Félelem az apaságtól: hogyan gyűrd le a szorongást?

Te is újdonsült apuka vagy, akit legbelül kételyek gyötörnek a szülőszereppel kapcsolatban? Attól tartasz, hogy nem felelsz majd meg a társadalmi elvárásoknak? Esetleg az nyugtalanít, hogy nem leszel képes biztonságos és boldog életet nyújtani a gyermekednek? Ne aggódj: egyáltalán nem ciki, ha félsz az apaságtól – az viszont már sokkal nagyobb baj, ha nem nézel szembe az érzéseiddel.

Mindenekelőtt jusson eszedbe: senki sem születik mindentudó szuperapukának. Sőt, a férfiak számára a szülővé válás egy hosszú, sokszor izzadságos, fájdalmas tapasztalatokkal teli folyamat eredménye. Szinte nincs is olyan újdonsült apuka a világon, akit ne fogna el titkos rettegés, amikor először magához öleli újszülött gyermekét. Milyen félelmek gomolyognak ilyenkor a férfiak szívében? Nos, ez már erősen egyénfüggő, de a legtöbb fiatal apa attól tart, hogy nem lesz képes boldog, nyugodt és biztonságos családi életet nyújtani a csemetéjének. Sőt, van olyan férfi is, aki a lelke mélyére pillantva úgy érzi, nem elég erős benne a gondoskodásra való hajlam ahhoz, hogy tényleg felelősségteljes szülővé váljon. Megint mások azért őrlődnek, mert úgy hiszik, alul fogják múlni a társadalom által támasztott szigorú elvárásokat.

Ahhoz, hogy felülkerekedj az apasággal kapcsolatos félelmeiden, előbb azok forrására kell rátalálnod. Ehhez pedig nélkülözhetetlen az őszinte önvizsgálat.

Szűkítsük most a fókuszt a leggyakoribb aggályokra, aztán persze azt is körbejárjuk, hogyan lehetséges megbirkózni ezekkel a félelmekkel.

1. Vár a messzi ismeretlen

Az ismeretlentől való rettegés kódolva van a természetünkbe. Kézenfekvő hát, ha egy új gyermek érkezése is bizonytalanságot ébreszt az édesapában. Ezernyi olyan feladat fog a nyakadba szakadni, amivel kapcsolatban egyáltalán nem rendelkezel tapasztalattal. Nem csoda, ha ez aggaszt, hiszen a saját gyermekedről van szó, a vállaidon nyugvó felelősség tehát óriási. A szorongás még akkor is érthető, ha az interneten már rengeteg, kifejezetten „kezdő édesapákat” megszólító oktatóanyag közül lehet válogatni.

2. A hibáktól való rettegés

„Mi történik, ha elejtem a karjaimban fekvő gyermekemet? Mi lesz, ha nem fogom tudni ellátni, ha nem leszek képes olyan szoros érzelmi köteléket kialakítani vele, amilyet szeretnék?” Bizonyára a te fejedben is megfordultak már ezek a borús gondolatok. Kár volna tagadni: az apaszerep nagyon sok hibára ad lehetőséget, és biztos lehetsz benne, hogy a kezdeti időszakban te is ügyetlenkedni fogsz. Ne hagyd, hogy a kudarctól való félelem szétzúzza az önbizalmadat, inkább emlékeztesd magad arra, amire az első bekezdésben is figyelmeztettünk: senki sem születik tökéletes szülőnek. Mindenkit az idő és a rutin avat igazán jó apukává.

3. Családfenntartóként kudarcot vallani

A feleséged (barátnőd) hatalmas próbát állt ki a várandósság időszakában, a szülés jelentette fizikai teherről nem is beszélve. Ám amikor a kis trónörökös először felsír, minden megváltozik: innentől fogva ketten kell osztoznotok a felelősségen és a szülői feladatokon is. Sok férfit titkos félelem kerít hatalmába, amikor a családja háromtagúra bővül. „Vajon képes leszek rá, hogy biztos anyagi hátteret teremtsek a gyermekemnek?” – teszik fel maguknak sokan a kérdést.

4. Mit fognak szólni mások?

Noha az ilyen típusú félelmek a legkevésbé indokoltak, egyes apákban szorongást kelt annak a lehetősége, hogy esetleg alulmúlják majd a társadalmi elvárásokat. Mindenki tudja jól, milyen képzetek tapadnak a klasszikus apaszerephez: a férfii feladata az érzelmi és egzisztenciális biztonság megteremtése, emellett pedig a gyermeknevelés- és gondozás sokrétű feladataiból is ki kell vennie a részét, nem is szólva a partnere folyamatos támogatásáról. Vannak férfiak, akik eleve attól tartanak, hogy a szűkebb-tágabb környezetük majd ferde szemmel néz rájuk, ha valamelyik fronton elbuknak.

Egy percig se aggódj: bármilyen típusú kétség is mardosson, létezik gyógyír. Az első és legfontosabb teendőd, hogy őszintén beszélj az érzéseidről!

Sokan úgy vélik, a közösségük sebezhetőnek, gyengének látja majd őket, ha mások elé tárják a legtitkosabb félelmeiket, pedig ez a problémával való szembenézés alapfeltétele. Beszélj az érzéseidről a partnerednek, a szüleidnek, a barátaidnak, az ismerőseidnek, esetleg egy pszichológusnak – mindegy is, ki a címzett, a lényeg, hogy olyasvalakire bízd magad, akiben feltétel nélkül megbízol.

Ha pedig az önbizalmadat szeretnéd megacélozni, társalogj gyakorló édesapákkal! Hidd el, amellett, hogy másodpercek alatt eloszlatják majd a kételyeidet, rengeteg apró, de a későbbiek során kiválóan használható tanáccsal fognak ellátni.

Az önképzés legalább ennyire fontos eleme a felkészülésnek. Lehetőleg ne akkor kezdj elmélyedni az apaság rejtelmeiben, amikor már a kezeidben tartod a kisbabádat! Ideális esetben kilenc hónap áll rendelkezésedre ahhoz, hogy lélekben felkészülj a szülőlét minden áldására és ódiumára! Használd ki ezt az időt! A témának szerencsére ma már könyvtárnyi szakirodalma van, így kedvedre válogathatsz a jobbnál jobb kötetek között, melyek – meglátod – szórakoztató és tanulságos módon pallérozzák majd a tudásodat. Építs kapcsolatokat, tapasztald meg, milyen az, amikor egy közösség tagjaként éled át az apaság szívmelengető élményét! És a legfontosabb: szánj kellő időt saját magadra! Ügyelj az egészségtudatos táplálkozásra, az alvás minőségére és mentális állóképességed erősítésre, amelyek mind segítenek, hogy könnyebben vedd az új feladatokat.