Az álmok valóban valóra válnak - így reflektált Djokovic a történelmi rekordra

Hétfőn Djokovic 311. hetét kezdte a férfi tenisz világranglista élén, ezzel megelőzte Federert, akivel a múlt héten még társbérletben tartotta az erre vonatkozó rekordot.

A 33 éves szerb játékos először 2011 júliusában állt az ATP-rangsor élére, akkor 53 hétig maradt ott, majd további négy időszakkal jött össze a 311 hét.

Djokovic a számos olyan elért eredmény és rekord közül, mint a 18-szoros Grand Slam bajnoki cím vagy az 5 ATP-döntő a legfrissebb rekord megdöntésére a legbüszkébb.

„Nos, ez egyszerűen csak boldogság, öröm” – mesél őszintén érzelmeiről a 33 éves világklasszis játékos a CNN kérdésére. „Úgy értem, hogy annyira el vagyok ragadtatva és büszke vagyok erre az eredményre, tulajdonképpen a profi tenisz pályafutásom elmúlt 15 évének megkoronázása ez a rekord.”

A csúcsdöntés hírére hétfőn több száz szurkoló gyűlt össze Djokovic belgrádi étterme előtt, ahol a teniszező és családja tűzijátékot rendezett. A főváros épületeire több helyen az ő portréját vetítették ki, montázsokban pályafutása legszebb pillanatait elevenítették fel, s a zászlókat lobogtató rajongók “Nolo, Nolo” skandálással éltették kedvencüket.

„Ezen a különleges napon gondolatban visszamegyek egy kicsit az időbe, és visszaemlékszem szerény kezdeteimre: amikor először fogtam ütőt, amikor beleszerettem ebbe a sportba és mindarra a támogatásra, amit a szüleimtől és a körülöttem lévő emberektől kaptam ahhoz, hogy valóra váljon az álmom. Ez az ország és a város ünnepe is, nem csak a sajátom” – teszi hozzá.

Djokovic sikerei nagy részét szülei támogatásának, a kitartásának és a gyerekkori nélkülözésnek tulajdonítja. Annak ellenére, hogy a háború sújtotta Szerbiában nőtt fel, szülei mindig megtalálták a módját, hogy mindent megadhassanak neki, amire szüksége lehet ahhoz, hogy profi teniszezővé váljon.

„Az álmok megvalósíthatók. Minden lehetséges, ha mersz nagyot álmodni” – válaszolja Djokovic gondolkodás nélkül arra a kérdésre, hogy mit mondana gyerekkori önmagának. „Szerencsés vagyok, hogy a szüleim a háború és a nehézségek közepette is nagyon erősek voltak és feltétel nélkül támogattak egy olyan sportban, amelynek sem a családunkban, sem az országunkban nem volt hagyománya. Nagyon drága sport volt, de valahogy mindig volt ütőm, volt lehetőségem edzővel edzeni és a körülmények ellenére profi teniszezővé válhattam. Az álmok valóban valóra válnak” – zárja a beszélgetést Djokovic.