Cool daddy vagy szigorú apa – Lehetsz egyszerre mindkettő? Interjú McMenemy Márkkal

Daddy Cool – Vagányok és apák címmel jelent meg tavaly év végén McMenemy Márk első interjúkötete. 10 ismert, sikeres férfi és 10 izgalmas beszélgetés arról, hogy vajon mit jelent ma apának lenni.

Kétségtelen, hogy változás van folyamatban és ehhez elég csak néhány évet, évtizedet visszatekinteni. Egyre több férfi igyekszik aktívan szerepet vállalni és szeretne a hétköznapok szintjén is jelen lenni a gyermeke életében – apaként, a férfi példaként, barátként, haverként. Hogyan lehet megtalálni az egyensúlyt a szerepek között? És hogyan tegye ezt az ember mindezt sikeres üzletemberként, rock ’n’ roll apaként vagy éppen született utazóként?

Dragomán György, Erdei Zsolt, Halácsy Péter, Kiss Tibi, M.Kiss Csaba, Nánási Pál, Somlai-Fischer Ádám, S. Takács András, Szabó Győző, Zsidai Roy – akiket McMenemy Márk kérdezett, én pedig Márkot kérdeztem apaságról, elvárásokról és arról, hogy vajon hol a határ a cool daddy és a szigorú apa között.

Nem tudom nem megkérdezni: Milyen egy igazi, cool daddy?

Sokfélék vagyunk, de hasonló nézetekkel. A könyvhöz is eszerint igyekeztünk összeválogatni azt a 10 cool daddyt, akivel végül leültünk beszélgetni. Azt gondolom, hogy ma már egy apának nem szabad félnie attól, hogy szoros érzelmi viszonyba kerül a gyerekével vagy attól, hogy kimutatja az érzelmeit. Ellentmondásos a társadalom, impulzusok, elvárások: ne félj kimutatni az érzelmeid, de maradj meg a macsó, védelmező férfi szerepben is – sokan nem találják az egyensúlyt, ami lássuk be, tényleg nem könnyű. Szerintem, aki igazán erős, az nem fél néha gyengének lenni vagy éppen attól, hogy kimutassa az érzéseit.

Amiben viszont mindannyian egyetértettünk, hogy a legfontosabb: töltsünk időt a gyerekeinkkel. Minőségi időt!

Még a legelfoglaltabb üzletembernek is meg kell tudnia oldani, hogy minőségi időt töltsön a gyermekével.

Ha ez csak 3 X 1 órát jelent egy héten, de az intenzív, építő jellegű és semmi mással nem foglalkozol rajta kívül, máris többet tettél, mint az, aki minden este leülteti a TV vagy a Youtube elé a gyerekét és két szónál többet nem beszélnek egymással.

És azt sem szabad elfelejteni, hogy a fantasztikus cool mamik nélkül mi sem lehetnénk cool daddyk! Mi apák azért kísérletezőbbek vagyunk, kell az erős női hátország, hogy minden flottul működjön.

Hol a határ a tekintély, tisztelet és a cool daddy lét között? Vajon meg lehet tartani az egyensúlyt?

Fontos kérdés és a saját életemben is azt látom, hogy az egyensúlyt nagyon nehéz megtalálni. A gyerek nem feltétlenül tud különbséget tenni a haver és a szigorú apa szerepe között, szerintem a konzekvencia a kulcs. Éreztetni, hogy hol van az a pont, ameddig elmehet, meddig tart a haverság, ha pedig átlépi ezt a határt, akkor következetesnek kell lenni. Ez mondjuk nem mindig könnyű. Sosem gondoltam volna, hogy valaha elhangzik a számból az a magyarázat, hogy azért, mert az apád vagyok – mégis volt már rá példa.

A fegyelmezés elkezdett egy egészen új irányt venni. Én például sokszor látok fordított szerepeket…

Én azt látom, hogy információ túltengés van és a túl sok info egyenlő a nulla infoval. Mindenre találsz pro és kontra véleményt, sőt teljesen ellenkező választ is. Az arany középutat iszonyú nehéz megtalálni és napi 10-12 óra munka után ehhez sokszor az embernek nincs energiája.

