Az urbánus környezet radikális változást hozott az ember számára, amely megannyi előnye ellenére gyakran jelentős megterhelést jelent a mentális egészségre nézve.
Kutatások korábban már vizsgálták a városi élőhely és az olyan mentális problémák közötti összefüggést, mint például a szorongás vagy a depresszió, a most publikált kísérlet viszont arra kereste a választ, hogyan reagál az agy, ha az ember visszamegy a természetbe és mi okozza a változásokat. Az eredmény a kutatókat is meglepte.
Már egy óra a természetben is csodákat tesz az emberi aggyal
Már egy óra természetben eltöltött idő olyan mentális és fizikai előnyökkel jár, mint például az alacsonyabb vérnyomás, a szorongás és a depresszió csökkenése, a memória és koncentrációs képességek erősödése, a jobb alvásminőség és a jobb általános hangulat.
Valóban beindíthatja ezeket a jótékony változásokat az agyban, ha csak sétálunk az erdőben? És ha igen, hogyan?
Az egyik legjobb hely az okok és az összefüggések keresésére az amigdala, az agy azon része, amely részt vesz a stresszfeldolgozásban, az érzelmi tanulásban és a “küzdj vagy menekülj” típusú reakciókban.
A kutatások azt mutatják, hogy az amigdala kevésbé aktiválódik stressz során a természethez közel élő embereknél, mint a városlakóknál, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a vidéki élet okozza ezt a hatást. Talán épp az ellenkezője vagy az, hogy azok az emberek, akik természetesen rendelkeznek ezzel a tulajdonsággal, nagyobb valószínűséggel élnek a városon kívül?
A kérdés megválaszolására a Max Planck Emberi Fejlődés Intézetének kutatói új metódust dolgoztak ki, ezúttal a funkcionális mágneses rezonancia képalkotás (fMRI) segítségével.
A kutatók 63 egészséges felnőtt önkéntest kértek arra, hogy végezzenek el egy memóriatesztet, illetve töltsenek ki egy olyan kérdőívet, amelyben a kérdések között több a szociális stressz kiváltására irányult. A résztvevőknek nem mondták el a tanulmány valódi célját.
Az alanyokat ezután véletlenszerűen beosztották egyórás sétákra vagy városi környezetben Berlin egyik forgalmas bevásárlónegyedében vagy természetes közegben, a 3000 hektáros berlini Grünewald erdőben. Az útvonalat előre meghatározták és kifejezett kérés volt, hogy ne használjanak mobiltelefont a séta alatt. Az egyórás séta után minden résztvevőn elvégeztek egy újabb fMRI-vizsgálatot egy további stresszkeltő feladattal.
A kutatók jelentése szerint az fMRI-vizsgálatok csökkent aktivitást mutattak az amigdalában az erdei séta után, ami alátámasztja azt az elképzelést, hogy a természet jótékony hatásokat válthat ki a stressz által érintett agyterületeken.
És úgy tűnik, ez mindössze 60 perc alatt megtörténhet.
“Az eredmények alátámasztják a korábban feltételezett pozitív kapcsolatot a természet és az agy egészsége között, de ez az első olyan tanulmány, amely bizonyítja az ok-okozati összefüggést” – mondja Simone Kühn környezeti idegkutató.
Lehet, hogy a stresszhatás kevésbé erős vagy átható, mint más tanulmányok sugallják, vagy talán bizonyos tényezőktől függ, amelyek nem voltak jelen azon a berlini utcán. Mindenesetre az új tanulmány az eddigi legvilágosabb bizonyítékok egyike arra vonatkozóan, hogy a stresszhez kapcsolódó agyi aktivitás csökkenthető, ha sétálunk egy közeli erdőben, akárcsak őseink tették.
