Rengeteg információ látott napvilágot az utóbbi hónapokban a koronavírussal kapcsolatban, amelyek közül sok teljesen ellentétes volt egymással, de emiatt senki sem felelős.
Egy merőben új vírussal és helyzettel áll szemben az emberiség, és még nincs tapasztalat és gyakorlat a kezelésére vonatkozóan. Az utóbbi hetekben azonban bizonyítottnak tűnik egy fontos tulajdonsága a vírusnak, mégpedig, hogy képes a levegőben keringeni percekig vagy akár órákig, és fertőzni akár másfél méternél nagyobb távolság esetén. Egy japán szimuláció most azt mutatta meg, az ültetés hogyan befolyásolja a koronavírus terjedést az étkezések közben.
Október elején az amerikai Centers for Disease Control and Prevention (CDC) ajánlásait a COVID-19 betegség terjedésének megelőzésére vonatkozóan úgy egészítették ki, hogy a vírus akár „percekig vagy órákig képes a levegőben lebegni, olyan emberek között fertőzve, akik távolabb vannak egymástól, mint hat láb.” Egy olyan CDC kutatás után módosították az ajánlást, amely szeptemberben azt találta, hogy a COVID-19 fertőzött felnőttek a betegség előtti két hétben nagy valószínűséggel ettek étteremben.
A japán Fugaku szuperszámítógép által készített új szimuláció azt mutatja meg, hogy az ültetés milyen befolyással van arra, hogy mennyire könnyen fertőzik meg egymást a vacsorázók ugyanannál az asztalnál ülve – maszk nélkül.
A Fugaku szimuláció első fontos eredménye, hogy az ültetés bizony számít. Ha egy fertőzött személy beszél, akkor az asztal túloldalán ülőt négyszer annyi kilélegzett csepp éri el, mint azt, aki a beszélőtől átlósan ül. A leginkább veszélyeztetett a fertőzött mellett ülő személy. Ha a fertőzött személy odafordul, hogy a mellette ülőhöz beszéljen, azt ötször annyi kilélegzett csepp éri, mint a beszélővel szemben ülőt.
A kutatás eredményei szerint a vendégek úgy csökkenthetik a fertőzés kockázatát, hogy beszélgetés közben magukon tartják a maszkot, és csak akkor veszik le őket, amikor az ételek megérkeztek, majd az étkezés végeztével visszateszik őket.
„Amikor a koronavírusos személyek köhögnek, tüsszentenek, énekelnek, beszélnek vagy levegőt vesznek, a kilégzéssel cseppeket termelnek” – áll az amerikai hatóság ajánlásában. „Ezeknek a cseppeknek a mérete különböző, lehetnek nagyok (amelyekből van, ami látható) vagy kisebbek.”
Egy másik fontos megállapítása a japán kutatásnak, hogy a páratartalom jelentős befolyással bírhat arra, hogy mennyire könnyen jutnak el a többi emberhez ezek a cseppek. A kutatók arra jutottak, hogy kevesebb csepp tudott továbbterjedni magas páratartalom mellett, vagyis a párásítók használata beltéren segíthet a fertőzések meggátlásában, ha a szellőztetés nem megoldható.
Dr. Anthony Fauci amerikai járványügyi szakember, aki az egyik legfontosabb személy a pandémia elleni küzdelemben, szintén aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy az emberek a téli hónapokban több időt fognak tölteni zárt, száraz levegőjű terekben, ami megnehezíti a fertőzések terjedésének megfékezését. Ennek érdekében például New Yorkban és Chicagóban próbálják megteremteni a kültéri étkezésekhez szükséges körülményeket a téli hónapok során.
A Fugaku egy 1 milliárd dollárba kerülő, több ezer fejlesztő egy évtizeden át tartó erőfeszítéseinek eredménye, ami az állami Riken Center for Computational Science és a Fujitsu közreműködésében valósult meg. A járvány kezdete óta a Fugaku szimulációkat hoz létre annak demonstrálására, hogy milyen könnyen terjed a koronavírus különböző helyzetekben, így a vonaton, az irodákban és osztálytermekben.
