Nemcsak énekel franciául, de fordít is – Sanzonoktól a Csárdáskirálynőig

Elek Lenke Elek Lenke | 2025.07.23 | Kultúra | Olvasási idő: 7 perc
Nemcsak énekel franciául, de fordít is – Sanzonoktól a Csárdáskirálynőig

Ahány ismerősömet megkérdeztem, mi jut eszükbe először Bardóczy Attiláról, mindenkinek a francia sanzon ugrott be.

Nem a Budapesti Operettszínházban játszott szerepek, tévésorozatok, vagy éppen a Rock Színházbeli korszak, ahol újkori stílusú musical-ekben és zenés darabokban játszott, és nem is Bóni gróf anno a Csárdáskirálynőből – vagy mostanában ugyanabban Feri bácsi, az egyik klasszikus rezonőr szerep – hanem Jacques Brel, Edit Piaf, Charles Aznavour, Gilbert Becaud és Yves Montand örökzöldjeinek interpretálása. Bevallom, nekem is szívügyem a sanzon: koncertjeiről elmaradhatatlanok a kedvenceim, a La Foule Piaftól vagy a flamand gyökereit halálig őrző Breltől az ikonikus, szenvedélyesen előadott Amszterdam.

Az algériai éveknek köszönheti a nyelvtudást

Bántja ez? – kérdeztem a Teátrum Caféban való találkozásunkkor Attilától. Nem, egyáltalán nem, tisztában van vele, hogy a „francia sanzont” ő képviseli Magyarországon, kiváló kollégák társaságában előadva a számokat, mint Orosz Zoltán harmonikaművész, vagy újabban Jordán Adél, olyan helyszíneken, mint a Francia Intézet, a pécsi Zsolnay-negyed, a Zsidófesztivál, a Benczúr Kert vagy a Csili, sőt, külföldön működő magyar nagykövetségek.

Ahhoz, hogy valaki anyanyelvi szinten beszéljen franciául, az kell, hogy egy ideig ott éljen, méghozzá igen fiatalon. Attila édesapja a hetvenes években Algériában dolgozott, ahol a francia volt lényegében a hivatali nyelv, és az a négy év, amikor éppen kora tinédzserkorát töltötte ott, az egész életét meghatározta. De nem okoz gondot az olasz, angol nyelven való fellépés sem. A Csárdáskirálynővel még igen fiatal korában turnézott német földön, nagy sikerrel.

Sanzonversenyt nyert Párizsban

A francia sanzon aranykora máig tart. Az akkori legendák teljesítményét nem tudták felülmúlni, legalábbis népszerűségben, az ottani popzene mai jeles képviselői sem. A francia tévés Voice vetélkedőkben tizen- és huszonéves srácok – mint Antoine – éneklik, majd nyolcvan évvel ezelőtt élt elődök klasszikusait, óriási sikerrel. Azt azért nem árt tudni ehhez a műfajhoz, hogy a szöveg legalább olyan fontos, mint a zene – ebben hasonlít a portugál fado-hoz – csak nem annyira szomorkás, viszont egyik dal sem a giccses-édeskés romantikát képviseli. Inkább a könnyed, pikáns (vagy annak hitt) francia életérzésen túl, világunk kevéssé édeskés, olykor szomorú, tragikus oldalát is megmutatja. Idővel a francia popzene kezdte volna bekebelezni a műfajt, némi angolszász hatásra, de nem sikerült neki.

Mai napig példátlan, hogy valaki magyar létére sanzonversenyt nyerjen Párizsban, ahogy 96-ban történt. Utána nemcsak hazai koncertkörutak következtek, hanem megjelentek CD-i is, a Chanson classique a Hungarotonnál, a Fonónál a Voyageurs, valamint Orosz Zoltánnal Sous le ciel de Paris.

Az operett örök?

