3 zseniális film egyedülálló apáknak

Egyedülálló szülőként gyakran keríthet hatalmába az érzés, hogy minden egyes napod felér egy maratonnal, és – hogy ennél a szemléletes metaforánál maradjunk – ilyenkor bizony még azt sem engedheted meg magadnak, hogy másodikként érj célba: mindig csúcsteljesítményre kell törekedned.

Mindez persze (részben) édes teher, de mégiscsak teher. Ha olykor-olykor elcsüggednél, mindig jusson eszedbe, hogy van honnan erőt merítened. Néha már az is sokat segíthet, ha egyszerűen csak megnézel egy olyan filmet, mely egy hozzád hasonló, azaz gyermekeit egyedül nevelő édesapa édesbús kalandjairól szól. Máris mutatunk három szórakoztató mozit, ami még a legkilátástalanabbnak tűnő pillanataidban is jókedvre hangolhat.

A szerelem hullámhosszán (Sleepless in Seattle, 1993, r.: Nora Ephron)

A megható történet karácsony estéjén veszi kezdetét: a rádióban egy talk-show műsorvezetője titkos álmokról, merész vágyakról faggatja hallgatóit. Egy seattle-i kisfiú is betelefonál az adásba: a gyermek édesapjának (Tom Hanks) kér segítséget, aki felesége halála óta egyedül neveli őt. A megindító vallomásnak fültanúja lesz az ifjú Annie (Meg Ryan) is, akit könnyekig hatnak a fiúcska szavai, s eltökéli: kerül, amibe kerül, felkutatja a csonka családot. A szerelem hullámhosszán (a magyar címmel ellentétben) nem virtigli romantikus mozi, sokkal inkább szól a magánnyal való küzdelemről. Ephron egyébként sok tekintetben tudatosan épít Cary Grant 1957-es melodrámájára, a méltatlanul elfeledett Félévente randevúra (An Affair to Remember), az ő rendezése azonban sokkal inkább közönségbarát, s még a giccshatárig óvakodó szentimentalizmusa felett is hajlandóak vagyunk szemet hunyni. Hiába: A szerelem hullámhosszán tökéletes „feel good movie”, mely minden szingli édesapába képes lelket önteni.

Az igazi törődés (Hjertestart, 2017, r.: Arild Andresen)

Hosszú évekkel ezelőtt, a Művész moziban láttam ezt a jobbára ismeretlen, de kifogástalan színvonalú filmet, mely gyönyörű példázat arról, hogy szülőnek senki sem teremtetett. A történet főhőse egy Kjetil nevű özvegy férfi (Kristoffer Joner), aki neje halála után a munkába menekül, s szinte el is feledkezik a gondjaira bízott kolumbiai kisfiúról, Danielről (Kristoffer Bech), akit még néhai feleségével együtt fogadtak örökbe. Kjetil szívét megkeményíti a gyász: adoptált gyermekével egyre kevésbé találja a közös hangot. Végül úgy dönt, visszajuttatja a rakoncátlan kisfiút vér szerinti anyjához. Nyakukba veszik hát a dél-amerikai országot, hogy rátaláljanak a köddé vált fiatalasszonyra. Kalandjuk egyúttal szívszaggató belső utazás is, mely mindkettejüket fontos tapasztalatokkal gazdagítja. Az igazi törődés imponáló erénye, hogy csípős kritikát fogalmaz meg a modern apaszereppel kapcsolatosan. Mindezt az is indokolhatná, hogy a skandináv társadalmakban sokkal komolyabb nevelő-gondoskodó funkció hárul a szülőpár férfitagjára, mint sok más nyugati régióban. Kjetil azonban nem érzéketlen vagy hanyag apa: Az igazi törődés egy családi válsághelyzetet mutat be, melyben minden szereplőnek újra össze kell illesztenie ezer darabra tört identitása szilánkjait. Arild Andresen rendező szerencsére nem enged a kordivat „nyomásának”, és nem zúzza porig a heteroszexuális fehér férfi imágóját, sőt: a zárlatban végül hatalmasat dobban az apai szív.

Házassági történet (Marriage Story, 2019, r.: Noah Baumbach)

Talán még Ingmar Bergman, John Cassavetes és Mike Nichols is megsüvegelte volna Noah Baumbach öt évvel ezelőtti moziját, ha megérik a 2019-es esztendőt. A bravúros Házassági történet – címével ellentétben – egy válás epekeserű krónikája. Középpontjában egy New York-i művészházaspár áll, akik reménytelen küzdelmet folytatnak válságba jutott kapcsolatuk megmentéséért. Egy idő után lehorgonyoznak a válás gondolata mellett: kezdetben baráti megegyezést terveznek, ám a procedúra hamarosan kíméletlen, vad jogi csatározássá fajul. A Házassági történet valóságos mozgóképes viviszekció: kőkemény, sallangmentes és szinte már kétségbeejtően realisztikus párkapcsolati dráma, mely lelkileg megtiporja még azokat is, akik sosem éltek házasságban. A történet egyik legfontosabb aspektusát a szülők (Scarlett Johansson és Adam Driver) és kisfiuk, Henry hullámzó kapcsolata jelenti. Habár Baumbach mesterműve mind az édesapa, mind pedig az édesanya nézőpontját akkurátusan mutatja be, a néző mégis inkább az előbbit érzi azonosulásra csábító figurának. Hiszen a Driver által fenomenálisan alakított Charlie az, aki a történet végén egyedül marad (exneje ugyanis újra szerelembe esik), szorongató drámáját pedig minden férfi átérezheti, aki valaha csöppent már hasonló szituációba. Az igazi törődéshez hasonlóan ezúttal is a – minden szempontból tökéletes – finálé hozza el a teljes érzelmi feloldozást jelentő katarzist.

Ha tetszett a listánk, tekintsd meg korábbi összesítésünket is, melyben az apaságról szóló filmek krémjét vettük górcső alá!