Rossz apa vagyok, mert magammal is foglalkozom?

Az énidő a jó életminőség egyik legfontosabb pillérét jelenti, ennek ellenére gyakran fel sem kerül a személyes listára és a legtöbben főleg szülőként hajlamosak arra, hogy megvonják maguktól a feltöltődés és a regeneráció lehetőségét. Személyes példán keresztül igyekszem megmutatni, hogy miért érdemes és hogyan lehet kialakítani elég énidőt.

A gyerekeim születése előtt megvoltak a magam félelmei, hiszen a gyermekvállalás a maga külön bejáratú örömeivel együtt is ugrás az ismeretlenbe, amikor persze el lehet játszani az egyszemélyes hadsereget, de annak csak a legritkább esetekben szokott jó vége lenni. Közben nyomasztott az is, hogy mi lesz az akkori életem „vívmányaival”, ugyanis javában éltem a gyerektelenek szabad életét a heti három futó és egy crossfit edzéssel, amit megfejeltem havi ezer km bringával és persze még ott volt a zenekarom is.

Két dologgal tisztában voltam: a jelentős változás és a „lemondás” elkerülhetetlen, ez pedig segített a belátásban, a helyzet elfogadásában és az új stratégiám kialakításában.

Mindeközben pedig elhatároztam, hogy – mivel szembe menne az alapértékeimmel – minden erőmmel igyekszem elkerülni az úgynevezett mókuskereket és nem hagyom, hogy bedaráljanak a hétköznapok.

Egy „bedarált”, frusztrált ember lassan, de biztosan ugyanis nem csak magát, hanem a körülötte lévőket is megbetegíti. A mártír szülők ideje – az én felfogásom szerint – lejárt.

Rossz apa vagyok?

Egy ilyen döntés meghozatala és az amellett való konzekvens kiállás komoly belső munkát és jelentős erőfeszítéseket igényelt. Az volt a célom, hogy miközben kialakítom és belakom az új szerepemet – vagyis apává válva elindulok egy fantasztikus úton – legyen időm magamra is. Ennek már tíz éve és noha korábban számtalanszor megkaptam a „rossz apa vagyok” címkét, mert „van képem órákig futni a Pilisben és nem hazaérni a vasárnapi ebédre”, ezek a hangok amellett, hogy nem érintenek meg egyre ritkábban érnek el hozzám.

Ennek nem az az oka, hogy lemondtam az énidőmről, hiszen aktív ultrafutó és egy koncertező zenekar dalszerző gitárosa vagyok. A negatív vélemények csökkenésének egyik oka az lehet, hogy nagy örömömre egyre többen veszik a kezükbe az irányítást, számolnak le a régi, akár a szüleik ilyenfajta sémáival. Egyre többen ébrednek rá arra, hogy „adni” csak akkor tudnak a szeretteiknek, a családjuknak, ha időről időre és tervezetten foglalkoznak saját magukkal is.

Az énidő ma már sokkal inkább az öngondoskodás, mint az egoizmus szinonimája.

Egoizmus, énközpontúság: mi az az énidő?

Az énidő az én értelmezésem szerint – mivel a pszichológiai és a fizikai jóllét egyik pillére – az alapszükségleteink egyik fontos elemét jelenti nőként, férfiként, szülőként, vagy legyünk bármilyen más szerepben.

Ugyanis – és ezt sokak számára nehéz lehet elfogadni – elsősorban véges mentális- és fizikai kapacitással bíró élőlények vagyunk, akiknek a jó és egészséges élethez szükségük van pihenésre, regenerálódásra, az önmagunkhoz való kapcsolódásra is, amikre az alvás, egy szeretett hobbi, vagy bármilyen más, kötelezettségek és elvárások nélkül, de örömmel végzett tevékenység adja meg a lehetőséget. Tehát az énidő a lelki- és a fizikai egészségünk támogatásával az egyik legjobb befektetésünk önmagunkba, aminek „haszna” megjelenik a személyes életünk és a környezetünk szintjén is.

Hogyan hat egy apa életére az énidő?

Csökkenő stressz és belső feszültségszint, jobb megküzdés a kihívásokkal, mélyebb önismeret, erősebb személyes integritás, fejlődő kreativitás, jobb emberi kapcsolatok és több energia a mindennapokban – ez csak néhány olyan dolog, amit akár már csak heti néhány órányi énidővel elérhetünk. Nagyon egyszerűen fogalmazva: ha reális szinten ki tudjuk elégíteni a szükségleteinket, a vágyainkat, az életünk akkor sem lesz tökéletes, de kevesebb feszkóval és több elégedettséggel telnek majd a napjaink.

Miért nem foglalkozunk magunkkal?

Szent meggyőződésem, hogy az énidő legnagyobb akadályát – miközben ezek jó működése is elengedhetetlen – nem a rossz tervezés vagy időmenedzsment jelenti, hanem az önmagunkhoz való viszony.

Ha egészséges mértékben szeretjük és tiszteljük magunkat, akkor nagyobb eséllyel tudjuk tudatosítani és elhárítani a személyes időnk kialakítását és megélését jelentő akadályozó tényezőket. Ugyanis aki szereti és tiszteli önmagát, az „vigyáz magára”.

Az egyedi jellemzők mellett általánosságban elmondható, hogy leggyakrabban a rossz szokások és rutinok, a hozott családi mintázatok, a nem hatékony időmenedzsment, a munkaalkoholizmus, a „nem érdemlem meg” gondolata és az ezekből is fakadó lelkifurdalás jelenti a legnagyobb akadályokat. Vannak dolgok, amelyre nincsen ráhatásunk, ám a szabadidő kérdése szerencsére pont nem ilyen.

Hogyan lehet apaként több időnk magunkra?

A szabadidő – főleg családos emberként – nem az a termék, amit csak úgy meg tudunk rendelni valamelyik webshopból. Meg kell érte dolgozni, ám a befektetett energia bőségesen megtérül az életminőség javulása által. Az énidőnk hiányával és szükségességével kapcsolatos gondolatainkat, érzéseinket osszuk meg, beszéljük át azokkal, akik életében napi szinten jelen vagyunk s erősen törekedjünk a kölcsönösségre és a win-win helyzetek kialakítására.

Az egyik legegyszerűbben kivitelezhető mini folyamat során fogalmazzuk meg nagyon pontosan, hogy számunkra mit is jelent az énidő, annak mi a tartalma és miért van rá szükségünk. Fogalmazzuk meg, hogy az életünk mely területén várunk minőségi változást. Ezt követően tisztázzuk a pontos célt – heti két edzés vagy havi négy könyv elolvasása? – mert ez segíti az elköteleződést és irányt ad a törekvésünknek. A folyamat egyik legnehezebb részét az aktuális élethelyzetünk és szokásaink áttekintése jelenti: föltárjuk, hogy mik az elengedhetetlen tevékenységeink, melyek azok, amelyek égetik az időnket s hogy szabadíthatunk fel plusz hasznosítható órákat. Ezt követően tervezzük meg az előttünk álló napokat, heteket oly módon, hogy abban már arannyal futtatott betűkkel szerepel az énidőnk. Innentől kezdve csak egyetlen dolgunk akadt: megtenni a céljainkhoz szükséges erőfeszítéseket.

Sokkal jobb és az életminőséget illetően is célravezetőbb dolog mondjuk hajnal ötkor felkelni egy edzéshez és utána elvinni a gyerekeket oviba, mint a nap végén frusztráltan meginni egy sört azzal a kellemetlen gondolattal, hogy „ma sem tettem semmit sem magamért, sem pedig másokért”.

Lippai Roland
Life és karrier coach, ultrafutó