Kék zónáknak azokat a földrajzi régiókat nevezzük, ahol az emberek várható élettartama kiugróan magas – gyakran a 100 éves kort is megérik -, közben pedig egészségesek és fittek maradnak. Dan Buettner, a téma elismert kutatója megállapította, hogy nemrég kialakult egy új kék zóna is, mely azonban merőben más, mint az összes többi.
A kifejezést egyébként maga Buettner alkotta meg a kétezres évek közepén, és eredetileg öt területet értettek alatta: Okinawát (Japán), Szardíniát (Olaszország), Nicoyát (Costa Rica), Ikariát (Görögország) és Loma Lindát (Egyesült Államok). A régiókat az köti össze, hogy a helyi lakosok rendkívül hosszú ideig – sokszor 90-100 éves korukig – élnek, nem szenvednek a fejlett országokra általában jellemző civilizációs betegségektől, jó fizikai kondíciójukat pedig szinte a halálukig megőrzik. Mindez már csak azért is érdekes, mert különböző kultúrájú és etnikumú közösségekről van szó, amiket komoly fizikai távolság is elválaszt egymástól.
A tudósok megfigyelték, hogy a kék zónákban élő emberek előnyben részesítik a rostban gazdag, nem előre feldolgozott élelmiszereket, nagyon ritkán esznek cukrot, az üdítők helyett pedig inkább a vizet, a bort, a kávét és a teát választják. Mivel a táplálkozás terén különösen mértéktartóak, ezért az elhízás náluk nem számít népbetegségnek.
Gondot fordítanak a rendszeres mozgásra is, ám ahelyett, hogy naphosszat az edzőteremben izzadnának, inkább a gyaloglást és a biciklizést részesítik előnyben, vagy olyan, nagyobb fizikai aktivitást igénylő szenvedélyeknek hódolnak, mint a kertészkedés.
Dan Buettner szerint az öt “eredeti” kék zónához mostanra csatlakozott egy hatodik is: Szingapúrról, a délkelet-ázsiai törpeállamról van szó. A szakember egyik legizgalmasabb megállapítása, hogy míg az eddig ismert területek organikusan jöttek létre, addig Szingapúr kék zónája a helyiek tudatos tervezésének köszönhető.
“A régi kék zónák lassacskán eltűnnek, mivel egyre inkább amerikanizálódnak” – idéze Buettner szavait a CNBC. “Az elgépiesedés háttérbe szorítja a fizikai aktivitást, a technológia pedig meggátolja, hogy az emberek szemtől szemben érintkezzenek egymással” – tette hozzá a neves kutató. Buettner Szingapúr esetében egyenesen “kék zóna 2.0”-áról beszél.
De vajon milyen szokásoknak hódolnak a távoli városállam lakói? Hogyan vált Szingapúr a Föld új kék zónájává?
Buettner elmondta: a helyiek ritkán ülnek volán mögé, és ha csak tehetik, inkább gyalog közlekednek. Ez persze nem feltétlenül tudatos elhatározás, inkább szükségszerűség. Az adókkal és a behozatali vámokkal együtt világszinten Szingapúrban a legdrágább az autóvásárlás. A kocsi igazi luxusnak számít az országban, sokan tehát egyszerűen nem engedhetik meg maguknak, hogy beruházzanak rá. Számukra marad a gyaloglás vagy a biciklizés. Ezek az alacsony intenzitású mozgásformák segítenek megőrizni a jó kondíciót akkor is, ha valaki nem jár rendszeresen edzőterembe, és egyetlen sportot sem űz.
Szingapúrban rengeteg a többgenerációs nagycsalád.
Az állam gazdasági eszközökkel is arra ösztönzi az embereket, hogy élethosszig egy fedél alatt éljenek a szüleikkel. A nyugati országokkal ellentétben itt nem szokás egy bizonyos életkor után idősotthonba vonulni. A nagyszülők sokkal szorosabb, elevenebb kapcsolatot ápolnak az unokáikkal, a család egysége pedig jóval erősebb, mint akár Európában, akár az Egyesült Államokban. Mindez az általános közérzetre, a mentális egészségre is pozitív hatást gyakorol.
A Pew Research Center kutatása szerint a lakosság 80 százaléka vallásosnak mondja magát Szingapúrban.
A kutatók 263 olyan helyi állampolgárt interjúvoltak meg, aki betöltötte a századik életévét. Közülük csak öten mondták azt, hogy nem tagjai egyetlen vallási közösségnek sem. Buettner szerint megállapítható, hogy a vallásgyakorlás és a mély, hittel teli élet növeli a várható élettartamot.
Szingapúrban maga a dohányzás is költséges szokásnak számít.
Sőt, az állam sikeres kampányt folytatott azért, hogy elvegye az emberek kedvét e káros szenvedélytől. A barna rizs és a teljes kiőrlésű gabonák viszont töretlen népszerűségnek örvendenek, az egészségügyi minisztérium pedig meghonosított egy osztályozási rendszert, mely segít a lakosoknak eligazodni a jótékony hatású és ártalmas élelmiszerek között.
Szingapúrban az egészségügyi kezelések megfizethetők, ugyanakkor magas színvonalat is képviselnek.
Legyen szó bármilyen betegségről, a lakosok számíthatnak rá, hogy mind a megelőzés, mind a terápia, mind a rehabilitáció terén a legnívósabb szolgáltatásokat kapják. A kormányzat politikájának egyik kulcseleme az egészségügyi költségek támogatása.
Szingapúr a szigorú törvényeiről is híres.
Az államban tilos a fegyverviselés, a jogalkotók ugyanakkor óriási erőfeszítéseket tettek a drogfogyasztás visszaszorítása érdekében is. Ezek a fontos társadalmi vívmányok is hozzájárultak az átlagos élettartam növekedéséhez – magyarázza Buettner.
