Egy pofonegyszerű módszer, ami 20 perc alatt elűzi a stresszt

Eli Susman, a Kaliforniai Egyetem doktori kandidátusa olyan stresszcsökkentő módszert fejlesztett ki, mely már húsz perc után látványos eredményt hoz, és a meditációhoz hasonló hatást gyakorol az emberi elmére.

Susman, aki hamarosan pszichológiából doktorál a Kaliforniai Egyetemen, nemrégiben egy önálló tanulmányban tesztelte saját teóriáját, mely a Behaviour Research and Therapy nevű tudományos folyóirat hasábjain látott napvilágot – írja a CNN. A szakértő elméletének lényege, hogy ha az ember – az öngondoskodás és az önmaga iránt érzett részvét jegyében – napi húsz percet szán arra, hogy megérintse önmagát (például nyitott tenyereit a saját vállaira helyezze), akkor könnyűszerrel megszabadulhat a mindennapokban felgyülemlett stressztől és szorongástól. Sőt, Susman szerint e módszer a meditációhoz hasonló hatást gyakorol az emberi elmére, vagyis a mentális egészség helyreállításában és megőrzésében is felmérhetetlenül nagy szerepe lehet.

A már említett tanulmány maradéktalanul igazolta a szakember előfeltevéseit. Sőt, az is kiderült, hogy a módszer hatásossága jórészt az időtartamtól függ.

Azok az alanyok, akik naponta húsz percet szántak a gyakorlatra, sokkal nagyobb eséllyel őrizték meg a mentális egészségüket, mint azon társaik, akik kevesebb időt áldoztak a stresszcsökkentésre. „Még ebben az érintéshiányos társadalomban is megvan rá minden lehetőségünk, hogy ugyanazt a kedvességet és együttérzést tanúsítsuk önmagunk iránt, amit mások felé is sugárzunk. És ehhez csak az ujjhegyünkre van szükségünk” – magyarázza Susman.

Az imént említett tanulmány egyébként egy 2021-es német kutatásra épül, mely már megállapította, hogy ha az önmagunk iránti együttérzést érintéssel fejezzük ki, és ez a gyakorlat legalább 20 percen keresztül tart, akkor számottevően csökkenthetjük a kortizolszintünket.

Susman vizsgálatába egyetemi hallgatókat vontak be. Mindenkinek levetítettek egy oktató célú videót arról, hogy milyen pozitív egészségügyi hatásai lehetnek annak, ha az ember naponta átöleli, vagy csak az ujjhegyével megérinti saját magát. A tanulókat ezután arra kérték, hogy egy hónapon keresztül gyakorolják a bemutatott praktikák valamelyikét, majd számoljanak be az észlelt hatásokról. Mindkét módszer serkentette az öngondoskodásra való hajlamot, mérsékelte a stresszt és a szorongást, valamint fellendítette a mentális egészséget (a pozitív változás már egyetlen húsz perces alkalom után is érzékelhető volt), viszont a hatás sokkal markánsabbnak bizonyult azon résztvevők esetében, akik a teljes tenyerükkel, nem pedig csak az ujjukkal érintették meg önmagukat.

„Ha az önmagad iránti együttérzést ezzel a rövid és gyors praktikával fejezed ki, akkor majdnem olyan hatást érhetsz el, mint egy hosszabb terápiával” – véli Dr. Sanam Hafeez neuropszichológus, aki nem vett részt a kutatásban.

A módszer vitathatatlan előnye, hogy bármikor és bárhol kipróbálható. A lényeg, hogy találj egy olyan pontot a testeden, ami nyugalmat, komfortérzetet kelt benned. A tanulmány résztvevői az egyik tenyerüket a szívükre, a másikat pedig a hasukra helyezték, de ha te úgy érzed kényelmesebbnek, más testrészeidet (például a nyakadat) is megérintheted. Ha kiválasztottad a neked tetsző pontot, érintsd meg magad, majd hunyd be a szemed! A gyakorlat közben fel kell tenned magadnak egy kérdést: „Hogyan tudnék önmagam legjobb barátja lenni ebben a pillanatban?” Ezután az önmagaddal szembeni elfogadásra és megbocsátásra kell fókuszálnod – hiszen csak így fogadhatod el önnön tökéletlenségedet -, majd nyisd ki a szemed, és máris végére értél a gyakorlatnak, ami – kellő késztetés esetén – akár többször is megismételhető.

„Nem arról van szó, hogy az ember úgy tesz, mintha az élete csak napfényből és szivárványból állna” – ecsetelte Susman, majd hozzátette: „A módszer lényege, hogy ugyanazt a kedvességet és odaadást ajándékozod saját magadnak, amivel egy közeli barátodat is elhalmoznád.”