Lassul Kína gazdasága, az Egyesült Államok akár évtizedekig megőrizheti elsőségét
A friss számítások szerint leghamarabb a 2030-as évek második felében lehet Kínából a világ vezető gazdasága. Egyre több szakember hangoztatja ugyanakkor, hogy az Egyesült Államokat sosem sikerül majd letaszítani a trónról.
A koronavírus-járvány időszakában érezhetően megtört a kínai gazdaság lendülete, sőt a zéró Covid politika utáni újranyitást követően sem következett be számottevő javulás. A növekedés üteme egyébként a 2000 és 2010 közötti évek során volt a legimpozánsabb (átlagban még a 10 százalékot is meghaladta), de a gyarapodás már a következő évtizedben mérséklődött. Beszédes, hogy míg 2010-ben az éves növekedés 10,6%-os volt, addig 2019-ben 6% alá süllyedt.
A lassulás minden bizonnyal tovább folytatódik ebben az évtizedben is. 2022-ben Kína mindössze 3 százalékkal tudott növekedni, és előre borítékolható, hogy az idei év adatai is lesújtóak lesznek.
A JP Morgan, a Morgan Stanley és a Citi egyaránt 5%-ra becsüli az idei éves GDP-növekedés mértékét, a hosszú távú növekedési kilátások pedig még ennél is jóval bizonytalanabbak.
Az elemzők egy része szerint most már egyáltalán nem biztos, hogy Kína valaha is megelőzi a világ jelenlegi vezető gazdaságát, az Amerikai Egyesült Államokat. Ha az előzés mégis bekövetkezik, ennek időpontja attól függ, hogy nominálisan mennyivel lesz nagyobb Kína növekedése, mint riválisáé. E tekintetben egyébként az elmúlt években nagymértékben csökkent a különbség, hiszen az USA-ban a plafonon volt az infláció, Kínára pedig stagnáló árak voltak jellemzőek. Ha viszont az Egyesült Államokban valamely tényezőből kifolyólag új lendületet vesz a nominális növekedés, a trónfosztás időpontja évtizedekkel is kitolódhat.
Méretében a kínai gazdaság valamikor 2035 és 2040 között előzheti meg az Egyesült Államokat, ám fejlettségben még hosszú ideig nem lesz erre alkalma, ugyanis annyira jelentős a lemaradása.
Kína még mindig fejlődő stádiumban van, egyelőre azt sem lehet előrejelezni, mikor érik el a fejlődő Európa szintjét – és akkor a fejlett Európáról, illetve az Egyesült Államokról még nem is beszéltünk.
A nagy fejlettségbeli előny rengeteg pozitívummal jár a tengerentúli nagyhatalom számára a geopolitikai vetélkedés terén. E tekintetben érdemes megemlíteni a demográfiai elszívó-erőt: a fejlett országokban a bérek is magasabbak, így ezek a nemzetközi migrációban befogadó országoknak tekinthetők, a Kínához hasonló országok pedig inkább küzdő országok.