Tűzz ki reális célokat - könnyű azt mondani!

Az év eleje kicsit mindig az újrakezdésről is szól. Leradírozzuk a múlt év hibáit, kudarcait és tiszta lappal indítunk mindent. Jönnek az újévi tervek, kitűzött célok, mindenkinek megvan, hogy miben szeretne változni, aztán jönnek a monoton hétköznapok és január vége felé a kártyavár lassan újra összedőlni látszik.

Hová tűnik a kezdeti lelkesedés? Hogyan tudjuk stabilan tartani a kitűzött célokat gyerekek, munka, család mellett? Most összeszedtem neked, és talán kicsit magamnak is három tippet, ami talán segíthet.

Tűzz ki reális és teljesíthető célokat!

Amióta édesapa lettem sokszor csúsztam abba a hibába, hogy ugyanolyan intenzitással tűztem ki célokat, mint a gyerekek megérkezése előtt.

Természetesen családosként is lehet nagyokat álmodni, de butaság lenne elfelejteni és nem kalkulálni a hétköznapokban azokkal a feladatokkal, törődésre szánt idővel, amit a gyerekek jelentenek.

Sokszor estem abba a hibába, hogy szerettem volna otthon is megfelelni, a munkahelyemen is és igyekeztem az önmegvalósítás útjára is lépni.

Aztán csak azon kaptam magam, hogy kapkodok és bírálom magam, hogy egyiket sem csinálom 100 százalékosan. Majd váltottam, figyelembe vettem, hogy most más az életem, mint huszonévesen, más prioritásaim vannak, és azt is figyelembe vettem, hogy ennek megfelelően tűzzek ki célokat.

Sokat segített, hogy megterveztem a napomat, a hetemet.

Így ma már egy órával korábban kelek, az egyik kedvenc kávézómban írok vagy olvasok, a lényeg, hogy egy egész órát saját magamra szánok.

Megtervezem a hetem, és így igyekszem mindenre reális időkeretet hagyni, ezáltal egyre közelebb jutok a végső céljaimhoz. Nem úgy, mint korábban, amikor kapkodva futottam az élet után.

Adj magadnak elegendő időt, mindig emlékezz a kezdeti célra.

Sokszor estem abba a hibába, hogy mindent azonnal akartam, akár tanulás vagy tapasztalat nélkül.

Azt gondoltam a céljaim elérhetem csupán annyival, hogy gyors vagyok és kreatív. Aztán mindig közbeszólt az élet. Betegek lettünk vagy mi, vagy a gyerekek, szervízbe kellett vinnem a kocsit, és sorolhatnám. A lényeg, hogy az élet felülírta a terveim.

Ilyenkor kétségbeesetten hajtottam tovább, majd kimerülten próbáltam teljesíteni az álmaim, céljaim. Aztán rájöttem, hogy a nagy álmokhoz, hosszú távú célokhoz idő kell.

Időre van szükséged a tanuláshoz, tapasztalatszerzéshez. Több időre, mint korábban, ugyanis valljuk be családapaként, sokkal több szerepben kell, hogy helyt állj.

Néha nekem még ahhoz is idő kell, hogy találjak egy halk zugot a házban, ahol elvonulva olvashatok vagy írhatok. A váratlan, kiszámíthatatlan élet által nyújtott kihívásokkal pedig sok esetben még mindig nem számolok.

Így tudatosan inkább hosszabb időre érdemes tervezni, egyébként érezheted úgy, hogy a váratlan események egyre távolabb sodornak a megálmodott céltól.

Építsd be a hétköznapjaidba azt, amit terveztél!

Ahogyan azt korábban írtam, szerettem volna tenni valamit magamért minden nap. Egyszerűen ezt a tanulságot hoztam magammal az elmúlt évekből, hogy attól, hogy családom lett és édesapa, férj vagyok, minden nap egy óra jár nekem is a saját életemből lelkiismeretfurdalás nélkül.

Dolgozol, rohansz a gyerekekért, intézed a család dolgait, ami természetes. Így az is az kell, hogy legyen, hogy magadra is hagysz időt. Nehezen találtam, de rájöttem, ha egy órával hamarabb kelek simán belefér az életembe. Egy apró változtatás, ennyi kellett csak a megszokott hétköznapjaimba. Így van egy órám, ami csak rólam szól, ha akarok böngészek a neten, ha akarok olvasok, ha akarom csak kávézom és élvezem az életet, ami körülöttem zajlik.

Csak ennyi kellett, egy apró változás, hogy beépítettem a mindennapokba, amit terveztem. Ezek után ugyan így, tudatosan felhasználva minden időm terveztem meg azokat a helyzeteket, amik a hosszú távú céljaimhoz vezetnek majd.

Igen, minden időt igyekszem fel és ki használni, így tudok hatékony lenni apaként, férjként, emberként. Nem hagyom veszni hagyni egy pillanatát sem, hiszen az egyik legértékesebb dolog.

Véleményem szerint a tervekkel, célokkal csak előrébb lehetsz a hétköznapok útvesztőjében. Egyfajta térképként szolgálnak, amelyek segítségével egyre magabiztosabban barangolhatsz az életnek nevezett őserdőben. Néha nehéz és családfőként érezheted, hogy nem lehet ennyifelé szakadni, ilyenkor lassíts vagy állj meg és vizsgáld meg hol a hiba, vajon hatékonyan osztod-e be az időt?

Valóban figyelsz-e mindenkire, még magadra is?

Kiemelt kép: Sánta Dávid