A szülői elidegenítés is a bántalmazás egy fajtája

A szülői elidegenítés a lelki bántalmazás egy fajtája, ahol a szülőpár egyik fele a másikat azzal bántalmazza, hogy a közös gyermeküket a másik szülő ellen fordítja, érzelmileg, és gyakran fizikailag is elszakítja tőle.

Hogyan hat az elidegenítés a gyerekre? A gyerek mindig ahhoz a személyhez húz, akit gyengének lát, és támogatni kell, vagy akitől jobban tartania kell, hogy elveszítheti a szeretetét. Ha az egyik fél feltétel nélkül szereti a gyerekét, de a másik folyamatosan csalódását fejezi ki, sőt jeleneteket rendez, ha a gyerek tartja vele a kapcsolatot, akkor egy idő után a gyerek nem meri a valós érzéseit kifejezni a távoltartott szülő iránt. Később egyre inkább ellene fordul, először csak eljátsza az elidegenítő (a távoltartó szülő) előtt, később már el is hiszi, hogy a távoltartott (az az elidegenített) szülő a rossz.

Mivel az elidegenítő nem engedi a kapcsolattartást, ezzel a gyereket elvágja az elidegenített szülőtől.

Ennek hatására a gyerek nem engedheti/engedi be az elidegenített szülő szeretetét, ezzel meggyengül, érzelmileg árva lesz, és azt fogja érezni, hogy csak az egyik szülőre számíthat (pont arra, aki a másikat távol tartja a gyerektől). Tudat alatt tudja, hogy ez számára rossz, mégis megteszi az elidegenítő kedvéért, ami végül sok elfojtást, és dühöt eredményez.
Utolsó lépésként az elidegenítő szülő ki is vonul a folyamatból, nyugodtan hátradőlhet, amikor a gyerek már magától is utálja az elidegenített szülőt, magától is távol tartaná magát, így az elidegenítő szülő jól végezte a dolgát: a gyerek állandóan mellette maradhat úgy, hogy a másik szülőnek semmilyen ráhatása, vagy kapcsolata nem lesz a gyerekkel.

Hogyan hat az elidegenítés az elidegenítő szülőre?

Az elidegenítő szülőknek mindig egy ellenségképre van szükségük, akit rendszerint a másik szülőben találnak meg. Látszólag nincs racionális magyarázat. A lényeg, hogy legyen kit gyűlölni, legyen kin levezetni a feszültséget. Emiatt idővel teljesen kifordul magából. Ennek általában megvannak a jelei már a kapcsolat alatt is, csak nem áll össze a kép, amíg a feszültségeit a gyerekekkel nem kezdi indokolni. De sokszor még akkor sem érthető az elidegenítő szülők viselkedése.

Pedig az elidegenítés módszeres felkészülésből, ellennevelésből áll. Később elindul az elidegenített szülő ellen a rágalomhadjárat, miközben az elidegenítő szülő saját magát minden fronton szerencsétlen áldozatnak álltja be (munkahely, barátok, iskola, ügyvéd, bíróság). Emellett megteremti a saját pénzügyi hátterét, hogy a másik felet ki tudja semmizni.

És hogyan hat mindez az elidegenített szülőre?

Férfiként olyan, mintha egy rémálomra ébrednél, azt hiszed, hogy ez nem lehet igaz, nem érted, hol rontottad el a dolgot. Nőként jó eséllyel kijöttél (vagy elmenekültél) a kapcsolatból, de fontos számodra, hogy a gyereknek apja legyen, és az exed ezt a szándékodat kihasználva mindent megtesz, hogy tönkretegyen. És ettől kezdve indul a pokoljárásod.

Nemtől függetlenül áldozati helyzetbe kerültél, sokkhatás alatt vagy, rettegsz, hogy örökre elveszíted a gyerekedet. Próbálsz szépen beszélni az exeddel, hatni rá, kompromisszumokat kötni vele, de az eredmény nulla. Ő nem áll le. Pedig eleinte hosszan reménykedsz, hogy ez a helyzet majd megváltozik, elmúlik, és ő lenyugszik.

Akkor vagy különösen nehéz helyzetben, ha ő jobban áll anyagilag, mert olyan ügyvédet fogad, aki „vért iszik”, és mindent elkövetnek ellened. Ilyenkor nem várhatsz humánus döntést.

Hogyan lehet kijönni úgy az elidegenítésből, hogy se te, se a gyerek ne sérüljön?

A rövid válasz, hogy sérülés nélkül lehetetlen kijönni az elidegenítésből. Sérülni fog a gyerek, és az elidegenített szülő is. De nem az a kérdés, hogy sérülnek-e az elszenvedők, hanem az, hogy ezzel a sérüléssel mit lehet kezdeni.

Nem elég, ha az elidegenített szülő „csak” túléli ezt az egészet, és eltemeti magában a sérelmeket, és mindazt, ami történt vele. Mert ez gyengíteni fogja egészen addig, amíg szembe nem néz a történtekkel, és érzelmileg ki nem jön belőle. Sajnos azonban ez nem tűnik sok elidegenített szülő számára működő megoldásnak, mert a túl sok bántás hatására végül nem bírják tovább, és feladják. Mert van az úgy, hogy az elidegenített szülőben nincs már több erő ahhoz, hogy újra és újra elmenjen egy pofonért.

Az elidegenített gyerek azonban nem tud, és nem is akar csatlakozni ahhoz, aki feladja. Maximum ha felnőtt korában egyszer rájön, hogy mit tett vele az elidegenítő. A kiút első lépése, hogy az elidegenített szülők megtanulják kezelni az összes rájuk zúduló nehézséget, amit az extől, a gyerektől, a hatóságoktól kapnak (mert sajnos onnan is jön).

Majd ebből fokozatos önbizalomépítéssel egészséges életet kell, hogy építsenek maguknak. Itt még mindig nincs szó a gyerekről, csak az elidegenített szülő saját életéről és önbizalmáról!

Közben folyamatos kapcsolattartási próbálkozásokon, kudarcokon, jogi, hatósági lépéseken kell átverekedni, és ahogy csak lehetséges, kapcsolatot tartani a gyerekekkel. Hagyni kell a gyerekeknek nyitott kaput, hogy ha mégis akarnak, visszatérhessenek. Ilyenkor félre kell tenni az észérveket, mert az észérvek még az exre sem hatnak, és így a gyerekre sem fognak.

A gyerek bizalmát éveken, lehet, hogy évtizeden át építeni kell, hogy elkezdjen hinni, bízni az elidegenített szülőben, mert az elidegenítő szülők célja pont ennek a kölcsönös bizalomnak a leépítése az elérhető összes lehetséges eszközzel.

Ha az elidegenített szülő nyitva hagyja az ajtót a gyerek számára, és jelen van (ahogy tud) az életében, akkor talán ő is visszatalál majd. De ez még mindig nem lesz elegendő, hogy hagyja, hogy feldolgozásra kerüljön az ő érzelmi bántalmazása.

Ezt egy kliensem nagyon ügyesen oldotta meg. Ő a gyerekét úgy hozta el hozzám, hogy nem a konkrét elidegenítéssel dolgozunk, hanem minden mással, ami a gyereknek problémát jelent. Ezzel biztosítjuk számára az erőforrásokat, hogy fokozatosan ki tudjon lábalni majd a saját nehézségei szorításából. Itt még tart az elidegenítés, de az önbizalomépítés már elkezdődött, és a szülő-gyerek kapcsolat is jól alakul.

Takács Péter
szülő, és gyerek életmódtanácsadó, stresszoldó specialista