Vannak emberek, akiknek az élete mintha drámák sorozata lenne. Valami felháborító, igazságtalan mindig történik velük, és állandóan konfliktushelyzetbe kerülnek. De vajon a dráma nem tudja elkerülni őket, vagy ezek az emberek szándékosan teremtenek feszültséget maguk körül?
Dr. Scott Lyons pszichológus, az Addicted to Drama: Healing Dependency on Crisis and Chaos in Yourself and Others című könyv szerzője cikkében összegyűjtötte, miről ismerhetőek fel a drámafüggő emberek és arra is ad néhány szakértői tippet, hogyan kezelheted az általuk generált kellemetlen helyzeteket.
Mindig minden sürgős
Ha hiányzik a sürgető érzés, akkor ezek az emberek úgy érzik, valami nem stimmel. Ezért, hogy garantálják, valaminek mindig sürgősen történnie kell, olyan életet teremtenek maguk köré, amely tele van kötelezettségekkel, projektekkel és határidőkkel. Még a hétköznapi dolgokat is ez az intenzitás tölti meg, és a legegyszerűbb feladatok is nehéznek és terhesnek tűnnek számukra.
Túlzó nyelvezetet használnak
A nyelvhasználatuk tele van grandiózus kifejezésekkel, a megfogalmazásmódjuk pedig túlzó. Túlzásba viszik a helyzetek leírását (“rendkívül rossz” kontra szimplán “rossz”) és drámai metaforákkal próbálják felhívni a figyelmet magukra. Mindezt drámai gesztusokkal és arckifejezésekkel kísérik, hogy biztosan rájuk figyelj.
Folyamatosan a figyelem középpontjában kell lenniük
A drámára hajlamos emberek ritkán húzódnak a háttérbe. Még ha képesek is elnyomni a késztetésüket, hogy a figyelem középpontjába kerüljenek, ez nem sokáig tart. Attól, ha a nem mindennapi események középpontjában vannak, a saját fontosságuk érzése erősödik fel.
Szükségtelenül intenzíven adnak elő újra és mesélnek el történeteket
Ha ugyanazt a számukra érzelmekkel teli történetet más-más közönségek mesélik el, az lehetőséget ad a folyamatos ventillálásra. Gyakori, hogy az eredeti helyzetet újabb részletekkel aggatják fel.
Más emberek életének negatív vagy felemelő elemeire összpontosítanak
Sokszor a drámára éhes emberek energiáit mások életének megfigyelése, elemzése, értékelése tölti ki – gondoljunk csak a túl kíváncsi szomszéd archetípusára. Ha valaki magányos, úgy érzi őt nem látják és hallják meg, akkor hajlamos lehet arra, hogy a körülötte lévők elvonják a figyelmét.
A saját történetükkel vannak elfoglalva (amibe benne is ragadtak).
Mint minden showműsor sztárjának, nekik is szükségük van a közönség egyirányú interakciójára – olyan emberekére, akiknek egyetlen szerepe, hogy tanúi legyenek a drámának. Szeretik kiosztani a szerepeket a többi szereplőnek is. És ha ezek a szereplők nem a megfelelő szöveget adják elő, abból nagy baj lesz.
Úgy érzik, hogy nincs kontrolljuk
A külső világ irányítására (vagy előrejelzésére) való képtelenségük miatt túlterheltnek, tehetetlennek és az események áldozatának érzik magukat. Ezt a negatív állapotot bárki átélheti, azonban a drámát szándékosan keresők esetében ez egy állandósult helyzetet jelent.
Tegyük fel, hogy rossz kijáratot választasz egy körforgalomból. Sok ember számára ez egy kisebb kellemetlenség vagy hiba, a drámafüggő azonban egy igazságtalan katasztrófát lát bele.
Hogyan kezeld a drámát?
Ha képes vagy felismerni a jeleket, hogy egy drámafüggővel van dolgod, az segít tudatosítani a helyzetet, megérteni a másik reakcióit, és jobban is tudod kezelni azokat.
Fogalmazd át és lágyítsd a válaszod
Amikor azt látod, hogy valaki elkezd belebonyolódni a dráma hálójába, akkor az alábbiakhoz hasonló mondatok segíthetnek tudatosítani, hogy mivel van dolgod: “Már megint belerángatja magát a dráma utáni sóvárgásába. Valami nagyon fájdalmas dolgot próbál most elkerülni. Azért mutatja ezt az intenzív viselkedést, mert azt akarja, hogy meglássák.”
Ez nem azt jelenti, hogy neked kellene kifogásokat keresned a másik viselkedésére, hanem hogy így megelőzheted, hogy akaratodon kívül belerángasson a drámába, mégis külső szemlélőként együtt tudj érzeni vele.
Tisztázd, mit vagy hajlandó meghallgatni
Jelöld ki a határaidat, és mondd el, hogy mit vagy hajlandó meghallgatni és mit nem: “Nehéz időszakon megyek keresztül, és most nem tudok teret adni ennek. Jelen tudok lenni, hogy meghallgassam, mi történt, de nem vagyok képes meghallgatni a vádaskodást, hogy miért történt. Most nem alkalmas az idő. Mikor vagy később elérhető?”
Ha határozott, de kedves határokat állítasz fel, nemcsak te fogod jobban érezni magad, hanem a drámafüggő túlfűtöttségét is visszább veheted az adott pillanatban.
Távolodj el
Az igazság az, hogy néha egyszerűen csak el kell sétálnod és véget kell vetned a kapcsolatnak (legalábbis egy időre). Dönthetsz tudatosan úgy, hogy az energiádat és a figyelmedet nem hagyod, hogy az ilyen felesleges helyzetek elszívják, és inkább magadra fordítod azt.
