Drasztikusan csökken a férfiak nemzőképessége: mi történik?

Tavaly egy nemzetközi kutatócsoport globális áttekintést tett közzé, amelyből kiderült, hogy a spermiumok koncentrációja az elmúlt 50 évben szabadesésben van. Az 1973 és 2018 közötti időszakban a spermiumok mennyisége 2000-ig 1,2%-kal csökkent, majd ezt követően drasztikusan, 2,6%-kal kezdett csökkenni évente. Egy új kutatás a meddőség körüli tabut is megdönti: a vegyi anyagoknak való kitettségért súlyos árat fizetünk.

99 millió. Ennyi spermium van átlagosan egy milliliter spermában. Legalábbis volt. Mára ez a szám 47 millióra csökkent, tehát a különbség látványos. Ez azt jelenti, hogy egyre több férfinak fog nehézséget okozni a gyermeknemzés egy éves távlatban.

A spermiumok száma tehát csökkenőben van. De miért?

A rossz táplálkozás, a stressz, a túlzott alkoholfogyasztás, a dohányzás és az elhízás közismert tényezők, amelyek károsítják az emberi szervezet és ezáltal a spermiumok egészségét, de nem adják ki a teljes képet. A legújabb kutatások összefüggést fedeztek fel bizonyos kémiai expozíciók és a meddőség között, ami azt sugallja, hogy a tényezők szélesebb, összetettebb köre befolyásolja az emberiség gyermekvállalási képességét. Melyek ezek a vegyi expozíciók, és mit lehet tenni a spermiumok egészségére gyakorolt hatásuk megzabolázása érdekében?

Műanyagoknak való kitettség

2022-ben Andreas Kortenkamp, a Brunel Egyetem humán toxikológia professzora által vezetett tanulmány a maga nemében elsőként értékelte a mindennapi műanyagokban található vegyi anyagok spermiumkoncentrációra és -számra gyakorolt hatását.

Ez a kutatás a műanyagokban található „vegyi koktél” (amely több mint 13 ezer különböző vegyi anyagot tartalmazhat, amelyek közül soknak az egészségügyi következményeit még nem vizsgálták), és az ismert legfőbb bűnösök rangsorát állította fel: biszfenol A (BPA) és helyettesítői, amelyek számos műanyag élelmiszertárolóban és konzervdobozok bélésében megtalálhatók; ftalátok, egy másik adalékanyag, és poliklórozott dioxinok, a PFAS, azaz örök vegyi anyagok egy típusa (a közel 5000 ide tartozó vegyületet azért nevezik így, mert sem az emberi szervezetben, sem a környezetben nem bomlanak le), amely a műanyag elégetésekor keletkezik.

A kutatók megállapították, hogy a gyakran használt termékek és a környezetszennyezés az embereket a biztonságosnak tartott szintnél akár százszor nagyobb mértékben teszi ki ezeknek a vegyi anyagoknak, ami az endokrin zavarok és a reproduktív egészséggel, az anyagcserével és az immunrendszer működésével kapcsolatos problémák kockázatának tesz ki minket.

Az Environment International című folyóiratban közzétett eredmények szerint a műanyagok már a várandósság során hatással vannak a magzat egészségre, mivel a reproduktív fejlődés kritikus szakaszai a terhesség alatt zajlanak.

Mit tehetünk ellene?

Csökkenthetjük az ezeknek a vegyi anyagoknak való kitettséget, ha elkerüljük a műanyag fogyasztási cikkeket, különösen a műanyagba csomagolt élelmiszereket és a műanyag alapú ruházatot, mivel kutatások kimutatták, hogy a vegyi anyagok beoldódhatnak az élelmiszerekbe, valamint felszívódhatnak a bőrünkön keresztül.

Kortenkamp azonban vonakodik attól, hogy az egyénekre hárítsa a felelősséget e vegyi anyagok elkerülése érdekében. „A probléma az, hogy az ezekkel a vegyi anyagokkal való szennyezés annyira elterjedt, hogy gyakorlatilag lehetetlen egyéni szinten csökkenteni az expozíciót” – mondja, rámutatva, hogy a BPA, amely megzavarja az endokrin rendszert, mert utánozza az ösztrogén nemi hormont, jelen van a mindennapi élelmiszerekben, például a kereskedelmi forgalomban kapható tejtermékekben is.

Kortenkamp szerint „szabályozási intézkedésekre van szükség”, hogy a BPA-t a forrásnál fékezzük meg. Ennek érdekében az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság az Európai Unióban a BPA „biztonságos” szintjének 20 000-szeres csökkentését javasolta.

