Végtelen számú cikk, könyv és tanulmány lelhető fel online és offline egyaránt, ami a hatékonyság és annak növelése körül forog. Miután a nap a 21. századi ember számára is csak 24 órából áll, a teendők listája pedig leküzdhetetlen és a lehetőségek száma végtelen, így fontos hogy azt minél okosabban osszuk be és használjuk ki.
Delia Lloyd író, kommunikációs szakember is az útmutatások szerint szervezte a napjait, mégis volt egyetlen apróság, amely észrevétlenül gyengítette a koncentrációját, ezzel csökkentve a hatékonyságát. Miután ezt kiiktatta, még jobban tudott a céljaira fókuszálni.
A hatékony feladatelvégzés egyénenként változik, ezért rengeteg módszer létezik, és egyik sem jobb vagy rosszabb, mint a többi, egyszerűen csak más. Mindenkinek saját magának kell kitapasztalni a számára legoptimálisabb kereteket, egy azonban biztos: tántoríthatatlan fókuszáltság kell hozzá.
Delia Lloyd is követte ezt a tanácsot, és amikor úgy döntött, hogy könyvet akar írni, minden reggel 15 percet szentelt ennek a célnak. A 15 percből aztán 30, majd 45 lett, míg végül órákat írt egy nap, és elkészült a könyv. Amikor befejezte, ugyanúgy megtartotta a reggeli rutinját, és novellákat, blogposztokat vagy a hírlevelét írta. Bár önmagában ez a szokás segített a könyv megírásában Lloydnak, és bárki alkalmazhatja a saját életében, egy másik viselkedési minta volt az, amely hozzájárult a kiegyensúlyozottabb feladat elvégzéshez és életvezetéshez.
Egy hónappal azután, hogy minden reggeléből az írásra áldozott volna valamennyi időt, észrevette, hogy egy óriási hiba éktelenkedik a tökéletesnek hitt gépezetében. Az első, amit reggel megérintett, a telefonja volt, hogy azonnal ellenőrizhesse az alvás miatt kényszerűen offline töltött idő alatt történteket – üzeneteket és híreket olvasott, pont úgy, mint általában mindannyian.
Ezek a gyors mobil ellenőrzések nem jelentenek valódi elmerülést, inkább csak a felszínt szkenneljük: épp annyira elegendőek, hogy gyorsan átnézzük az e-maileket, munkával kapcsolatos kötelezettségeket, a közösségi oldalak újdonságait, és ellenőrizzük a személyes üzeneteket. Ahogy mindannyian, úgy Lloyd is megideologizálta, miért is van szükséges erre a ‘mobil időre’. Az édesanyja idős, így bármikor szüksége lehet rá, de mióta Londonban élt az amerikai barátaival közös beszélgetésekről is gyakran lemaradt az eltérő időzóna miatt, szabadúszóként pedig mindig az ügyfelei rendelkezésére kell állnia. Mindenkinek vannak hasonló kifogásai, feladatai, amihez nélkülözhetetlen a mobil.
Azonban nem is a telefonon töltött idő volt, ami a leginkább rossz hatással volt rá, hanem, hogy ez mennyire elterelte a figyelmét. Hatalmas információáradat zúdul ránk a tenyérnyi képernyőn keresztül, és ha nem is tudatosan, de ott cirkulál a fejünkben a sok feldolgozásra váró hír.
Az agyunkat nem tudjuk olyan könnyen kikapcsolni, mint kilépni egy alkalmazásból, és az összes új teendő, kérdés, megbeszélés, egy vicces poszt, vagy egy barát meghívása azután is kísért, hogy letettük a készüléket. Így a dedikáltan írásra szánt idő egész értelme veszélybe került. Mielőtt tudatosodott volna benne, semmivé lett Lloyd akkurátusan felépített ‘lézer fókusza’.
A multitasking egy buzzword, ami az álláshirdetésektől a szakirodalomig sokfelé felbukkan, és hosszú ideig a hatékonyság új megváltóját látták benne a modern munkakörülmények és elvárásokat kereszttüzében, hiszen olyan, mintha több feladatot végeznél el egyszerre. A diadalmenet nem tartott azonban sokáig, és a multitasking negatív hatásai mind a hatékonyságra, mind a mentális jólétre egyre szélesebb körben ismertek. A mobil, amely kompakt és személyes volta révén lehetővé tette, hogy bárhol és bármikor dolgozhassunk és elérhetőek legyünk, nagyban hozzájárult a multitasking romboló terjedéséhez.
Kevin Roose, a New York Times tech újságírójának cikke inspirálta végül Lloydot, aki egy terapeuta segítségével „szakított a telefonjával”. A terapeuta többek között azt tanácsolta a férfinak, hogy cserélje le a képernyővédőjét a következő három kérdésre:
„Miért? Miért most? Mi más?”
Bár a legtöbbünk esetében nem lehet ilyen mértékű függőségről beszélni, kétségtelen, hogy mindannyiunknak vannak problémái a technológiai kötöttségekkel. Lloyd ezt tekintetbe véve egy új szabályt állított fel a mindennapjaiban: nem nézheti meg a telefonját mindaddig, amíg nem tudta le a napi írás adagját, és nem fejezte be még néhány másik elemét a reggeli rutinjának, például a meditációt, a nyújtást, és a teendők összeírását. Gyakorlatban ez azt jelentette számára, hogy a nap első másfél-két órájában nem nyúl a telefonjához. Hihetetlennek hangzik, igaz? Számára is nagyon nehéz volt eleinte megállni, hogy ne nézegesse folyton a mobilját, és mint egy függő, mindig talált egy kifogást, amivel hozzájutott egy adaghoz. Rövid idő elteltével azonban egyenesen felemelő volt számára ez a digitális detox.
Ezzel egyrészt elérte, hogy sokkal nagyobb értékkel bírjon az, amikor a telefonján keresztül kapcsolódik például a barátaihoz, hiszen jutalomként éli meg, másrészt az írásra fordított idő még fókuszáltabb, és ezáltal hatékonyabb lett. Win-win szituáció, ahogy mondani szokták. Ha pedig Delia Lloyd meg tudta csinálni, bármelyikünk képes lehet rá, csak fókuszálni kell.
