Pihentető nyaralás kisgyerekkel?

Az első évek valóban kihívást jelentenek és ez nem a gyerekek vagy a szülők hibája. Ez egy természetes élethelyzet, amit akár úgy is tekinthetünk, mint egy projektet, tele megoldandó feladatokkal. A feladatokat pedig ki tudjuk pipálni.

Egy évtizeddel ezelőtt még nem éreztem át igazán, mit jelentenek azok a mémek, amelyeken hullafáradt szülők épp az irodában próbálják kipihenni a családi nyaralást.

Ma, kétgyerekes apaként, már nem kell keresnem ezek értelmét: saját bőrömön tapasztalom, milyen különbség van aközött, amikor gyerekkel vagy gyerek nélkül megyek szabadságra.

Tudom, az ilyen mondatok hallatán sokan azonnal „rossz apát” vagy „rossz szülőt” kiáltanak. Közben pedig ők maguk is a fél karjukat odaadnák egy csendes hétvégéért. Nekem is volt már részem hasonló vádban, viszont a tények makacs dolgok: adni csak akkor tudunk, ha van miből. A megfelelő mennyiségű és minőségű pihenés alapvető fontosságú ahhoz, hogy helyt tudjunk állni a mindennapokban, legyen szó magánéletről, családról vagy munkáról. Ha ez nincs meg, az egészségünk is kárát láthatja.

Az első évek valóban kihívást jelentenek és ez nem a gyerekek vagy a szülők hibája. Ez egy természetes élethelyzet, amit akár úgy is tekinthetünk, mint egy projektet, tele megoldandó feladatokkal. A feladatokat pedig ki tudjuk pipálni.

Amikor az idea és a valóság találkozik

Sokunk fejében él egy idealizált kép a tökéletes nyaralásról: lassulás, napsütés, egy tengerparti koktél, napi kétszeri szex, háttérben pörög a kedvenc Spotify-lista. Aztán berúgja az ajtót a valóság: ízetlen a vacsora, a szomszédban hajnalig tart a buli, miközben a háromévesed (szövetségben az ötévessel) hajnali 5-kor közli, hogy „Most akarok pancsolni!” Aki volt már ilyen helyzetben, tudja: a fogkrémet nem lehet visszagyömöszölni a tubusba.

Ha erre fáradtan, türelmetlenül reagálsz – például mert hónapok óta heti 60-70 órát dolgozol és csak egy kiadós alvásra és nyugodt reggelre vágytál – az teljesen normális. Nem vagy rossz ember, pláne nem rossz szülő. Viszont a legtöbbet azzal teszed (és ez érvényes a párodra is), ha elvégzed a „Hogyan nyaraljunk együtt úgy, hogy mindenkinek pihentető legyen?” mini kurzust, lehetőleg még az utazás előtt.

Ez már nem az a nyaralás

A kisgyerekes nyaralás nem ugyanaz, mint a gyerek előtti. Nem jobb, nem rosszabb, csak teljesen más. Amíg régen öt perc alatt összepakoltad a cuccaidat, most listákat írsz a telefonodba, csomagolsz, újracsomagolsz, vitatkozol/vitatkoztok, külön szekciót nyitsz a játéknyuszinak, a zenélős gumikacsának, a háromféle naptejnek, a kétféle pelenkának és közben arra is rájössz, hogy az autót is kinőttétek.

A gyereknek sem könnyű

Ez egy normatív helyzet, amiben nem hibáztatható sem a gyerek, sem a szülő. A kicsiknek gyakorlatilag nincs „standby” üzemmódjuk és a szülői figyelemigényük óriási. Számukra egy új környezet (akár egy jól kialakított gyerekmedence vagy egy tengerpart) egyszerre izgalmas és mentálisan kimerítő. Ezt sokszor hiszti, nyugtalan alvás, érzékenyebb viselkedés formájában vezetik le. Szülőként ez mentálisan (és fizikailag is) fárasztó és ha nem foglalkozol a visszatöltéssel, az előbb-utóbb megbosszulja magát. A pihenés nem luxus, hanem szükséglet. De akkor hogyan lehet ebből win-win helyzet?

Kezdd az elvárásaiddal!

Sokan ott futnak zátonyra (köztük én is régen), hogy a nyaralást ugyanúgy képzelik el, mint a gyerekek előtt. Zavartalan pihenés, szabadság, chill, „csak magunkra figyelés” a naplementében. Csakhogy a gyerkőccel együtt új helyzet van, ami nem erről szól és ha ezt nem ismerjük fel és fogadjuk el, a frusztráció garantált.

Új cél: élmény, nem pihenés

Egy apró szemléletváltás sokat segíthet; ne tökéletes pihenést várj, hanem fókuszálj az élményekre. Valószínűleg nem leszel kipihent a végén (spoiler: lehet, hogy fáradtabban jössz haza), de lesznek közös pillanatok, nevetések, örömök, amik később sokkal többet jelentenek, mint egy délutáni alvás.

Mit tehetsz, hogy élhetőbb legyen a családi nyaralás?

1.Ez fejben kezdődik

• Ne hasonlítsd a régi nyaralásokhoz, hiszen ez most más élethelyzet, más szükségletekkel, igényekkel.
• Ne akarj mindent kipipálni. Egy fagyizás is lehet kiemelkedő pillanat.
• Fogadd el a káoszt. Minél kevésbé harcolsz ellene, annál kevesebb energiádba kerül.
• Tervezd meg a saját mikropihenésedet. Egy hajnalban elfogyasztott kávé a teraszon a Kindle-eddel remek napindító feltöltés lehet.

2.Csak praktikusan

• Válasszatok gyerekbarát helyet. Ha a helyszín önmagától leköti a gyereket, kevesebb direkt „szórakoztatásra” van szükség.
• Ne zsúfold túl a napokat. Egyetlen program is elég és a pihenés is lehet egy program.
• Legyen váltás. Egyik nap te kapsz egy órát magadra, másnap a párod. Ez nem önzés, hanem egy együttműködésen alapuló túlélési stratégia.
• Tartsátok a napirend alapjait. Az alvás és az étkezés időzítése a gyereknek segít is alkalmazkodni az új környezethez.

És mire fogtok emlékezni?

Persze nem kell tökéletesnek lennie a nyaralásnak. Minden család más, de ki lehet alakítani egy olyan ritmust, amiben mindenkinek jut egy kicsi abból, amire szüksége van. Ez nem mindig egyszerű, de nem is lehetetlen. Ha nem a tökéletességre törekedtek, hanem arra, hogy jól legyetek együtt, akkor már nyertetek. Sokkal inkább arra fogtok emlékezni, hogy együtt voltatok és nem az időnként a fejét felütő káoszra. Vagy arra a reggelre, amikor együtt néztétek a napfelkeltét, mert úgyis mindenki túl korán ébredt. Vagy arra, hogy végre volt öt perc csend s úgy érezted: „ezért megérte.” A pihenés sokféle lehet, de az emlékek mélyen bevésődnek. És később már nem a hisztikre fogtok emlékezni, hanem arra, hogy milyen jó volt együtt lenni. A kérdés nem az, hogy minden tökéletes lesz-e a nyaralás, hanem az, hogy végül win-win vagy lose-lose lesz-e belőle.

Lippai Roland
Life és karrier coach
Terep ultrafutó

(Kiemelt kép: Getty Images / Unsplash)