Mindeközben a kutatások ellenére a vegyipar és más gyártók azt állítják, hogy a jelenlegi BPA-szabályozás megfelelő, és hogy a BPA egészségügyi problémákat okozó hatásának valószínűsége minimális.

Paracetamolnak való kitettség

A paracetamolt tartják széles körben a várandósság alatt szedhető legbiztonságosabb fájdalomcsillapítónak. A gyógyszer annyira mindennapos, hogy sokan „nem is úgy gondolnak rá, mint gyógyszerre” – mondja Kortenkamp.

Kortenkamp kutatásában azonban öt különböző tanulmányt értékelt, amelyek mindegyike azt találta, hogy „nagyobb az esélye annak, hogy a kisfiú nem leszállt herékkel születik” – ami a rossz spermaminőség előrejelzője -, ha az anya a terhesség első trimeszterének végén és a második trimeszter elején paracetamolt szedett.

Mit tehetünk ellene?

Kortenkamp szerint az időzítés fontos: a megfigyelt hatások nem jelentkeznek, „ha a várandós anyák a terhesség nagyon korai szakaszában paracetamolt szednek, és a terhesség későbbi szakaszában sem”.

Peszticideknek való kitettség

A George Mason Egyetem (GMU) kutatói által tavaly novemberben közzétett tanulmány öt évtizednyi, szakértői értékeléssel ellátott tanulmányt elemzett, hogy véglegesen megállapítsa, hogy a szerves foszfátoknak és karbamát alapú peszticideknek való kitettség különböző kontextusokban és körülmények között összefügg a spermiumok koncentrációjának csökkenésével.

Ma már minden kétséget kizáróan tudjuk, hogy a peszticideknek való kitettség és a spermiumok egészsége közötti összefüggések „tartósak és jelentősek” – mondta Dr. Melissa Perry, a GMU közegészségügyi főiskolájának dékánja.

Perry szerint a munkahelyi expozíciótól eltekintve – vagyis azoktól a helyzetektől, amikor az ember közvetlenül a növényvédő szerekkel dolgozik – az elfogyasztott élelmiszerek révén vagyunk a legjobban kitéve ezenek a vegyi anyagoknak.

Mit tehetünk ellene?

1995 óta az amerikai Environmental Working Group (Környezetvédelmi Munkacsoport) évente frissített listát ad ki „dirty dozen”, azaz piszkos tizenkettő néven a vizsgálatok alapján leginkább szennyezett zöldségekről és gyümölcsökről. A peszticidmaradvány-teszt rendre magas értékeket mutat, és ezáltal ajánlott kerülni, de legalábbis alaposan megmosni vagy biót választani az alábbi élelmiszerekből: eper, spenót, körte, kelkáposzta. Ezeket ajánlott alaposan megtisztítani szódabikarbónával és folyó vízzel fogyasztás előtt, esetleg blansírozni vagy – ha lehetséges – meghámozni a szennyeződések csökkentése érdekében.

Mivel a peszticidek bioakkumulálódnak, vagyis az élelmiszerláncban felhalmozódnak, az állati eredetű termékek is nagy mennyiségben tartalmazzák őket, sőt, a kutatások szerint a hús- és tojásfogyasztók több peszticidet vesznek fel, mint a vegetáriánusok és vegánok, így az állati eredetű termékek elhagyása jó választás azok számára, akik korlátozni szeretnék a vegyi anyagoknak való kitettségüket, amiket végül is „szándékosan azért gyártanak, hogy megöljenek dolgokat” – ahogy Perry fogalmaz.

Perry szerint a golfpályákon, iskolai pályákon, középületek körül és még a saját kertünkben is alkalmazott peszticidekből származó környezeti expozíció is jelentős, halmozott kockázatot jelent a spermiumok egészségére.

A műanyagban lévő vegyi anyagokhoz hasonlóan ezeket a mérgeket is nehéz teljesen elkerülni egyéni szinten.

Perry reméli, hogy a GMU tanulmányának megalapozott és meggyőző bizonyítékai segítenek a politikai döntéshozókat mozgósítani az ügy érdekében.

A kutatás a meddőség körüli tabu feloldásában is segíthet, hiszen nem az egyén hibája vagy kudarca ez az állapot, hanem az emberiség mértéktelen vegyi anyag használatának egyenes következménye. A társadalmi szintű beavatkozás mostanra kiemelten fontos ahhoz, hogy mindannyiunkat megvédjük a káros vegyi anyagoktól.