Még sokáig velünk lesz a generáció, amely nem ismeri a nyugdíj fogalmát

Amikor Rupert Murdoch, a világhírű médiamágnás bejelentette, hogy visszavonul, mindenki meghökkent. „Ilyen korán?” – gondolták sokan. Napjaink idősödő üzletemberei, politikusai és művészei lassan újradefiniálják a nyugdíjazás szabályait. Vajon hogyan képesek ilyen sokáig megőrizni szellemi-fizikai frissességüket? Honnan merítik a munkájukhoz szükséges energiát? És a példájuk az utánuk következő nemzedékek számára is „ragadós” lesz?

Természetesen nem Rupert Murdoch az egyetlen nagynevű üzletember, aki élemedett korában is aktív. Warren Buffett részvénybefektető, a Berkshire Hathaway feje immáron 94 esztendős, de még most sem kacérkodik a visszavonulás gondolatával, barátja, Bill Gates szoftverfejlesztő-üzletember pedig nemrégiben jelentette be, hogy – ha egészsége is engedi – százéves koráig szeretne dolgozni. Hasonló trend rajzolódik ki előttünk, ha a nemzetközi nagypolitika felé nézünk. Sokan elnézően mosolyogtak, amikor kiderült, hogy a jelenlegi amerikai elnök, a 81 éves Joe Biden újabb négy évig maradna a Fehér Házban – egy ideig ténylegesen úgy tűnt, hogy ringbe száll a jövő hónapban esedékes elnökválasztáson -, korábbi riválisa, a 78 esztendős Donald Trump pedig máig nem tett le a második elnöki ciklussal kapcsolatos terveiről – idézi fel a Robb Report cikke.

Anthony Fauci hosszú évtizedekig vezette a Allergia és Fertőző Betegségek Nemzeti Intézetét az Egyesült Államokban, tavaly, 82 évesen viszont bejelentette a visszavonulását. Csakhogy valójában ő sem marad munka nélkül, hiszen már ki is adta a memoárját, sőt elfogadott egy kutatói állást a Georgetown Egyetemen.

„Nem megyek nyugdíjba” – nyilatkozta a témával kapcsolatosan az egészségügyi szakember. „Több mint 50 évig álltam a kormányzat szolgálatában, most pedig épp a pályafutásom következő fázisát tervezgetem, hiszen még mindig rengeteg energiám van, és szenvedélyesen érdekel a saját szakterületem” – tette hozzá.

De vajon mivel magyarázható, hogy a mostani hetvenes, nyolcvanas, kilencvenes korosztály derékhadát képviselő politikusok, művészek, üzletemberek és egyéb közéleti személyiségek igyekeznek a végsőkig kitolni a nyugdíjba vonulás időpontját?

Nos, az egészségügyi szolgáltatások rohamos fejlődése és az aktív, egészségtudatos életvitel rengeteget segített a középkorú és az idősebb nemzedékeknek, hogy megőrizzék vitalitásukat, nyitottságukat és dinamizmusukat. A modern, 21. századi technológia pedig sokkal rugalmasabbá, otthonosabbá varázsolta a munkarendet. Ma egy idősebb munkavállalónak sokszor el sem kell hagynia a lakását, hiszen egyetlen laptoppal „felszerelkezve”, nappalija kényelmében is hatékonyan és gyorsan dolgozhat, ha minden egyéb körülmény adott számára a home office-hoz.

A nyugdíjas évek tudatos elodázásának másik oka, hogy az idősebb generáció ma már nem szívesen válik meg a munkahelyétől – pláne nem örökre. Egy kutatás szerint 1998 óta folyamatosan csökken azon nyugdíjasok aránya, akik elégedettek a helyzetükkel. Mindez azzal magyarázható, hogy az aktív korú idősek egy jelentős része számára a munka vált a társadalmi önkifejezés legfontosabb – sőt talán egyetlen – formájává.

És arról sem szabad elfeledkeznünk, hogy a munka a modern korban az egyik legfontosabb identitásteremtő erő. Az ember számára a saját hivatása egyfajta örök tájékozódási pont, mely segítségével képes elhelyezni magát a szakmai hierarchiában, a társadalomban, vagy épp a szűken vett közösségében. A nyugdíjba vonulás mindemellett óhatatlanul azzal jár(hat) együtt, hogy az érintett szociális kapcsolatai lassan megfogyatkoznak. Ám aki hetvenes-nyolcvanas éveiben is megőrzi szakmai aktivitását, az napi kapcsolatban marad a kollégáival, valamint ismerősei, barátai egy tágabb körével is, vagyis nem esik ki a társadalom vérkeringéséből. A szociális kapcsolatok megőrzése egyébként azért is rendkívül fontos, mert a mentális-szellemi jóllét egyik záloga lehet.

Francis Ford Coppola filmrendező 85 esztendősen állt elő grandiózus filmjével, a Megalopolisszal, melynek ötlete még évtizedekkel ezelőtt pattant ki a fejéből. A 94 éves Clint Eastwood idén feszültnek ígérkező tárgyalótermi thrillerrel jelentkezik, de a 88 esztendős Woody Allen is ontja magából az újabb és újabb nagyjátékfilmeket, illetve színdarabokat (az egyik ilyen darab, a Brooklyni mese világpremierjére egyébként épp Budapesten került sor). És persze említhetnénk még a globális filmkultúra megannyi rangos képviselőjét, akiben nyolcvanas, kilencvenes éveiben sem ötlik fel a visszavonulás gondolata.

Úgy tűnik tehát, hogy egy egyre erősebben jelentkező világtrendről van szó, mely a most még középkorúnak tekinthető nemzedékeket is „megfertőzheti” majd. Lehetséges, hogy a ma ismert nyugdíj egy-két emberöltőn belül kikopik a mindennapjainkból? Ezt most még szinte el sem tudnánk képzelni, hiszen a járulék – és a köré épült intézményrendszer – világszerte az egzisztenciális biztonságban töltött alkonyi évek garanciájának számít. Ám minden forradalom apró lépésekkel kezdődik…