A BBC összeállította azoknak az országoknak a listáját, ahol a munka és a magánélet közötti egyensúly valóban működik. Az értékeléshez az OECD és a Remote HR-tech vállalat Globális Munka-Magánélet Egyensúly Indexét, valamint az OECD adatait vették alapul.
Olyan szempontokat vettek figyelembe, mint például az éves fizetett szabadság mennyisége, a szülői és betegszabadság mértéke, a heti munkaórák száma, valamint a pihenésre, feltöltődésre szánt időkeret. Az összképet persze más tényezők (bérszínvonal, álláslehetőségek, megélhetési költségek, helyi kultúra és szokások) is befolyásolják. Az első helyezettet leszámítva az összesítésben csupa európai ország szerepel, ráadásul zömmel olyan desztinációkról van szó, melyek a magyarok szívéhez is közel állnak. Nézzük is a listát!
1. Új-Zéland
A csendes-óceáni szigetországban 26 hétből áll a szülői szabadság, relatíve magas a minimálbér, a munkavállalók pedig 32 nap szabadságot vehetnek ki egy naptári év során. Ugyanakkor az egyedülálló munkakultúra az, ami a Remote és a BBC listájának élére emelte a távoli Új-Zélandot. A dolgozók ugyanis – noha munkaóráik száma átlagos – sokkal nagyobb hangsúlyt helyeznek a családi életre, a fizikai-mentális egészségre, a rekreációra és az utazásra.
2. Spanyolország
A dél-európai országban évente 26 szabadnapot igényelhetnek a munkavállalók. Az OECD adataiból kitűnik, hogy az olaszok és a franciák mellett a spanyolok fordítják a legtöbb időt a kikapcsolódásra és a feltöltődésre. Bizonyára a jellegzetes mediterrán életszemléletből is következik, hogy a helyiek – ellentétben mondjuk a britekkel és az írekkel – tökéletesen szét tudják választani a munkát és a magánéletet. A spanyolok egyébként hetente átlagosan 38,7 órát dolgoznak – ez az adat pedig csupán 20 perccel haladja meg az európai átlagot.
3. Dánia
Dániában általában reggel 8-tól délután 16 óráig tart egy munkanap, az ezt követő órákat viszont rendszerint a családjuk körében töltik az emberek. Mindössze 1 százalékuk tölt hetente 50 óránál hosszabb időt a munkájával, ami jóval kevesebb, mint az OECD által mért európai átlag (10 százalék). Naponta átlagosan 15,7 órát fordítanak pihenésre és feltöltődésre, ami szintén rendkívüli szám. Sőt, az is Dánia mellett szól, hogy a munkáltatók élénken támogatják a rugalmas munkavégzés különböző formáit. A dolgozók évente 36 szabadnapot vehetnek igénybe.
4. Franciaország
A franciák napi 16,2 órát áldoznak pihenésre, e tekintetben tehát alig maradnak el a rekordernek számító olaszoktól. Egy naptári évben 36 szabadnap áll a munkavállalók rendelkezésére. Fontos hozzátennünk, hogy maga a francia kultúra is igyekszik népszerűsíteni a relaxációt és a szabadidőt. E tekintetben érdemes megemlítenünk a helyi kávékultúrát is. Aki turistaként vagy munkavállalóként érkezik az országba, hamar felfigyelhet rá, hogy a francia polgárok előszeretettel időznek az éttermek és kávézók teraszain. És nem pusztán baráti eszmecserékről van szó: sokan egyedül is hódolnak e szenvedélynek, mely a helyi életforma elidegeníthetetlen része.
5. Olaszország
Bizonyára te is hallottad már az “il dolce far niente” (“édes semmittevés”) szállóigét, ami ragyogóan illusztrálja az olaszok munkához való hozzáállását. Ahogy már az imént is utaltunk rá, a mediterrán országban a legmagasabb a feltöltődésre, kikapcsolódásra szánt órák száma (ez egyébként a hétköznapok 65 százalékának, vagyis napi 16,5 órának felel meg, 1,5 órával szárnyalva túl az OECD-átlagot). Olaszországban ráadásul csak a dolgozók 3 százalékára jellemző a túlfeszített munkatempó, ami európai viszonylatban különösen alacsony szám. Ez persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy az olaszok “lusták” lennének: az igazság az, hogy jellemzően igen magas produktivitással dolgoznak.
