Már 6 éves korban elkezdődhet a nyugdíj-előtakarékosság Németországban

A legtöbben felnőttként, jó esetben az első munkahely megszerzése után gondolnak először a nyugdíjas évekre. Németországban viszont most egy merőben új szemlélet terjedhet el: a kormány egy olyan terven dolgozik, amely lehetővé tenné, hogy már az általános iskolás gyerekeknek is legyen saját nyugdíjszámlájuk.
De vajon tényleg bölcs dolog már hatéves kortól a nyugdíjra félretenni? Vagy csak egy jól hangzó politikai ötlet, aminek valódi haszna megkérdőjelezhető – teszi fel a kérdést a CNBC.
Zsebpénz helyett nyugdíjalap
A berlini kormány új javaslata szerint minden 6 és 18 év közötti, iskolába járó fiatal havi 10 eurós „nyugdíjpénzt” kapna az államtól, amelyet befektetnének egy hosszú távú megtakarítási alapba. A cél, hogy mire betöltik a 67. életévüket – ami jelenleg a hivatalos nyugdíjkorhatár –, addigra egy kisebb, de biztos alapot képezzenek a jövőjükhöz. Az induló összeg 12 év alatt maximum 1440 euró lenne, kamatokkal és hozamokkal kiegészítve.
A 18. életév betöltése után a fiatalok maguk is hozzáadhatnak pénzt a számlához évente meghatározott keretek között. A megtakarítás nyeresége a nyugdíjig adómentes marad.
Egy szimbolikus gesztus?
Bár az ötlet modernnek és előremutatónak tűnik, számos szakértő szerint a valós haszna jóval kisebb, mint elsőre gondolnánk. Johannes Geyer, a berlini DIW közgazdasági intézet helyettes vezetője úgy látja: az összeg inkább szimbolikus, mintsem valódi megtakarítás. Ugyan elméletben hasznos lehet, hogy a fiatalokat korán bevonják a pénzügyi gondolkodásba, de ez a gyakorlatban nem biztos, hogy tényleg működik.
„Ha valaki automatikusan kap pénzt, anélkül hogy bármilyen döntést kellene hoznia, nem világos, hogyan tanulhatna meg felelősségteljesen bánni vele” – fogalmazott Geyer.
Hasonlóan szkeptikus Christoph Schmidt is, az RWI Leibniz Gazdaságkutató Intézet elnöke. Szerinte az egész elképzelés egyik alapvető hibája, hogy a megtakarítás valódi tanulsága – azaz a jelenlegi lemondás a jövőbeli biztonságért – egyszerűen elveszik.
„A pénzt inkább az oktatási rendszerbe kellene fektetni, ahol valódi tudást lehetne adni a gyerekeknek a pénzügyi tudatosságról” – mondta Schmidt.
Az ötlet tehát alapvetően jó szándékból született – valamilyen induló tőkét adni a fiataloknak a felnőtté válásukhoz – de ahogy közelebbről megvizsgáljuk, egyre több a kérdőjel. Hogyan és ki fekteti be a pénzt? Hány család fog valóban élni a lehetőséggel? És tanít-e bármit is a gyerekeknek a pénz világáról az, hogy automatikusan kapnak némi megtakarítást?
Bár a kérdések egyelőre még megválaszolásra várnak, az biztos, hogy a jövő generációinak pénzügyi felkészítése fontos feladat, amit nem lehet elég korán elkezdeni.