Mit tegyél felnőtt férfiként, ha apa nélkül nőttél föl?

Az apa szerepe, jelenléte alapvető fontosságú egy gyermek életében; valós jelenléte egy jó élet alapjait jelenti, hiánya viszont számos probléma forrása lehet. Mit tehetünk önmagunkért és a saját családunkért, ha nekünk nem volt apánk?

„Nem tudom pontosan, mi hiányzik, de valami mindig is hiányzott.” Ezt a mondatot, vagy ennek valamelyik mutációját sokszor hallottam már. Néha egy coaching ülésen, néha egy baráti beszélgetésben hangzik el, néha pedig saját magamban hallom visszhangozni. És gyakran kiderül, hogy a csak nagyon nehezen megfogalmazható hiányérzet mögött egyetlen közös történet húzódik meg: méghozzá az apa hiánya. Sajnos egyikünknek sem kell nagyon messzire mennie azért, hogy olyan ismerőst, barátot, munkatársat vagy családtagot találjon, akinek így vagy úgy, de hiányzott az életből az apa.

Mit jelent apa nélkül felnőni?

Apa nélkül felnőni és élni sokféleképpen lehet, hiánya nem minden esetben látványos. Mert lehet, hogy fizikailag jelen van, de érzelmileg elérhetetlenül távol. S van, hogy teljesen eltűnik az életünkből: elhagy bennünket születésünk pillanatában, a válás után eltávolodik tőlünk, tudatosan vonja ki magát az életükből, vagy tragikus módon idő előtt elhalálozik. De bármi is húzódik meg a hiánya mögött, annak hatása szinte mindig ugyanaz: a belső bizonytalanság, a nehezen megfogalmazható üresség, valamiféle belső zuhanás egy strukturálatlan térben. Nem ezzel kelünk és fekszünk, ott van bent. És talán megjelenik az identitásunkat alapjaiban érintő kérdés is: ki vagyok én az apám nélkül?

Érzelmi stabilitás, önbecsülés, identitás

Az apának alapvető szerepe van abban, hogy a gyermeke nemétől függetlenül biztonságban, egészséges határok között és mentális jóllétben nevelkedjen. Kulcsszerepet játszanak gyermekeik érzelmi stabilitásának és ellenálló képességének elősegítésében, a kognitív képességeik, a szociális készségeik és egészséges kapcsolataik fejlődésében, fejlesztésében. Az önbecsülés, az identitástudat és a viselkedésszabályozás szintén olyan területek, amelyek egészséges alakulása az apa nélkül csak nehezen elképzelhető. Ha mindez részlegesen vagy teljes mértékben hiányzik egy gyermek életéből, annak – ahogy azt a Psychology Today cikkében is olvashatjuk – nagyon súlyos következményei lehetnek.

Az apa hiányának hatásai a gyermek fejlődésére:

• Önértékelés és biztonság: elhagyatottságérzet, érzelmi instabilitás, önutálat, bizalomhiány.
• Viselkedési problémák: társas nehézségek, konfliktusos kapcsolatok, álarcszerű „keménység”.
• Tanulmányi elakadások: gyenge teljesítmény, iskolai hiányzások, lemorzsolódás, alacsony végzettség.
• Bűnözés és erőszakos viselkedés: magasabb fiatalkorú bűnözési és börtönbe kerülési arány.
• Szexuális kockázatok és tinédzserterhesség: korai szex, védekezés hiánya, STDs, érzelmi kiszolgáltatottság.
• Káros szenvedélyek: gyakoribb dohányzás, alkoholfogyasztás és droghasználat.
• Hajléktalanság: a szökés és utcán élés jelentősen gyakoribb.
• Kizsákmányolás és bántalmazás: nagyobb esély fizikai, érzelmi és szexuális bántalmazásra, akár halálos kimenetellel is.
• Fizikai egészségi problémák: több pszichoszomatikus tünet, mint például fejfájás, asztma, krónikus fájdalmak.
• Mentális zavarok: magasabb kockázat szorongásra, depresszióra, öngyilkosságra.
• Szociális és gazdasági hátrányok: munkanélküliség, alacsony jövedelem, segélyfüggőség, hajléktalanság.
• Törékeny párkapcsolatok: korai kapcsolatok, nagyobb válási arány, házasságon kívül született gyermekek.
• Élettartam és halálozás: magasabb gyermekkori halálozás, átlagosan 4 évvel rövidebb élettartam.

