Ha nincs elég időd önmagadra és ettől nem meglepő módon stresszes vagy, akkor csak egyetlen dolgot tehetsz: beleállsz és megteremted a neked is járó énidőt. Ebből a cikkből megtudhatod, hogy mit jelent s miért fontos az énidő és a már jól ismert időmenedzsment praktikákon túllépve tabudöntögető megoldási javaslattal is szolgálok számodra.
Az énidő fontosságáról szerencsére egyre több szó esik, ám ennek ellenére e fogalom értelmezése még mindig gyakran félrecsúszik; sokak fejében az egoizmus finomabb megfelelőjeként jelenik meg. Olyan luxusról, úri-muriról van szó, amit főleg szülőként illik elfelejtened, mert akkor nem vagy eleget együtt a gyerekeddel…
Luxus, egoizmus, jóllét: mit nevezünk énidőnek?
Az én értelmezésben az énidő egyfajta alapszükséglet, amit érdemes kielégítened függetlenül az aktuális társadalmi vagy gazdasági szerepedtől. Az énidőd szent óráiban csak azzal foglalkozol, aminek számodra van jelentősége; azt teszed, ami megnyugtat és feltölt, csökkenti a stresszszinted és elégedettséggel tölt el, kiemel a sűrű hétköznapokból. Adott esetben mély és őszinte kapcsolatot alakítasz ki magaddal. Vagyis mindenféle kötelezettség-, elvárás- vagy teljesítményszer nélkül – ha csak ezeket le nem gyártod magadnak – tehetsz szinte bármit, amitől egyszerűen csak jól érzed magad és így az életminőséged is javítod. Alhatsz, olvashatsz, megnézhetsz egy filmet, sportolhatsz, élhetsz a hobbidnak vagy bármilyen kreatív tevékenységnek, fejlesztheted az önismereted, mert ugyebár a mély önismeret a férfiaknak is jól áll. De – és akkor most jöjjön egy kis fricska a produktivitás istenének is – ha csak nézel előre fél órát és lecsendesedsz, az is rendben van.
Tehát teljesen mindegy a nemed, az életkorod, van-e gyereked és családod, vállalkozóként dolgozol vagy mondjuk Te vagy „a magyar Elon Musk”. Bármi lehetsz, de elsősorban egy véges energiamennyiséggel létező élőlény vagy, aki ha a személyes szükségleteihez mérten (vagy ahhoz közelítően) gondoskodik az idegrendszere-, az agya- és az elméje, illetve a szervezete regenerációjáról és feltöltődéséről, egészséges teret enged a vágyainak, akkor jó eséllyel csökkenti a krónikus és magas szintű stressz és frusztráció rizikóját, megelőzheti az élete valamennyi területén jelentkező teljesítménycsökkenést s kellemesebb lesz a vele közösen töltött idő is. Vagyis a csak magadra fordított idő a mentális és a fizikai egészséged egyik legfontosabb pillére, az öngondoskodásod részeként pedig azt jelzi, hogy szereted és tiszteled magad. Tehát az énidő célja az, hogy a lehető legnagyobb egyensúlyba kerülj fejben, lélekben és testben is. S ne feledd azt sem: ha Te rendben vagy, jól érzed magad, akkor máris sokat tettél annak érdekében, hogy körülötted mindenki más is oké legyen.
Fénysebességű életmód és mókás videók
Ha esetleg az a gondolatod támad, hogy „Mintha minden ellenem dolgozna s ezért nincs egy nyamvadt órám se magamra!”, akkor sajnos nem is jársz olyan messze az igazságtól. A huszonegyedik század döbbenetesen gyors életmódja és komplex elvárásrendszere nem támogatja az önmagadhoz való kapcsolódást. Miközben – és ebben biztos vagyok – pengeélen táncolva zsonglőrködsz egyszerre egy tucatnyi, a feladatiddal és kötelezettségeiddel felcímkézett tányérral; egyszerre próbálsz helytállni a munkádban, miközben talán társa- vagy és férje vagy valakinek, esetleg már a gyerkőcökkel is foglalkoznod „kell”. Vagyis sok minden felkerül a prioritási listádra, de annak Te csak a legvégén szerepelsz, ha egyáltalán. S persze talán ludas vagy Te magad is, hiszen jól megpakoltad az életed időrabló tevékenységekkel; sok-sok időt töltesz céltalanul görgetve a közösségi médiában, a munkaidődben downhill- vagy mókás videókat nézel, hogy aztán este kortizol-fürdőben dolgozhass, a sorozatokat is egyben és nem szeletben fogyasztod. Mondhatod, hogy csak egy-egy óráról van szó, de ha kellő bátorsággal listázod e tevékenységeid és az azokkal eltöltött időt, már heti szinten is komoly pazarlást diagnosztizálhatsz az időfelhasználásod terén.
