A vita lényege tulajdonképpen ez. Henderson úgy véli, hogy a magas adókhoz nem társul megfelelő ellenszolgáltatás. Egyszerű, de találó példával él: „Dubajban senki sem tépi le a Rolexedet vacsora közben.” A túlzó hasonlat mögött valós elégedetlenség húzódik meg: sokak szerint London túl drága, túlzsúfolt, és egyre inkább a vállalkozók ellen fordul. „Új szabály, új korlátozás, új teher” – sorolja.
A Revolut alapítója Dubajba költözik – mit üzen ez Nagy-Britanniának?
A Revolut társalapítója és vezérigazgatója, Nyikolaj Sztoronkszij Dubajba teszi át a székhelyét. A hír – amelyre a Telegraph és a Nomad Capitalist is ráerősített – túlmutat egyetlen milliárdos döntésén. Egy tendenciát láthatunk: a tehetősek egyre nagyobb számban fordítanak hátat a brit adó- és szabályozási környezetnek.
Az Another Billionaire Just ESCAPED the UK című interjúban Andrew Henderson – a Nomad Capitalist alapítója – kíméletlen diagnózissal állt elő: „Minden nap jön egy új hír, egy új adó, egy új történet arról, hogyan fogják megsarcolni a gazdagokat.” A kérdés nem csupán pénzügyi. Az is benne van, mit kap az állampolgár cserébe, és mennyire érzi magát biztonságban egy ilyen változó környezetben.
Ezt olvastad már?
Új szegmens nyílhat az ingatlanpiacon, tovább bővülhet a kínálat
Most látszik csak igazán, milyen súlyos árat fizetett a Brexitért a brit gazdaság
Nem egyedi eset
A Telegraph szerint a kivándorlási hullám „a kormánynak is kínos”, hiszen nemcsak a milliárdosok, de a sikeres kisvállalkozók is mennek. Sztoronkszij – a Revolut 75 milliárd dollárra taksált fintech óriásának társalapítója – döntése így szimbolikus. Henderson emlékeztet: „Nagyon kevés tehetős ember magabiztos ma Nagy-Britanniában.”
A kulturális vitákon túl a pénzügyekben látja a törésvonalat. „Az Egyesült Királyság rosszabb irányba tart, mint bármely más magas adókulcsú nyugati ország” – állítja Henderson az említett interjúban. Erős mondat, de az elmúlt évek adóemelései, a kedvezmények lefaragása és a külföldi lakosokra vonatkozó (nem-domicilált) kedvezményes adózási rendszer átalakítása sokak számára megkérdőjelezte a maradást.
Adók, szabályok, biztonság – mit kapnak az emberek a pénzünkért?
Nem véletlen, hogy az a mondat, amellyel az egész Nomad Capitalist márkát felépítette, itt is visszatér: „Menj oda, ahol a legjobban bánnak veled.” Végül is mindegy, hol élsz – a lényeg az, hogy számodra fontos kérdésekre kapj tisztességes választ.
Dubaj nem való mindenkinek – európai alternatívák
Könnyű a „nyájjal” menni, és Dubaj felé venni az irányt. Csakhogy – figyelmeztet Henderson – a másolás ritkán jó stratégia. Aki európai gyökerű, gyakran Európában maradna. Ilyenkor érdemes a kontinensen körbenézni.
- Olaszország úgynevezett átalányadója a köztudatban 200 ezer eurós éves összeggel forog – ez magas, de kiszámítható.
- Málta, Ciprus, és Írország különböző – a brit nem-domicilált rendszerhez hasonló – konstrukciókat kínálnak, eltérő feltételekkel.
- Görögország szintén bevezetett átalányadós megoldást az elmúlt években.
Mégis, a lényeg nem a státuszban vagy a hely nevében rejlik, hanem abban, hogyan élsz. Aki az emberi közelséget és a kevésbé „tranzakciókra épülő” kapcsolatokat keresi, annak Henderson szerint a Kaukázus is remek választás lehet. „Grúziában 0–1 százalékos adókulccsal élhetsz, és meglepően könnyű barátokat szerezni” – mondja. Nem a dubaji csillogás vár ott, hanem kiszámítható, barátságos mindennapok.
„Ne a milliárdosok költözési stratégiáját másold”
Henderson józan tanácsa egyszerre földhözragadt és felszabadító: „Inspirálódj az ürügyből, ne a hogyanból.” Vagyis ne egy szereplő – akár Sztoronkszij – megoldását másold, hanem a saját szükségleteidből indulj ki: cégméret, iparág, időzóna, családi igények, személyes ritmus. Ehhez önismeretre és fegyelemre van szükség – nem véletlen, hogy a hosszú távú tudatosság, a mindennapi fegyelem és a valódi életmódbeli döntések kulcsszereplői ennek a történetnek. A cél nem a nullaszázalékos adó „vadászata”, hanem egy kiegyensúlyozott, fenntartható élet – üzletben és magánéletben egyaránt.
Kilépési adó: az egyre sürgetőbb árnyék
A történet legkeményebb pontja talán még hátravan. A brit kormány részéről egy ideje napirenden van a kilépési adó gondolata – más nyugati országokban ez már valóság. A logika egyszerű: ha jelentős vagyont építettél, és elmész, a távozás pillanatában kiszámolják a „papíron” létező nyereséget, és megadóztatják.
Henderson példát is hoz: „Volt egy ügyfelünk, akinek a cége több százmilliós értékig jutott – és csak a távozás 50 millió dollárjába került volna. Nem volt 50 milliója készpénzben.” Nem kicsit fagyasztja meg az ember mozgásterét egy ilyen számla.
Az üzenet világos: aki váltáson gondolkodik, ne várja meg, amíg a szabályok végleg bezárnak bizonyos ajtókat. „Ha most nulla kilépési adóval, nulla távozási költséggel tudsz menni, az később lehet hat- vagy hét számjegyű tétel” – fogalmaz Henderson az Another Billionaire Just ESCAPED the UK interjúban.
A vita a brit gazdaság állapotáról nem ma kezdődött, és nem is holnap ér véget. Mégis, Sztoronkszij távozása jól látható mérföldkő. Lehet rá legyinteni, de lehet belőle tanulni is. Az egyik tanulság: legyen saját terved. A másik: a döntést ne ideológiák, hanem a számok és a hétköznapi életminőség vezessék. A lényeg mégis az: ne mások útját kövesd, hanem a sajátodat, ami igaz minden helyzetben.
Forrás:
Borítókép: Sander Crombach, Unsplash
Tetszett? Oszd meg másokkal is!
A szerzőről
