Apának lenni nem csak szerep, felelősség is – így hat a mentális állapotod a gyereked fejlődésére

A gyereknevelésről még ma is gyakran úgy beszélünk, mintha az kizárólag az anyák dolga lenne. Pedig a legfrissebb kutatások szerint az apák lelkiállapota legalább annyira meghatározó a gyerekek testi, érzelmi és szellemi fejlődése szempontjából, mint az anyáké.
Egy frissen publikált, átfogó tanulmány – amely több mint 80 korábbi kutatás eredményeit dolgozta fel – arra jutott, hogy az apák mentális megterhelése, például a szorongás, depresszió vagy fokozott stressz, érezhető hatással van a gyerekek fejlődésére. Leginkább a korai életszakaszban – a fogantatástól a kisgyermekkorig – érvényesül ez a hatás.
A perinatális időszak – vagyis a terhességtől a gyermek kétéves koráig tartó időszak – különösen érzékeny periódus, amikor a szülők lelkiállapota közvetlenül hat a gyermek fejlődésére. És ez nem csak az anyákra igaz.
„Az apává válás komoly mentális kihívást jelenthet: a kutatások szerint a szülés körüli időszakban a férfiaknál is előfordulhat depresszió (akár 8 százalékban), szorongás (11 százalékban), illetve fokozott stressz, amely átlagosan 6 és 9 százalék között mozog” – fogalmaztak a tanulmány szerzői.
A gyerekek is megsínylik az apák lelki terheit
A kutatás szerint bár az apa mentális terheltsége nem minden fejlődési területre van egyformán hatással, a szociális, érzelmi, nyelvi, kognitív és fizikai fejlődésben kimutatható az összefüggés. Legnagyobb hatása a korai gyermekkorban érzékelhető, de csecsemő-, sőt kisiskolás korban is jelentkezhet.
Az érzelmi fejlődés zavara például abban mutatkozhat meg, hogy a gyermek nehezebben alakít ki kapcsolatokat, rosszabbul viseli a változást, vagy nem találja a helyét kortársai között. A kognitív fejlődésben gyengébb tanulási képességek, memóriazavar vagy figyelemproblémák jelentkezhetnek. Fizikai téren például alvásproblémák, visszamaradt növekedés vagy emésztési gondok is jelezhetik, hogy valami nincs rendben otthon.
Nem (csak) genetika – az apai jelenlét is számít
A kutatók hangsúlyozzák, hogy az apák lelkiállapota főleg a születés utáni időszakban van hatással a gyerek fejlődésére. Ennek oka, hogy a gyermekkel való interakciók – például a válaszkészség, a biztonságos kötődés kialakulása – ilyenkor formálódnak igazán. Ha az apa nincs lelkileg jelen, az könnyen megbontja az érzelmi stabilitást.
„A tendencia szinte minden vizsgált adatban megjelent, függetlenül attól, melyik országban vagy kultúrában végezték a kutatást” – mondta a CNN kérdésére Dr. Delyse Hutchinson, a tanulmány vezető szerzője.
Egyre több a tudatos apa – de több támogatásra van szükség
Az apák ma több időt töltenek a gyerekeikkel, mint bármely korábbi generáció, és ez a pozitív változás jó alap arra, hogy a mentális egészségük is nagyobb figyelmet kapjon. A szakértők szerint ideje, hogy ne csak az anyák perinatális mentális szűrését végezzék rutinszerűen, hanem az apákét is.
„A gyerekek egészsége a jövőnk záloga – ha a családot támogatjuk, a társadalmat erősítjük” – fogalmazott Hutchinson.
Társadalmi nyomás is torzíthatja a képet
Fontos azonban megjegyezni, hogy a tanulmány nem azt mondja, hogy a gyerekek problémái kizárólag az apák mentális állapotára vezethetők vissza. A háttérben gyakran állnak komplex társadalmi tényezők – például anyagi nehézségek, egészségügyi egyenlőtlenségek vagy akár strukturális diszkrimináció –, amelyek egyszerre hatnak a szülőkre és a gyerekekre is.
Épp ezért nagy hiba lenne az apákat hibáztatni. A cél inkább az, hogy rámutassunk: az apáknak is szüksége lehet segítségre, amit nem gyengeségként, hanem felelős döntésként kell kezelni.
Ha úgy érzed, kimerültél, hangulatingadozások gyötörnek, vagy csak elveszettnek érzed magad az apaság útvesztőjében – ne maradj egyedül ezzel. Beszélhetsz háziorvossal, pszichológussal, vagy felkereshetsz olyan rendeléseket, ahol kifejezetten szülőket támogatnak. Akár egy jól megválasztott apás csoport vagy mindfulness-alapú app is sokat segíthet.
És ha már nem kisgyermeked van, akkor sincs minden veszve – minden életkorban számít, hogy az apa ott van-e, figyel-e, jelen van-e. És ehhez az első lépés mindig az, hogy magadra is figyelsz.