Az igazi piros lámpa: a tudattalan önszabotázs
S persze áshatsz mélyebbre is, sőt, kifejezetten fontos, hogy mélyebbre menj, mert enélkül egyetlen időmenedzsment praktika és app sem fog segíteni rajtad, ha nincs elég időd magadra, de szeretnél ezen változtatni. Lehetséges, hogy azért hanyagolod el magad, mert a téged alapvetően meghatározó értékeid egy-egy része, a hozott- és szerzett mintáid nem engedik meg számodra az „énidő luxusát”. Úgy nőttél fel, hogy nem igazán láttad az édesapádat (de úgy általában a szüleidet sem) valódi és egészséges szabadidős tevékenységet végezni, mert sajnos évtizedekkel korábban gyakorlatilag fel sem merült, fel sem merülhetett az „öngondoskodás” igénye, de még csak a gondolata sem, aminek a jelenben is lehetnek negatív hatásai. S persze mélyen ott dolgozhatnak benned a toxikus társadalmi elvárások és sztereotípiák is, hiszen egy „férfinak nem az a dolga, hogy magával foglalkozzon, hanem hogy fáradhatatlanul pénzt keressen”, ha pedig eltűnik egy hétvégére a Pilisben bivakolni, az minimum „gyanús”, főleg „ha már családja is van”.
S ezek csak a legjellemzőbb lelki-mentális szabotőrök, személyre szabottan sok más téma is feltárható – és ezekkel a témákkal érdemes is komolyan foglalkoznod, ha akár csak egy pillanata is úgy érzed, hogy ezzel dolgod van.
Van megoldás: a mesterhármas
Megvannak a megfelelő időmenedzsment praktikák – tervezés, tudatos priorizálás, kétperces szabály, Pomodoro-technika, stb – amelyeket igazán jól alkalmazva a szükségleteinek megfelelő mennyiségű órát nyerhetsz magadnak napi- vagy heti szinten. Ha nem is hétfőről keddre, de középtávon már mindenképpen.
Viszont ahhoz, hogy elérd a célod, elsősorban nem trükkökre s főleg nem pénzre van szükséged, hanem önfelhatalmazásra-, önbecsülésre- és önszeretetre (amikre természetesen az életed minden más területén is szükséged van).
Az önfelhatalmazás kapcsán egy olyan, mély belső utat jársz be, ami során mások jóváhagyása vagy beleegyezése nélkül egyfajta „hatalommal” vagy különböző jogosítványokkal ruházod fel magad. Másképpen fogalmazva: aktivizálod magad, igazi felelősséget vállalsz a döntéseidért és az életed irányításáért és noha figyelsz mások visszajelzéseire, mégis a saját utad járod. Az egészséges mértékű önbecsülés viszont már egy igazi érzelmi koktél, aminek az alapját a pozitív önértékelés, a saját képességeid és erősségeid elismerése a gyengeségeid, fejlesztendő területeid elfogadása jelenti. A megfelelő mértékű önbecsülés jelentős védelmet jelent mások negatív véleményeivel vagy a céljaiddal kapcsolatos elbizonytalanítási szándékaival szemben (vagyis például bárkivel szemben kitartasz amellett, hogy neked szükséged van énidőre). Az önszeretet pedig a jó élet alapját jelenti; vagyis pozitív módon viszonyulsz saját magadhoz, elfogadod a sikereid és a kudarcaid, figyelembe veszed a lelki- és a testi szükségleteid és igyekszel azokat egészséges keretek között kielégíteni.
Ha ezt a mesterhármast akár fáradtságos belső munkával is, de kipipáltad, szinte semmi sem menthet meg attól, hogy tervezetten és rendszeresen kicsekkolj a sűrű hétköznapokból.
Lippai Roland
life és karrier coach
