Így dolgozz hatékonyan a neurológus szerint
Új könyvében Mithu Storoni idegtudományi kutató azt tárgyalja, hogyan érdemes megszervezni a munkafolyamatokat a hatékonyság növelése érdekében.
Cyril Northcote Parkinson brit történész 1955-ben, a The Economist egyik esszéjében megjegyezte, hogy a munka gyakran „kiterjed, hogy kitöltse a rendelkezésre álló időt”. Például egy képeslap megírása egész napot igénybe vehet, ha az embernek egy teljes nap áll rendelkezésére. A jelenséget, amelyet ma Parkinson törvényének neveznek, különböző tényezők – perfekcionizmus, halogatás, lustaság és kimerültség – magyarázzák. Azonban, ha azon gondolkodsz, miért nem érsz el többet három óra folyamatos munkával, mint két óra alatt, Parkinson törvénye magyarázható az agy ritmikus ciklusaival is.
Az agy alvás közben egy ingaként leng különböző állapotok között. Körülbelül kilencven percenként váltakozik a mély, álomtalan alvás és az álommal teli REM alvás között.
Az amerikai kutató, Nathaniel Kleitman az 1960-as években azt feltételezte, hogy ez a kilencven perces ritmus ébrenlét közben is fennáll, és finoman változó figyelmi állapotokon visz keresztül. Ezt a ciklust Kleitman „alapvető pihenés-aktivitás ciklusnak” (BRAC) nevezte, és úgy vélte, hogy egy egészséges embernél ez alig érzékelhető, mert könnyen felülírható.
A legtöbb ember számára fárasztó érzés több mint kilencven percen át szünet nélkül dolgozni. Egy frissítő szünet után az emberek nagyjából kilencven percig maradnak éberek és fókuszáltak, mielőtt újra fáradtságot éreznének.
Amint beindul a mentális kimerültség, az elme elkalandozik, és a teljesítmény romlani kezd, de az agy megpróbál kompenzálni. Egy floridai kutatócsoport azonosított egy agyterületet, amely aktivizálódik, amikor más agyterületek lassulni kezdenek.
Úgy tűnik, hogy életstílusunk bizonyos elemeit szinte ösztönösen a kilencven perces figyelmi ciklushoz igazítottuk, elég csak a korai hollywoodi filmekre vagy a sportmérkőzésekre gondolni. Egy 2003-as tanulmányban lengyel kutatók azt feltételezték, hogy a kilencven perces ritmus kódolva van az agyba, hogy megvédje azt az információs túlterheléstől, és rendszeres időközönként lehetőséget adjon a pihenésre és a bevitt információk feldolgozására.
Hogyan igazíthatod ehhez a ritmushoz a munkamenetet?
Ezeket az összefüggéseket figyelembe véve érdemes körülbelül kilencven perces munkamenetekkel tervezni, bár ez az időtartam módosítható a fáradtság szintjétől, a napszaktól vagy a munka típusától függően. (Ha később dolgozol, amikor már kevesebb mentális energiád van, a hatvan perces munkamenet jobb választás lehet.) A munkamenet végére az elméd már valószínűleg elkalandozik, miközben lassan lecsendesedik. Ez az időpont, amikor érdemes szünetet tartani és feltöltődni.
Mivel az elméd a munkamenet elején a legfrissebb, érdemes a legbonyolultabb, legnagyobb mentális kihívást jelentő feladatokat a munkamenet első 20%-ában elvégezni, a kevésbé megterhelő feladatokat pedig a maradék időben. Ha több feladatot kell elvégezned egy munkamenetben, érdemes rangsorolni őket a nehézségi fok szerint és ebben a sorrendben végezni őket. Ha a legnehezebb feladat több mint húsz percet vesz igénybe, és érzed, hogy a tempód lassulni kezd, érdemes félretenni a következő munkamenet elejéig, amikor az elméd újra felfrissül.
- Az első húsz percben végezd el a legnehezebb feladatokat.
- A maradék negyven-hatvan percben lassabb, könnyebb munkát végezz.
- Tarts tíz perces szünetet.
- Ismételd meg.
Általánosságban véve az intenzív mentális munkát érdemes naponta legfeljebb négy órára korlátozni. Ha hosszabb ideig dolgozol, az elméd annyira kimerül, hogy egy éjszakai alvás sem elég a regenerálódáshoz, és a fáradtság átterjed a következő napra, tovább növelve az aznapi terhelést.
A tiszta, kreatív munkához más megközelítés szükséges – azt érdemes korlátok vagy struktúra nélkül végezni. Ha az elméd elmélyül a kreatív gondolkodásban, a szigorú időbeosztás bevezetése megszakíthatja az áramlatot.
Függetlenül attól, hogy milyen munkát végzel vagy hogyan osztod be a munkameneteidet, a legfontosabb elem az ingadozó, hullámszerű munka. Ezt a megközelítést makroszkopikus szinten is lehet alkalmazni. Ha egy igazán intenzív napod van, érdemes két könnyebb nappal körülvenni. Ha menedzser vagy, a projektek strukturálása a fentiek szerint segíthet megóvni a csapatot a kiégéstől.