A boldogtalanság elsőszámú oka

Egyre többet hallani arról, hogy a fiatalok mentális egészsége romlik, és ez a tendencia világszerte aggasztó méreteket ölt. A World Happiness Report legfrissebb adatai szerint az Egyesült Államok a boldogságot mérő rangsorban már csak a 23. helyen áll, míg a 30 év alattiak boldogsági szintje a 62. helyre csúszott. De mi állhat a háttérben?

A szakértők számos tényezőt említenek: a közösségi média káros hatásait, a klímaváltozás okozta szorongást, vagy éppen a társadalmi mobilitás hiányát. Esther Perel, világhírű pszichoterapeuta azonban egy másik okot nevez meg: a kapcsolatok hiányát.

A kapcsolatok hiánya magányhoz vezet

Esther Perel szerint a mai fiatalok kevésbé képesek hatékonyan kezelni a konfliktusokat és különbségeket, amelyek a kapcsolatok természetes velejárói. Egyre több ember szakítja meg a kapcsolatot barátokkal, családtagokkal, mert úgy érzik, könnyebb így elkerülni a súrlódásokat. Ez viszont egyenes út a magányhoz.

„Az emberek manapság inkább az önazonosságot helyezik előtérbe, mint a kapcsolatok megőrzését” – mondja Perel. Pedig önmagunk megismerése és a fejlődés nagymértékben a barátságokon, párkapcsolatokon és közösségeken keresztül történik. „A kapcsolatok áldozatot követelnek: időt, energiát és elkötelezettséget. Cserébe viszont közösségi támogatást és összetartozás érzést nyújtanak” – teszi hozzá.

Az „énközpontúság” ára

A közösségi média és a modern önsegítő trendek gyakran az önmegvalósításra és az „önvédelemre” fókuszálnak. „Ma minden a „self” szó köré épül: önismeret, önmegvalósítás, önkép” – mondja Perel. Ez a tendencia azonban oda vezetett, hogy a fiatalok kényelmük érdekében sokszor feláldozzák a közösségeiket.

Ráadásul a modern technológia is csökkenti az egymásra utaltságot. Ha betegek vagyunk, nem kérünk segítséget a szomszédtól, hanem házhoz szállíttatjuk a gyógyszert. Ha nincs, aki elvigyen a reptérre, egyszerűen rendelünk egy fuvart. Az ilyen apró szívességek és kölcsönös segítségnyújtás hiánya viszont megfoszt bennünket a közösségi kapcsolatok erősítésétől.

Hogyan lehetne újraépíteni a kapcsolatokat?

A Pew Research Center adatai szerint a 30 év alatti amerikaiaknak mindössze 32%-a mondja, hogy legalább öt közeli barátja van. Az idősebb generációk körében ez az arány sokkal magasabb, 65 év felett például 49%.

Perel szerint a megoldás a közösségi kötelezettségvállalásban rejlik: „A közösségek nem azért léteznek, hogy kiszolgálják az igényeinket. Összetartozást nyújtanak, cserébe viszont elvárják, hogy mi is hozzájáruljunk a közösség jólétéhez.”

A valódi kapcsolatok építése időt és energiát igényel, és nem reális elvárás, hogy mások mindig tökéletesen pozitívak legyenek. Ha ezt el tudjuk fogadni, sokkal értékesebb kapcsolatokat építhetünk ki – és talán a boldogság is könnyebben megtalál minket.

(Kiemelt kép: Borna Hržina / Unsplash)