Attila szabadkozik, mikor találkozunk, hogy kicsit késett, éppen egy szinkronmunkáról érkezik, mert ez is beletartozik az életébe, az operettek, musical-ek, külföldi vendégszereplések, koncertek és színdarab fordítások mellett. Egy Netflixes sorozatot szinkronizál most éppen a kollégákkal. Tudni lévő, hogy a streaming csatornák filmözöne újabban fellendítette a hazai szinkront, amely egyébként is világhírű, mondhatni “hungaricum”, hiszen a legtöbb országban csak szöveggel tüntetik fel az eredeti mondanivalót. Filmen is láthatjuk, Melissa McCarthy partnereként.

A kávézóban rápillantok a Fővárosi Operettszínház kifüggesztett műsortervére: klasszikusok sorakoznak egymás után, a Cirkuszhercegnőtől a Csárdáskirálynőig és a Mágnás Miskáig. A közönség nagyobb része középkorú, akik a beatkorszakban, Illésen és az Omegán nőttek fel. Ennyire változott volna a zenei ízlés vagy egyszerűen az operett – ami szintén hungaricum – örök? A Te rongyos életet az is tudja dúdolni, aki még életében nem járt a Nagymező utcai patinás épületben, vagy be sem tette a lábát a hajdani Somossy Orfeumba.

“Nem szűnik a műfaj iránti érdeklődés, teltházak előtt játszunk, a műsortervben természetesen a klasszikusok mellett a legújabb darabok is szerepelnek, mint a Hófehérke és a hét törpe, amelyre a színház előtt most egy hatalmas alma hívja fel a figyelmet. A legnépszerűbb zenés műfaj ma is az operett és a musical, amely iránt, főleg Európában, változatlanul élénk az érdeklődés. A klasszikus osztrák-német kultúrának ugyanúgy része az operett, mint a magyarnak. Hamarosan a müncheni Deutsches Theaterben vendégszerepelünk egy hétig, aztán irány a svédországi Malmö” – árulja el.

Milyen hatást gyakorol életünkre a celebvilág? Ön még játszott együtt nagy primadonnákkal. Vége ennek a korszaknak? Születnek-e ma új Honthy Hannák, teremnek-e Ruttkai Évák, hogy egy másik műfajra utaljunk? Vagy a digitalizáció, az internet és a mesterséges intelligencia világában erre nincs is szükség?

Kulcskérdés, hogy milyen hatást gyakorol ma a celebvilág, a reality show-k, álvetélkedők gyakorlata erre a szakmára. Sok pénzért valami könnyű, de nem igazán nívós munkát felvállalni, vagy karakánul nemet mondani – és közben tudomásul venni, hogy akkor tapsolnak a nézőtéren élénkebben, amikor egy tévéből is ismert celeb jön be a színpadra… Döntés kérdése, mi az a szint, amit megengedhet magának egy színész, mit nyilatkozik a bulvárlapoknak, és mennyire van jelen a közösségi médiában.

Mona Lisa rejtélyes élete

A prózaibb témák közé tartozik a bérezés. A normális megélhetéshez nagyon sok mindent el kell vállalni, miközben legalább ilyen fontos, hogy a színész karban tartsa magát, – nő, férfi egyaránt – mert a megtartott külső a színpadon nagyon sokat számít. Mindez sok fegyelembe, pénzbe és energiába kerül, de megkerülhetetlen, mert a karriert erősen befolyásolja.

Attila már több mint tíz éve szabadúszó, ezért olyan kollégákkal is játszik, akik nem tagjai az Operettnek, mint például a RAM-ban a prózai Lánybúcsút, Tallós Ritával, Détár Enikővel, Ladinek Judittal. Amikor megkérdezem, hogyan tölti majd a nyarat, a vendégszerepléseken kívül, megjegyzi, hogy darabokat fordít franciából, közte egy monodrámát, amelyben kedves kolléganője, Kökényessy Ági lesz a főszereplő – de a valódi kulcsszerep Mona Lisának jut, hogy miért, azt majd meglátják a nézők.

Iratkozz fel hírlevelünkre és értesülj elsőként az újdonságokról!