Egy pajtában találták meg a Porsche múzeum hiányzó darabját

A Porsche számára fontos a hagyományőrzés, minden szériagyártású modellből áll egy a gyár múzeumában, sőt: van olyan példány, amelyet kifejezetten ezzel a céllal gyártottak le, és soha nem szánták eladásra. Ilyen például az a 911-es, amely egymilliomodikként gördült le a gyártósorról.

A legendássá vált sportkocsi első modellévében 235 darabot gyártottak, amelyből 82 még a 901-es típusmegjelöléssel került forgalomba, a későbbieket viszont már 911-esként árulták. Ebből következik, hogy a 901-esek manapság már igazi ritkaságnak számítanak, bár a szemfülesek nemrég láthattak egy szép példányt a Hungaroring Classic versenyhétvégéjén (és a képgalériánkban), a Sixties’ Endurance kategória 64-es rajtszámát viselve.

Két évvel ezelőtt azonban nem egy versenypályán, hanem egy német pajta mélyén bukkantak valami érdekesre. A tulajdonos évtizedekkel ezelőtt vásárolta meg az autót, amelyet sokáig élvezettel használt, majd megházasodott, megérkeztek a gyermekek, így a Porsche szép lassan hátrébb szorult a fontossági listán. Később, egy újabb lelkes hullámban egy újabb 911-es került a családba, a gyűjtő pedig nekifogott ugyan a restaurálásuknak, azonban sosem ért a folyamat végére.

A történet szerencsés fordulatot vett, amikor a TV stáb egy tippet követve a helyszínre érkezett.

„Egy öreg Porschéra mindig kíváncsiak vagyunk.” – mondta Otto Schulte, a Der Trödeltrupp – Das Geld liegt im Keller (A pénz a pincében hever) című műsor vezetője. „Azt, hogy egy ennyire ritka példányról van szó, elsőre persze nem ismertük fel, de rövid kutatás után már egyértelmű volt, hogy a jármű még ebben az állapotában is rengeteg pénzt ér”.

Az alvázszám, az autó okmányai, valamint az eredeti motor is megvoltak, ezek elegendőek voltak ahhoz, hogy a Porsche múzeum szakembereit is bevonják a történetbe.

„Amikor a beszélgetés során elhangzott a 300 057-es sorozatszám, akkor esett le a tantusz.”

– mesélte Alexander Klein, a múzeum járművekért felelős vezetője. „Ez az egyik első 911-es alvázszáma, amelyet 1964 őszén még 901-esként gyártottunk.”

11 nappal később két szakértő látogatta meg a korábban gazdasági épületként funkcionáló rejtekhelyet. Előbb egy arany színű 1968-as 911 L-t találtak megrongált állapotban, majd egészen hátul, a pajta végében, centiméteres porréteg alatt bukkantak rá a piros 911-esre. Hiányzott mindkét sárvédője, valamint a rozsda már komplett elemeket emésztett fel rajta. A műszerfal kivételével a beltér alig volt meg, a fékek elrohadtak, a motor hasonló állapotban volt a hosszú évekig tartó állás után.

Az érintetlen alvázszám viszont kétséget kizáróan igazolta, a múzeum személyzetének régóta dédelgetett álma került elérhető közelségbe: a talált példány egy korai, 1964-es 911-es.

Ahhoz, hogy megalapozott vételi ajánlatot tudjanak tenni, az autót Zuffenhausenbe szállították, ahol a vizsgálatok után két független szakértő is hasonló eredményre jutott. Az összeg a tulajdonos minden várakozását felülmúlta, a Porsche ugyanis 107 000 Eurót fizetett a piros 911-esért, valamint további 14 500 Eurót az arany 911 L-ért. Az utóbbit érintetlenül hagyják, le sem mossák és úgy állítják majd ki, élő történelem marad.

Az állapotfelmérés során kiderült, hogy a motor és a váltó már nem az eredetiek, de típusazonosak, a karosszéria és a futómű sok helyen korrodált, és már használhatatlan. Voltak ellenben olyan pontok, amelyek menthető állapotban maradtak, ezek közül igazán értékesek voltak azok, amely csak ezekre az első példányokra jellemzőek. Ilyen volt például a váltókar körüli bőrszoknya, amelyet ebben a formában csak a 901-esekbe szereltek.

