Így fordítsd előnyödre az imposztor-szindrómát
A kétely új megközelítése
Az imposztor-érzésről sok tévhit él a mindennapokban. A Psychology Today összefoglalója szerint a legtöbb esetben nem „szindrómáról”, hanem átmeneti, helyzetfüggő gondolatsorról van szó. Akkor jelenik meg, amikor valaki nagyobb felelősséget kap, új szerepbe lép vagy ismeretlen terepen kezd dolgozni. Basima Tewfik (professzor asszisztens, MIT) ezért nevezi inkább „munkahelyi imposztor-gondolatoknak”. Ez a belső feszültség gyakran a fejlődés természetes velejárója. Aki soha nem kételkedik magában, könnyen túlságosan magabiztossá válhat, ami rossz döntésekhez vezethet.
Ezt olvastad már?
Hogyan legyünk jó vezetők, amikor mások pánikolnak?
Önelfogadás és önszeretet férfiként – az én történetem
Négy gyakori tévhit
1. „Ez örökre így marad.”
Valójában ezek a gondolatok jönnek-mennek. Különösen erősek lehetnek előléptetéskor vagy új projekt indulásakor, amikor több szem figyel és nagyobb a nyomás, de idővel elmúlnak.
2. A kisebbség tévhite
Sokszor hallani, hogy az imposztor-érzés főként nőket vagy marginalizált csoportokat érint. Azonban a jelenséget inkább a helyzet és a szervezeti közeg váltja ki, nem az identitás. Érdekes adalék, hogy a távmunka gyakran enyhíti a napi szorongást, ugyanakkor megnehezítheti az elvárások pontosítását és a visszajelzések begyűjtését, vagyis lassabban oszlik el a félreértés, hogy „a többiek túlértékelnek”.
3. „A kétely csak árt.”
A közfelfogás szerint a kétely csak stresszt hoz és rontja a teljesítményt, de ez nem feltétlenül van így. Tewfik kutatásai szerint az imposztor-gondolatokkal küzdők sokszor empatikusabban kommunikálnak, nagyobb figyelemmel hallgatnak és könnyebben kérnek segítséget. Ez fékezi a túlzott magabiztosságot, azt a jelenséget, amely a szervezeti rossz döntések egyik fő oka.
4. „Ez kóros.”
A „szindróma” szó rögtön betegségre utal, pedig gyakran épp a tudatosság kapuja. A kétely sokszor arra ösztönöz, hogy kérdezz, tisztázz és alaposabban készülj. Nem feltétlenül kezelendő probléma, inkább jelzés, hogy a komfortzónán kívül jársz, ahol tanulsz és fejlődsz.
Nem mindegy, milyen közegben dolgozol
A szervezeti kultúra vagy csökkenti a kételyt, vagy felerősíti, de alapvetően a visszajelzésben gazdag, nyílt kommunikációs közeg gyorsítja adott helyzetek tisztázását. A versengő, zárt struktúrák viszont táptalajt adnak a „mindenki más biztos többet tud” érzésnek. A hibrid munkavégzés is kettős: csökkenti a napi nyomást, de távol tart a természetes korrekciótól.
Mit tehet a vezető?
Ha egy csapatban gyakori az imposztor-érzés, az nem egyéni gyengeség, hanem kulturális jel. A pszichológiai biztonság és a magas teljesítmény egyszerre terem eredményt. Ilyenkor a vezető számára fontos, hogy nyíltan kommunikáljon és rendszeresen adjon visszajelzést. Nem kell hosszúnak lennie, de mindenképp be kell iktatni hetente néhány percet, amikor kiderül, mik mentek jól, és miken kellene változtani.
Emellett nagyon fontos a szerepek tisztázása is, mert a homály a kétely táptalaja. Ha pedig valaki nehézségekbe ütközik, akkor elengedhetetlen a társas támasz biztosítása akár mentorálás, akár közös munka, akár rotáció révén. Ami pedig talán a legfontosabb, hogy az elvárások és a támogatás egyensúlyban legyenek. A magas elvárásokhoz fontos, hogy kézzelfogható segítség is társuljon.
Forrás: Psychology Today
Borítókép: rawpixel.com, Freepik
Tetszett? Oszd meg másokkal is!
A szerzőről