Az „apaseb” fájdalma

Az úgynevezett „apaseb” nem mindig fáj nyíltan, néha „csak” a következményeit érezzük. Például a maximalizmust, ami egy soha meg nem kapott elismerést hajszol, vagy a mély, megfoghatatlan érzést, hogy nem vagyunk „elég jók”. Következménye lehet a párkapcsolatokban való nehéz elköteleződés, esetleg a saját gyermek vállalásától való idegenkedés, félelem. A túlféltő vagy éppen elutasító szülői minta, amikor magunk válunk apává vagy anyává, szintén az „apaseb” fájdalma lehet.

Mi történik, amikor szembenézünk ezzel az űrrel?

A hiány feldolgozása nem azt jelenti, hogy „pótoljuk” azt, amit egy igazán jelenlévő apa adhatott volna. Ez lehetetlen, viszont a helyzettel való bátor és őszinte szembenézés során megtanulhatjuk újra értelmezni a gyerekkorunkat, ráismerhetünk a túlélési stratégiáinkra, el tudjuk választani azokat, amelyeket érdemes megtartanunk azoktól, amelyeket itt az idő elengednünk. Ez minden esetben egy lassú, mély és erős elköteleződést igénylő folyamat, ami során – ahogy talán addig is – számos nehéz kérdés vár válaszra. De nem kötelező egyedül megválaszolnunk őket.

Mit tehet egy felnőtt, aki apa nélkül nőtt fel?

Az apahiány következményei nemcsak gyerekkorban, hanem felnőttként is hatással lehetnek az önértékelésre, a kapcsolódási képességekre, az érzelemszabályozásra. Szerencsére ma már – ellentétben a korábbi évtizedekkel – megvan a lehetőség a gyógyulásra, a jobb életminőságre, egy teljes élet felépítésére. Ebben a folyamatban a pszichoterápia jelenti az egyik legerőteljesebb eszközt.

A kognitív viselkedésterápia (CBT) segíthet felismerni és újraírni a gyerekkorból hozott negatív sémákat. A sématerápia pedig még ennél is mélyebbre ás: feltérképezi a korai érzelmi hiányokat, miközben új működésmódok kialakításában ad támogatást. A különböző traumafeldolgozó módszerek – például az EMDR – is hatékonyak lehetnek, ha a hiányt traumatikus élmények is kísérték. A csoportos formák – például önismereti csoportok vagy támogató közösségek – szintén jelentősen segítik a gyógyulást, hiszen a közös tapasztalat felismerése enyhíti az elszigeteltség érzését.

Egy másik fontos lépés lehet a tudatos apakép-alkotás: ha gyerekként nem volt megbízható, elérhető apafigura számunkra, felnőttként akár példaképek, mentorok vagy saját szülői szerepünk tapasztalatai mentén is megalkothatunk egy belső, stabil „belső szülői hangot”. A múlt és benne az apahiány már a megtörtént valóságunk, de nem jelenti egyben a „végzetünket” is. Az érzelmi lenyomatok, a negatív mintázatok felismerhetők, megérthetők, feldolgozhatók és elkötelezett belső munkával felülírhatók.

„Nem volt jó apám. De most igyekszem az lenni, akire nekem is szükségem lett volna” – egy újabb gyakran hallott, olvasott mondat. És én is kimondtam már ezt a mondatok nagyon sokszor. Ez jelenti az igazi transzformációt: ez nem a múlt megtagadásáról, a következményeinek elfojtásáról van szó, hanem annak integrálása és hatásainak újraírása oly módon, hogy az többé ne irányítson bennünket, ne uralkodhasson felettünk. Hosszú és nehéz folyamat vezet el idáig, de fontos, hogy végig menjünk rajta – önmagunkért, s ha van, a családunkért.

Lippai Roland
Life és karrier coach, terep ultrafutó