A felmérés sok kutatással és fejtöréssel járt, még a sokat látott szakemberek számára is. Az ülések alatt talált két, négyszögletes elemről hosszas utánajárás után derült ki, hogy gyárilag extraként rendelhető ülésmagasítók voltak, azonban itt még nem értek véget a beltérrel kapcsolatos rejtélyek. Az autókkal együtt két láda is érkezett, amelyben termérdek alkatrész között két teljes ülés is volt, melyekről azt feltételezték, hogy az 57-es példányhoz tartoznak. A háttámla azonban 5 függőleges sávból állt, miközben a korai 901-esek háttámláját a varrások 6 sávra osztották, így kiderült, hogy ezek sem az eredetiek. Ezek után meglepődve konstatálták, hogy a 6 sávos ülések abban az arany színű 1968-asban vannak, amelyet a pirossal együtt vásároltak meg a korábbi tulajdonostól.

A restaurálás természetesen teljes szétszereléssel kezdődött, óvatosan és nagy-nagy gondossággal. Minden olyan elem, amelyet már nem lehetett megmenteni, ugyanolyan fontos volt, mint a többi, hiszen a hiányzó részek újragyártásánál mintaként felbecsülhetetlen értéket képviselt. Az üres karosszériát (illetve annak maradványait) kémiai fürdőbe mártották, hogy a rozsdától és a rajta levő korábbi fényezéstől megszabadítsák. A kémiai eljárás sokkal kíméletesebb, mintha valamilyen mechanikai műveletet alkalmaztak volna (pl. homokfúvást)

és itt minden menthető négyzetcentiméter számított.

Az 57-es váza érintetlennek mutatkozott, korábbi javítások, hegesztések nyomait nem fedezték fel rajta, a munkálatok megkezdésekor a karosszéria valamivel több mint felét megtarthatónak minősítették – ami jobb eredmény volt annál, amire számítottak. Kereken 12 hónapig dolgoztak a lakatosok, a munkájukhoz a szükséges elemeket – ahol lehetett – egy 1965-ös 911-es nyers vázáról emelték át, azonban több ponton egyedileg kellett elkészíteniük a hiányzó részeket.

Voltak azonban a restaurálási munkának olyan fázisai, ahol a tökéletes helyreállításra való törekvés ellenére is kompromisszumokat kellett hozni. A korrózióvédelem érdekében a fényezés előtt az autót ugyanolyan, ún. katódos merítőkádas felületkezeléssel látták el, mint a ma készülő sportkocsikat, valamint a festékből is a korábbi oldószeres változat helyett a modern, környezetbarát megfelelőjét választották.

A hathengeres motort a Porsche Classic műhelyében 120 munkaóra alatt, részben új, részben felújított alkatrészek felhasználásával állították helyre és 2017 tavaszán, alapos ellenőrzések után kapta meg a “beépíthető” jelzést.

A munka során a legapróbb részletekre is ügyeltek, és néha bizony nagy szerencse kellett ahhoz, hogy az eredeti állapotot vissza tudják állítani, olyan kérdésekre kellett például megoldást találni, hogy milyen csavarokkal voltak rögzítve az eredeti autó indexbúrái. A tetőkárpit kiszerelésekor a szakembereknek már feltűnt, hogy az eredeti szövet mintázata négyzetes, miközben a későbbi modelleké már rombusz alakú. Az eredeti szerszám, amellyel a négyzetes mintát készítették, az egyike azoknak, amelyek még fennmaradtak a gyár korábbi raktárában, így ennek segítségével, a kiszerelt minta alapján elő tudták állítani az eredetileg mindenben megegyező új kárpitot.

2017 nyarán, közel 3 évvel a fellelés után jutott el az 57-es példány újra ahhoz a fázishoz, amit az autóiparban házasításnak neveznek: ekkor szerelték be a felújított hathengeres boxer motort az őt megillető helyére, az újjá varázsolt 901-es modellbe.

Néhány további finomítás, valamint próbakör után idén ősszel kezdte meg az 57-es sorszámú modell az újjászületését követő második életét, immáron a Porsche Museum falai között, teljessé téve a gyár gyűjteményét.