontolgatja a társadalmi kapcsolatok, az elszigeteltség és a magány kezelésére – mondta Christopher Mikton, a WHO egészségügyi tényezőivel foglalkozó osztályának technológiai igazgatója.

Milyen hatással van a magány az egészségre?

Az Ipsos 2021. februárjában közzétett felmérése szerint az amerikaiak csaknem egyharmada számolt be arról, hogy magányosnak érzi magát, legalábbis bizonyos esetekben. Attól azonban, hogy a magány gyakori, még nem jelenti azt, hogy nem veszélyes. Ha a magány hetekig vagy akár évekig fennáll, az komoly veszélyt jelent az ember mentális és fizikai egészségére. „Azt hiszem, a legtöbb ember felismeri, hogy ez hatással van érzelmi jólétünkre, és talán még mentális egészségünkre is, de nagyon kevesen ismerik fel, milyen mélyreható hatásai vannak neurobiológiánkra, ami hosszú távon befolyásolja egészségünket” – mondja Holt-Lunstad.

Kutatások kimutatták, hogy a magány jelentősen növelheti a korai halálozás kockázatát. Részben azért, mert feltűnően sok rendellenességhez kapcsolódik, beleértve a kognitív zavarokat, például az Alzheimer-kórt és a demencia más típusait, valamint az olyan mentális zavarokat, mint a depresszió, a szorongás és a skizofrénia. A magány többek között szív- és érrendszeri betegségek, stroke, 2-es típusú cukorbetegség, rákhoz és más krónikus betegségek kialakulásához is köthető.

Michelle Lim, az ausztrál szervezeteket tömörítő Ending Loneliness Together nevű kezdeményezés tudományos vezetője, illetve a Swinburne Egyetem kutatója szerint nem létezik egyetlen olyan megoldás, ami általánosan működik. Mindenkinek a saját megküzdési mechanizmusait, gyógymódját kell megtalálnia.

A magány leküzdésének kulcsa szerinte nem csupán annak a számnak a növelésében keresendő, hogy hány emberrel találkozol egy nap, hanem a teljesebb társadalmi kapcsolatok kialakításában, amit többek között a hozzád hasonló emberek megtalálásával lehet elérni. Lim gyakran arra biztatja fiatal pácienseit, hogy egyszerre csak egy kapcsolatuk megjavítását tűzzék ki célul, legyen szó egy testvérről, szülőről esetleg barátról. A magány csökkentése „nem csak azt jelenti, hogy emberek vannak körülötted, hanem hogy értékes kapcsolatod is van velük”.

Fontos hozzátenni, hogy a magány az emberi lét része, egyfajta biológiai hajtóerő, ami arra késztet, hogy újra társas kapcsolatokat teremts és egyáltalán nem szégyellnivaló – mondja Holt-Lunstad. A járvány idején végzett tanulmányában Holt-Lunstad azt találta, hogy az emberek kevésbé érezték magukat magányosnak, miután apró jócselekedeteket tettek környezetükben és természetesen a meglévő kapcsolatok ápolása is fontos része ennek a folyamatnak. Ha magányosnak érzed magad, tudd, nem vagy egyedül és van kiút ebből az állapotból!

Hogyan csökkenthető a magány 10 perc alatt akár 20 százalékkal?

Hirdetés

Hirdetés

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Share on facebook
Share on linkedin
Share on whatsapp
Share on email
Share on print