Hogyan nevelj érzelmileg intelligens gyereket?

Minden szülő titkos álma, hogy gyermeke egyszer majd boldog és sikeres felnőtté cseperedik. Ennek egyik előfeltétele a stabil érzelmi intelligencia, melynek kifejlesztése részben az édesapák feladata.

Mit teszel, ha a négy-öt éves gyermeked hisztizni kezd az élelmiszerüzlet kellős közepén? Vagy ha az iskoláskorú csemetéd nem akar kikelni az ágyból egy szürke hétfő reggelen? Csábító megoldásnak tűnik az azonnali korholás, ám biztosak vagyunk benne, hogy lapul hatásosabb fegyver is az arzenálodban. Kifejtheted világosan és szabatosan – hangodban némi szigorral -, hogy miért is helytelen a nyilvános „dühroham” vagy a makacs lustálkodás, de lehet, hogy nagyobb hatást érsz el egy másik taktikával: a hallgatással.

Caroline Fleck pszichológus, a Stanford Egyetem munkatársa úgy véli, „a legnagyszerűbb dolog, amit szülőként tehetünk, ha tökéletesre csiszoljuk a megerősítés iránti képességünket.”

Vagyis ha a gyermeked azt tapasztalja, hogy egy-egy nem épp szabálykövető cselekedete után elmarad a szokásos dorgálás (olykor hangos szavak, kiabálás, esetleg tettlegesség kíséretében), te pedig – megálljt parancsolva a zsigeri reakcióknak – őszinte kíváncsisággal és nyíltsággal fordulsz felé, akkor ő is bátrabban beszél majd az érzelmeiről.

A CNBC kiemeli, hogy Fleck a saját gyermekei esetében is ezt a stratégiát alkalmazza. Amikor a lánya nem hajlandó elvégezni az otthoni házimunkát, a pszichológus nem fenyíti meg: helyette inkább arra kéri, árulja el, miért komorodott el, amikor a mosogatásra terelődött a szó.

A hallgatás tényleg hatásos fegyver, de csak akkor, ha kiegészíted egy másik, nem kevésbé fontos gesztussal. Légy egyetértő, erősítsd meg gyermeked álláspontját! Ebben az esetben például érdemes beismerned, hogy a mosogatás unalmas és monoton foglalatosság. Teher ugyan, de – és ezen a ponton fordíthatod meg a társalgás menetét, érzelmi irányát – korántsem felesleges. Ha higgadtan és empatikusan elmagyarázod a gyermekednek, miért kell – egyértelmű idegenkedése dacára – eleget tennie bizonyos kötelességeknek, nagyobb eséllyel hallgat a szavadra, és még a kettőtök közti bizalmi köteléket is szorosabbra szövöd.

Adam Galinsky, a Columbia Business School szociológia professzora a CNBC-nek korábban kifejtette: ha egy gyermek olyan környezetben nő fel, ahol sosem kap őszinte megerősítést az érzelmeit illetően, egy idő után úrrá lesz rajta a szégyenérzet. Ez pedig nem fejleszti sem a kritikus gondolkodást, sem pedig a problémamegoldó képességet, ugyanakkor destabilizálhatja a gyermeket. A bűntudat, a bűnösség érzése viszont motivációs erőt jelenthet a kicsik számára, és a megoldás felé vezérelheti őket.

Ha a gyermeked épp felfokozott érzelmi állapotban van, és te lecsendesíted ahelyett, hogy keményen megdorgálnád, akkor bebizonyíthatod neki, hogy a frusztráció és a csalódottság elkerülhetetlen emóciók, ám az ember számára mindig adott a lehetőség, hogy felülemelkedjen önmagán és tisztelettudó magatartást tanúsítson. Legalább ennyire fontos, hogy e lépéssel csemetéd fejlett érzelmi intelligenciáját is megalapozhatod.