Megkérdőjelezed önmagad, a saját érzéseidet? Lehet, hogy te is ön-gázlángolás áldozata vagy!

Sokan ismerik azt a belső párbeszédet, ami egy kellemetlen helyzet után automatikusan elindul és ezzel kezdődik: „Túlreagálom.” Pedig a legtöbbször nem erről van szó. Az érzéseink elbagatellizálása nem érettség vagy önkontroll kérdése, hanem egy tanult védekező mechanizmus, mely hosszú távon kimerít, és fokozatosan eltávolít önmagunktól.

Amikor saját magunkban kételkedünk

A pszichológia ezt a jelenséget internalizált érvénytelenítésnek, közismertebb nevén ön-gázlángozásnak nevezi. A lényege egyszerű, mégis romboló: idővel ugyanazokat a leértékelő mondatokat kezdjük el ismételni magunkban, amelyeket korábban másoktól hallottunk. „Túl érzékeny vagy.” „Biztos félreérted.” „Ebből kár ügyet csinálni.” Ezek a mondatok eleinte kívülről érkeznek, később azonban belső hanggá válnak.

Sara Ahmed feminista gondolkodó szerint ez különösen gyakran fordul elő olyan helyzetekben, amikor valaki jogos sérelmet él át, mégis azon kezdi el rágni magát, hogy talán vele van a probléma. A konfliktus ilyenkor nem oldódik meg, csak befelé fordul, miközben az érintett igyekszik fenntartani a látszatot, hogy minden rendben van.

Ezt olvastad már?

A boldogság hajszolása csak sebezhetővé tesz – ezt csináld helyette!

A történet, amiben élsz: hogyan tartanak fogva – vagy szabadítanak fel – a saját narratíváid?

A belső vita ára

Az önmagunkkal folytatott vita jellemző forgatókönyve ismerős lehet: „Felbosszantott, amit mondott.” Majd azonnal érkezik az ellenválasz: „Ugyan, ne csinálj ebből problémát.” Ez a belső elhallgattatás rövid távon kényelmesnek tűnhet, hiszen elkerüli a konfliktust, hosszú távon azonban feszültséget, kimerültséget és tartós elégedetlenséget okoz. Az érzések attól nem tűnnek el, hogy megtagadjuk őket – legfeljebb elraktározódnak.

Hogyan lehet megszakítani ezt a mintát?

Az első lépés a felismerés. Amikor észreveszed, hogy automatikusan megkérdőjelezed a saját reakcióidat, érdemes tudatosan megállni egy pillanatra. Nem szükséges azonnal elemezni vagy megmagyarázni, mit érzel, elég, ha hagyod, hogy az érzés jelen legyen. Figyeld meg a tested jelzéseit, a légzésed ritmusát, az érzelmi állapotodat anélkül, hogy minősítenéd vagy racionalizálnád.

Fontos az is, hogy emlékeztesd magad: az érzéseid attól még valósak, hogy mások esetleg nem értenek egyet velük. Az igényeid és határaid nem túlzások, hanem információk arról, mire van szükséged ahhoz, hogy jól működj.

Külső nézőpont, belső tisztánlátás

Sokszor segít, ha kilépsz a saját fejedből. Egy barát, egy mentor vagy akár egy elképzelt beszélgetés – mintha egy közeli ismerősöd helyzetéről lenne szó – gyakran rávilágít arra, mennyivel együttérzőbbek vagyunk másokkal, mint önmagunkkal. Ez a távolság segíthet abban, hogy tisztábban lásd a helyzetet és a saját reakcióidat.

Az önmagunkkal folytatott folyamatos vita nem az erő jele, hanem annak a következménye, hogy túl sokszor tanultuk meg elhallgattatni magunkat. Amikor legközelebb azon kapod magad, hogy kétségbe vonod a saját érzéseidet, állj meg egy pillanatra. Vegyél egy levegőt. És emlékeztesd magad arra, hogy amit érzel, annak oka van – és számít.

Forrás: Psychology Today

Borítókép: Freepik