Pont Zsiday Roy mondta – és abszolút egyetértek vele -, hogy a szigorú szülőség sokkal energiaigényesebb és fárasztóbb. Tulajdonképpen egy szüntelen harc, ahol egyfelől egy folyamatos határfeszítés van a gyereked részéről, neked pedig a másik oldalról folyamatosan konzekvens döntéseket kell hozni.

Sokan félnek például attól is, hogy nemet mondjanak a gyereküknek, mert attól tartanak, hogy kevésbé fogják szeretni őket. Ezzel nem értek egyet! Az egyensúlyban hiszek, teret kell hagyni neki a fejlődésre, hiszen egy önálló személyiség, de meg kell húzni a határokat. A szülő feladata a terelgetés, nem az okostelefon neveli a gyereket!

Voltak olyan félelmek az apasággal kapcsolatban, amelyek mindenkiben felmerültek?

A saját döntéseinkben való kétely mindenkiben felmerült. Az igazság viszont az, hogy nincs tuti recept és csak 20 év múlva fog kiderülni, hogy jól csináltuk-e, amit csináltunk. Minden gyerek más, mindegyik gyerek egy külön személyiség, ami működik az egyiknél, nem feltétlenül jó megoldás a másiknál. Ebben az iszonyú gyorsan változó világban viszont talán az alkalmazkodásnak és a kreativitásnak lesz hosszú távon is kulcsszerepe.

Te hogy élted meg az apaságot?

Féltem attól, hogy minden teljesen megváltozik, új élet kezdődik. És ez így is történt, de abszolút jó értelemben! Új életszakasz kezdődött, megváltozott a fontossági sorrend.

Amikor először tartod kezedben a gyermeked az egy fantasztikus, semmihez sem hasonlítható érzés. Nálunk apás szülés volt és csak ajánlani tudom az összes Igényes Férfinek, mert elképesztő élmény, amiről nem lehet pátosz nélkül beszélni. Egy felfoghatatlan csoda. A nők pedig abszolút hősök, a férfiak képtelenek lennének erre az elképesztő szenvedésre, abban biztos vagyok!

És az is igaz, hogy saját magamról is sok új dolgot tudtam meg. Például néhány év elteltével először találkoztam a saját rossz tulajdonságaimmal is egy teljesen más szemszögből: a fiam ugyanolyan hirtelen haragú, mint én. Belülről ez eddig máshogy nézett ki.

Te vagy a példa a gyereked számára!

Van olyan, amire úgy gondolsz vissza, hogy bárcsak valaki elmondta volna?

Nincs. Szeretem azt az izgalmat, hogy nem tud az ember mindent és sokszor kísérletezni kell. Legutóbb például a fiam hazahozott egy beírást. Egy egész nagyot. A korábbi megvonások, büntetések miatt kezdett egy negatív spirálba kerülni, még 10 éves sincs és arra a megállapításra jutott, hogy szar az élet… Úgyhogy ezúttal a szigorú büntetést csak kilátásba helyeztük és felfüggesztettük, helyette pedig pozitív dolgokat kell tennie. Sikerült kimozdítani ebből az apátiából és jobban is érzi magát.

Mit gondolsz, férfiként fel lehet készülni az apaságra?

Szerintem a férfiak számára egészen addig, amíg meg nem érkezik a gyerek, ez egy felfoghatatlan dolog.

Te mire vagy a legbüszkébb?

Sikerült elérnünk, hogy a fiam előítéletek nélkül közelítsen a világhoz, az emberekhez. Megérti, hogy sokan, sokfélék vagyunk különböző társadalmi és kulturális körökből jövünk, különböző háttérrel rendelkezünk és az egyetlen dolog, ami számít az a személyiség. Azt gondolom, hogy a helyes értékrend kialakításában a szülőknek nagyon nagy szerepe van, ami nem könnyű, ha belegondolsz abba, hogy szinte folyamatosan más társadalmi behatások ellen kell dolgozni. Büszke vagyok arra, hogy ő nyitott, kommunikatív az emberekkel és nem előítéletek alapján dönt.