Mindössze néhány másodpercen múlik, mégis sorsdöntő szerepe van

Mindössze néhány másodpercen múlik, mégis sorsdöntő szerepe van. Akár egy üzleti tárgyalásról, akár egy első randiról van szó, az első benyomás egyszeri és megismételhetetlen. Maradandó élmény, amely meghatározó emlék marad partnerünkben.

Abban, hogy ez az emlék milyen előjellel bír, egy sor apró, mégis nagyon fontos olyan momentum is közrejátszik, mint például a kézfogás, amelyet tavaly szinte egyik napról a másikra kínos indián táncok váltottak fel.

Most, hogy újra megnyílik a világ, enyhülnek a korlátozások- és a maszkviselés szabályai, vajon mi a helyzet a kézfogással?

Korábban az illem egyik alapvető követelménye volt, a koronavírus-járvány berobbanásával viszont kreatív alternatívák váltották fel a kézfogást. Ez a nyár sok mindent visszahoz abból a világból, amit korábban “normálisnak” neveztünk – vajon végleg búcsút inthetünk az öklözésnek, a könyökök összekoccolásának és a lábfej pacsinak?

Miért fogunk kezet egyáltalán?

A kézfogás pontos eredete a kutatók előtt sem ismert, az viszont biztos, hogy évezredek óta bevett gyakorlat. Az első írásos feljegyzések Kr. e. 800 körül születtek, Homérosz az Odüsszeia című eposzában utalt már olyan emberekre, akik így üdvözölték egymást.

Az egyik legszéleskörűbben elfogadott elmélet szerint a kéz nyújtása korábban azt jelentette, hogy valaki békés szándékkal érkezett, azaz nem tart fegyvert a kezében, míg egy másik magyarázat szerint ez a mozdulat a jóhiszeműség szimbóluma volt, amikor valaki ígéretet tett.

Szemkontaktus, mosoly, megfelelő erősségű, határozott mozdulat, a kar derékszögben, a tenyér függőleges helyzetben, a fej enyhe előre biccentése a partner bemutatkozását követően – a kézfogás, illetve annak írott- és íratlan szabályai egészen a pandémia kezdetéig az udvarias bemutatkozás magától értetődő elemei voltak. Most, hogy újra megnyílik a világ, enyhülnek a korlátozások és a maszkviselés szabályai, vajon mi a helyzet a kézfogással?

Dr. William Schaffner infektológus szerint a tudomány mai állása szerint nem feltétlenül a fizikai érintkezés miatt érdemes ésszerű keretek között kezelni a kézfogást is. A szakértő úgy véli, a valódi kockázatot az jelenti, hogy kézfogás alkalmával általában közelebb állnak egymáshoz az emberek és valószínűleg ebben a távolságban elindul egy hosszabb-rövidebb ideig tartó beszélgetés is.

“A kézfogás, az ölelés vagy az érintés ugyanakkor nagyon fontos társadalmi és mentális szempontból is és a korábbi álláspontokkal ellentétben valószínűleg fokozatosan újra a mindennapok természetes része lesz, de tiszteletben kell tartani, ha valaki a távolságtartást választja” – teszi hozzá a szakértő.