Tényleg ez a hétköznapi szokás nyújthat védelmet az Alzheimer-kór ellen?

A természetes kíváncsiság és a tanulásra való fogékonyság még idős korban is csökkentheti az Alzheimer-kór kialakulásának esélyét – állapította meg egy új tanulmány.

A Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem munkatársai új vizsgálatuk keretében megfigyelték, hogy azok az idős emberek, akik még életük alkonyán is egészséges kíváncsisággal viszonyulnak a környezetükhöz és a világhoz, illetve őrzik magukban az új dolgok megtanulása iránti vágyat, szellemileg tovább aktívak maradnak, sőt esetükben az Alzheimer-kórhoz hasonló neurodegeneratív betegségek kialakulásának esélye is csökken. A PLoS One nevű folyóiratban publikált tanulmányban a szakemberek azt is megemlítik, hogy a kíváncsiság hiánya az ellenkező irányú folyamatoknak (a kognitív hanyatlásnak, a demenciának stb.) kedvezhet. A felfedezés élesen ellentmond annak a korábbi tévképzetnek, miszerint az élemedett korú emberek érdeklődése szükségszerűen beszűkül – írja az Independent.

Sőt, a tudósok hangsúlyozzák: a kíváncsiság bizonyos típusai, megnyilvánulásai formái még erőteljesebben köszönnek vissza az évek múlásával.

„A pszichológiai szakirodalom szerint az emberek kíváncsiságának mértéke idősebb korban csökkenni kezd. Mi ezt az állítást kissé furcsának találtuk, és bizonyos mértékig meg is cáfoltuk, hiszen kísérleteink során sok olyan idős felnőttet figyeltünk meg, akik örömmel bővítették ismereteiket a memória működésével, illetve egyéb érdekességekkel kapcsolatban” – ecsetelte a The Independentnek Alan Castel, a tanulmány egyik szerzője.

A szakértők megkülönböztették egymástól a személyiségbeli és a helyzetbeli kíváncsiságot. Az első egy, az egyénre születésétől fogva jellemző adottság, míg a második azt az érdeklődést jelenti, amit az emberek egy-egy konkrét téma iránt éreznek. És persze vannak, akik alkatuknál, természetüknél fogva nem vagy csak kismértékben kíváncsiak, de bizonyos kérdésekkel kapcsolatban kiolthatatlan tudásvágyat táplálnak.

Új tanulmányukban a kutatók 20 és 84 év közötti résztvevők segítségével próbálták meg elkülöníteni egymástól a kíváncsiság e két jellegzetes formáját. Az alanyok átlagéletkora 44 év volt.

A résztvevőknek ki kellett tölteniük egy online kérdőívet, majd olyan, az általános műveltség felmérését célzó kérdések következtek, melyek  a nagy többséget komoly kihívás elé állították. A kutatók arra biztatták őket, hogy a nehezebb kérdéseknél bátran tippeljenek, majd – mielőtt megmutatták volna nekik a tesztek eredményét -, megkérdezték tőlük, hogy mennyire érdeklik őket a helyes válaszok. A reakciók alapján a szakemberek levonták a következtetést: azoknál a résztvevőknél, akiknek nagyobb volt a helyzetfüggő érdeklődés, a személyiségbeli kíváncsiság is erőteljesebbnek bizonyult, és az összefüggés fordítva is igaz volt.

Az új információkhoz kötődő, vagyis „állapotfüggő” kíváncsiság egyébként életkoronként látványos eltérését mutatott: a felnőttkor küszöbén csökkenésnek indult, majd a középkorú alanyoknál hirtelen újra megnövekedett, és az emelkedő tendencia idősebb korban sem tört meg. A tudósok szerint ennek az az elsődleges oka, hogy a fiatalabb emberek elsősorban az elsajátítható szakmai tudást, az iskolai és munkahelyi sikereket hajszolják, valamint a családalapítással, a háztartás vezetésével és egyéb praktikus dolgokkal kapcsolatos ismereteiket bővítik, amihez magas szintű általános kíváncsiság szükséges. Idősebb éveikben azonban már nincs az életükben ennyi felfedezésre váró gyakorlati újdonság, így egyedibb, konkrétabb érdeklődési körök felé fordulhatnak, ami nem a személyiségbeli, hanem a helyzetfüggő kíváncsiság megerősödésének kedvez.

„Megfigyeléseink összhangban állnak a szelektivitás elméletével kapcsolatos korábbi kutatásaimmal, vagyis ahogy öregszünk, egyáltalán nem csappan meg a tanulás iránti vágyunk, csak válogatóssá válunk tudásunk tárgyát illetően. Azt hiszem, bizonyságot nyert, hogy a kíváncsiságnak ez a magas szintje, ha hosszú távon is fennmarad, segíthet, hogy idősen is megőrizzük jó szellemi kondíciónkat” – összegezte Castel.