Óvakodj a csapnivaló főnök 3 alaptípusától!

Magától értetődő, hogy szeretnéd tudásod legjavát nyújtani a munkádban, ha egy új vállalathoz kerülsz. Szakmai előmeneteled azonban nem kizárólag tőled függ: döntő tényező az is, hogy milyen a főnököd vezetői stílusa.

Karriered során bizonyára veled is előfordult már, hogy szerény vezetői képességekkel bíró főnökkel hozott össze a sors. Sajnos nem minden munkáltató rendelkezik kellő empátiával, stratégiai érzékkel, türelemmel és precizitással ahhoz, hogy tényleg hatékonyan és konstruktívan irányítsa a beosztottjaiból álló csapatot. Elképzelhető, hogy a rossz főnök több „archetípusával” is találkoztál már.

Egy vezető rengeteg hibát véthet: teremthet toxikus légkört, elláthat kéretlen tanácsokkal vagy éppen mikromenedzsmenttel lehetetleníti el a munkát.

Akármi is a konkrét helyzet, egyvalamit nehéz lenne cáfolni: egy rossz főnök nem pusztán azért hátráltató tényező, mert ellehetetleníti a gördülékeny és gyümölcsöző közös munkát, hanem azért is, mert „a szárnyai alatt” egyáltalán nem fogsz fejődni, aminek szakmai előmeneteled látja a kárát. A következőkben összefoglaljuk, milyen típusú vezetőktől érdemes tisztes távolságot tartanod pályafutásod során.

1. Aki a látszatra sem ügyel

Természetesen az sem ideális, ha egy főnök „irányításmániában” szenved, és minden egyes lépésedről tudni akar. Ugyanakkor az ellenkező véglet is riasztó: ha de facto lemond az irányítás jogáról, mivel nem rendelkezik kellő bátorsággal vagy fejlett munkamorállal ahhoz, hogy valódi vezetője és mentora legyen a beosztottjainak. Előfordulhat, hogy szavakban arra biztat, hogy fordulj hozzá bizalommal („Az ajtóm mindig nyitva áll előtted!”), de valójában nem működik összetartó erőként, nem felügyeli a munkamenetet, nem szabja meg a tevékenységetek célját és irányát. Ha pedig az alkalmazottak nem kapnak folyamatos visszacsatolást a teljesítményükkel kapcsolatban, akkor előbb utóbb kétségeket kezdenek táplálni saját képességeiket illetően. És végül is hogyan is tudnál feljebb lépni a szakmai ranglétrán, ha nincs, aki megmondja, hol tartasz a fejlődésedben? Ez egyébként főleg a fiatal és lelkes beosztottak esetében lehet óriási probléma, de lényegében minden munkavállalót érzékenyen érinthet.

2. Aki túl sokat beszél

A magát mindentudónak és tévedhetetlennek tételező főnök is rengeteg bosszúságot okozhat. Ez a típus szerfelett hiú, rengeteget beszél, poentírozni azonban képtelen, ellenben szerelmes a saját hangjába. Az ilyen vezetők általában túlságosan gyakran hívnak össze meetingeket, de nem azért, hogy építő jellegű kritikákat, javaslatokat, elképzeléseket fogalmazzanak meg, hanem sokkal inkább a beosztottak heves, olykor indulatos korholása céljából. Az effajta viselkedés a munkakultúrát sem építi, hiszen azt sugalmazza, hogy látványos, teátrális gesztusokkal és megemelt hangerővel, nem pedig higgadt észérvekkel lehet célt érni egy vitahelyzetben. Másrészt a beosztottak egy idő után nem tudják majd komolyan venni az agresszív stílusban kommunikáló vezetőt, s előbb-utóbb a valóban értékes tanácsokat, megfigyeléseket sem fogják (mert nem is akarják) kihámozni a hosszadalmas és fárasztó monológokból.

3. Aki közel akar kerülni hozzád

Az egészséges munkakapcsolat szempontjából egyáltalán nem mellékes, hogy milyen személyes viszonyt ápolsz a főnököddel. Ha barátként tekintetek egymásra, ha megvan a szükséges kémia, akkor az együttműködésetek is akadálymentes és kiegyensúlyozott lehet. Néhány munkáltató azonban különösen nagy energiát invesztál abba, hogy bensőséges, de egyúttal laza, amolyan „haveri” kapcsolatot alakítson ki a csapata tagjaival. Ez azért nem örvendetes jelenség, mert így megrendül a főnök-beosztott hierarchia, elmosódnak a különböző jogosultságok, kötelezettségek és feladatkörök határai, maga a kapcsolat pedig (látszólag) elveszíti aszimmetrikus jellegét. Elvégre hogyan dönthet az előléptetésedről, a bérezésedről, hogyan adhat – időnként – sarkosan megfogalmazott utasításokat olyasvalaki, aki (elvileg) a barátod? Arról már nem is szólva, hogy ebben az esetben felütheti a fejét a munkahelyen a pártosság, a kivételezés gyakorlata: a főnök nem érdemei, hanem a személyes kapcsolat alapján fogja megítélni az adott dolgozó teljesítményét.

A rossz főnököktől előbb-utóbb „menekülni” fognak a sikerközpontú, eredményorientált munkavállalók. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lehetne tanulni az ilyen helyzetekből: ha alaposan megfigyeled a csapnivaló főnökök működését, azzal közvetlenül bár, de a szakmai jövődet is szolgálod. Hiszen ha majd te kerülsz vezetői pozícióba, már nem kell azon töprengened, milyen magatartásformákat kell feltétlenül kerülnöd.