Meg lehet változtatni a személyiségünket? Egy hathetes kísérlet tanulságai

Mi lenne, ha a személyiségünk nem végleges adottság, hanem tudatos döntésekkel formálható rendszer lenne? Egy újságíró személyes kísérlete és friss pszichológiai kutatások szerint meglepően sok múlik azon, hogyan gondolkodunk és viselkedünk a mindennapokban.

Hosszú ideig a pszichológia egyik alaptétele volt, hogy a személyiség nagyjából harmincéves korra rögzül, és onnantól legfeljebb kisebb kilengéseket mutat. Az elmúlt évtizedek kutatásai azonban jelentősen árnyalták ezt a képet. A tudományosan legszélesebb körben elfogadott személyiségmodell, az úgynevezett Big Five öt alapdimenzió mentén írja le az embereket: nyitottság, lelkiismeretesség, extraverzió (társas nyitottság, kifelé fordulás), barátságosság és neuroticizmus (érzelmi érzékenység, szorongásra való hajlam). A friss eredmények szerint ezek a jegyek nemcsak az életkor előrehaladtával változnak lassan, hanem tudatos beavatkozásokkal is alakíthatók.

A személyiség nem kőbe vésett adottság

Ezt a feltevést tette próbára Laurie Clarke újságíró is, amikor hathetes kísérletbe kezdett saját személyiségével. Egy online teszt kiugróan magas neuroticizmust mutatott nekik, vagyis hajlamos volt a túlzott aggodalomra, rágódásra és érzelmi túlfűtöttségre. Emellett viszonylag alacsony extraverziót mért nála a teszt, miközben nyitottságban és lelkiismeretességben kifejezetten magas pontszámot ért el. A célja nem az volt, hogy gyökeresen megváltozzon, hanem hogy csökkentse a szorongását, nyitottabb legyen mások felé, és lazítson a perfekcionista működésén.

A pszichológusok szerint az emberek többsége pontosan ezeken a területeken szeretne változást: kevesebb neuroticizmust, több extraverziót és kiegyensúlyozottabb lelkiismeretességet. A kutatások azt is kimutatták, hogy az alacsonyabb neuroticizmus és a magasabb extraverzió szoros összefüggést mutat a nagyobb élettel való elégedettséggel, jobb mentális állapottal és stabilabb kapcsolatokkal. A kutatások és Clarke tapasztalatai alapján a személyiségváltozás apró, ismétlődő viselkedésmintákon múlik. A szakemberek által javasolt gyakorlatok meglepően hétköznapiak, mégis mérhető hatásuk lehet.

Ezt olvastad már?

A határok valódi szerepe: miért erősíti a kapcsolatokat, ha kimondjuk az igényeinket?

Megkérdőjelezed önmagad, a saját érzéseidet? Lehet, hogy te is ön-gázlángolás áldozata vagy!

Mit jelent ez a gyakorlatban?

A neuroticizmus csökkentésében kulcsszerepet játszik az érzelmek tudatosítása. Clarke napi meditációval és rendszeres hála-naplózással próbálta mérsékelni a belső feszültséget. Sokszor már az is elég volt, ha egy visszatérő aggodalmat leírt, és mellé tette, milyen érzést vált ki belőle. Ez segített eltávolodni a gondolattól, és nem azonosulni vele teljesen. Az extraverzió növeléséhez nem szükséges radikális személyiségváltás. A kutatók úgynevezett „mikrolépéseket” javasolnak: köszönni egy idegennek, pár mondatot váltani egy csoportos edzésen, vagy őszintén megosztani egy baráttal, hogyan érezzük magunkat éppen. Clarke tapasztalata szerint minél gyakrabban vállalta ezeket a helyzeteket, annál kevésbé voltak megterhelőek, sőt idővel természetessé váltak.

A barátságosság fejlesztéséhez tudatos nézőpontváltásra van szükség. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy amikor valaki idegesítően viselkedik, megpróbálunk külső magyarázatokat keresni a viselkedésére – például fáradt vagy stresszes –, ahelyett hogy azonnal negatív jellemvonásokat tulajdonítanánk neki. Egy másik bevált technika, hogy a bántó megjegyzések helyett szándékosan semlegesebb vagy pozitívabb megfogalmazást választunk. A túlzott lelkiismeretesség és perfekcionizmus oldására a pszichológusok szándékosan „nem tökéletes” döntéseket javasolnak. Ilyen lehet egy e-mail elküldése az utolsó ellenőrzés nélkül, a munkaidő pontos betartása, vagy annak elfogadása, hogy egy feladat 80 százalékos megoldása is elegendő. Clarke beszámolója szerint ezek a lépések eleinte kellemetlenek voltak, de hamar kiderült, hogy a következmények jóval kisebbek, mint amilyennek előzetesen tűntek.

Mit mutatott a hat hét végén a mérleg?

A hat hét végén Clarke újra kitöltötte a személyiségtesztet. Az eredmények jól látható fejlődést mutattak: extraverzióban a korábbi átlag alatti szintről átlagosra lépett, barátságosságban érezhetően javult, miközben a neuroticizmusa számottevően csökkent. A lelkiismeretessége és nyitottsága nagyjából változatlan maradt, ami összhangban van a kutatások eredményeivel.

Bár a kísérlet tudományos értelemben nem tekinthető bizonyító erejűnek, a tapasztalatok egybecsengenek a személyiségkutatás jelenlegi állásával. A szakértők hangsúlyozzák, hogy a változás mértéke általában mérsékelt, és az emberek többsége alapvetően önmaga marad. Ugyanakkor ezek a finom elmozdulások is jelentős hatással lehetnek a közérzetre, a kapcsolatokra és a mindennapi működésre.

A személyiség tehát nem mentség és nem bélyeg, hanem kiindulópont. A kérdés az, hogy hajlandók vagyunk-e hosszabb távon energiát fektetni abba, hogy tudatosabban formáljuk azt, ahogyan gondolkodunk, érzünk és reagálunk a világra.

Forrás: BBC Future

Borítókép: halayalex, Freepik