Szakítani nem egyszerű és nem kellemes, bármelyik oldalon is állsz az egyenletben. És bár úgy tűnhet, hogy annak nehezebb, akivel szakítanak, valójában annak sem kellemes élmény ez, aki kezdeményezi a kapcsolat végét. A szakítás miatti bűntudat, főleg, ha senki sem tett semmi rosszat, egyszerűen csak elmúltak az érzések, ugyanolyan álmatlan perceket tud okozni, mint a másik oldalon lenni.
A szakítás mindig fáj – függetlenül attól, hogy hogyan történik -, és ez a szakítást kezdeményező személy számára nyomasztó bűntudatot eredményezhet. Ilyenkor ösztönösen arra törekszünk, hogy a szakítást a lehető legkönnyebbé tegyük: tökéletesen akarjuk időzíteni, tökéletesen megmagyarázni, hogy miért történik mindez, annak érdekében, hogy a legkevesebb érzelmi sérülést szenvedje el a másik.
Az ilyen helyzetek azonban nyomot hagynak mindenkiben.
A bűntudat, amit a szakítást kezdeményező érez általános jelenség, amit a legtöbben (kivéve persze, akik pszichikai adottságaikból kifolyólag nem éreznek bűntudatot) megélünk, tehát nem egy egyedi jelenségről van szó, bármennyire is úgy érezzük, hogy mi vagyunk a világ legrosszabb emberei, azért mert szakítunk.
“Azon kaphatjuk magunkat, hogy a szakításon és az abban játszott szerepünkön rágódunk, és úgy érezzük, hogy “rossz” emberek vagyunk, amiért véget vetettünk a kapcsolatnak. Amikor bűntudatot érzünk, előfordulhat, hogy szégyenérzetet tapasztalunk, és kételkedünk önmagunkban és a döntésünkben. Ez akár ahhoz is vezethet, hogy elszigeteljük magunkat” – magyarázza Elena Touroni, pszichológus tanácsadó és a londoni The Chelsea Psychology Clinic társalapítója hozzátéve, hogy a szakítás miatti bűntudat nagyon gyakori.
“Csalódást okozhat, ha egy kapcsolat nem működik, és rosszul érezhetjük magunkat, amiért megbántottuk a másik érzéseit” – mondja. “Természetesen egyes emberek nagyobb valószínűséggel tapasztalják ezt, mint mások, a szakítás körülményeitől és az egyén saját sebezhetőségétől függően.”
A szakember tisztázza, hogy még akkor is érezhetünk intenzív bűntudatot, amikor nyilvánvaló, hogy a kapcsolatnak véget kellene vetni. “Akkor is megbéníthat bennünket a bűntudat, ha tudjuk, hogy ez volt a helyes döntés. Ez azért van, mert a kettő két külön dolog” – mondja. “Lehet, hogy a kapcsolat befejezésének okai világosak, de a bűntudat általában abból fakad, hogy úgy érezzük, megbántottunk egy másik embert.”
Különösen akkor jelentkezhet nagyfokú bűntudat, ha nincs konkrét, kézzelfogható oka a lezárásnak, mint mondjuk egy megcsalás vagy teljes összeférhetetlenség, egyszerűen csak ennyi volt abban a kapcsolatban, elmúltak azok az érzések, amik korábban összetartottak.
“Ha nincs egyértelmű oka a kapcsolat befejezésének, az néha nehezebb lehet” – mondja. “Ez azért van, mert könnyebb egy érzelmet külsővé tenni. A hibáztatás lehetővé teszi számunkra, hogy elkerüljük a felelősségvállalást a saját szerepünkért a kapcsolat kimúlásában.”
Mint minden érzelem, a bűntudat is célt szolgál, mégha nem is kellemes. A szakember szerint a bűntudat önmagában nem rossz. Egyrészt, ha van valamilyen konkrét dolog (konkrétabb, mint maga a szakítás), amit tettél, és jogosan érzel bűntudatot miatta, akkor az érzés arra figyelmeztet, hogy változtatnod kell a magatartásodon.
“A bűntudat célja – ha jogos -, hogy rávegyen minket a viselkedésünk megváltoztatására, vagy hogy jóvátegyük, ha megbántottunk valakit” – magyarázza Touroni. “Ebben a kontextusban igyekezhetünk megérteni, hogy az érzelem jogos-e vagy sem, és hogy szükségünk van-e cselekvésre. Ha nem, akkor lépéseket tehetünk az érzelem szabályozására, és emlékeztethetjük magunkat, hogy bármennyire is nehéznek érezzük ebben a pillanatban, helyes döntést hoztunk meg.”
A bűntudat feldolgozása
Függetlenül attól, hogy a bűntudatnak van-e konkrét oka, vagy úgy általában a szakítás miatt jelentkezik, lehet lépéseket tenni a csökkentésére, hogy kevésbé vegye át az uralmat az életünk felett.
Touroni szerint először is tudatosítani kell, hogy mi is a bűntudat. Egy érzés – semmi több. Azt javasolja, hogy emlékeztesd magad erre azzal, hogy azt mondod, bűntudatod van, de jó ember vagy. Elismételheted ezt magadban vagy hangosan, felírhatod a tükörre, amire csak szükséged van. “Kedvesnek kell lenned magadhoz is” – mondja Touroni. “A szakítás nehéz dolog. Vigyázz magadra. Pihenj sokat, és engedd meg magadnak, hogy minden érzésedet átéld. Ez utóbbiban segíthet, ha kipróbálod a naplóírást – a gondolataid és érzéseid papírra vetése hasznos módja lehet a szakítás feldolgozásának.” Bár gyakori, hogy egy szakítás után bizonyos fokú bűntudatot érzünk, fontos, hogy túljussunk rajta. Hosszú távon a bűntudat negatív hatással lehet az egészségünkre, és szorongásos, illetve depresszió tünetekhez vezethet a szakértő szerint.
Az is fontos, hogy emlékeztessük magunkat arra, hogy a bűntudat átmeneti. Végül elmúlik, mint minden érzelem. Touroni szerint az érzelem szó a latin emotere szóból származik, ami mozgásban lévő energiát jelent. “Az érzelmek olyanok, mint a hullámok” – mondja. “Felemelkednek, tetőznek, és végül elmúlnak a maguk tempójában.” Engedd tehát, hogy az érzelmek átjárjanak téged anélkül, hogy ítélkeznél magad felett, míg végül elillannak.
Viszont ha úgy érzed, hogy a bűntudat hosszú távon marcangol, és nem tudsz vele egyedül megküzdeni, akkor a szakértő a terápiát javasolja lehetőségként.
Azt is fontos szem előtt tartani, hogy bármennyire is durvának tűnik, nem a te felelősséged, hogy egy másik ember érzéseit megóvd a saját jóléted árán.
Természetesen partnerként és egyáltalán, emberként gondoskodnunk kell egymásról, de ha a kapcsolat már nem tesz boldoggá, és nincs mód a javulásra, akkor a helyes döntés a szakítás, mindkét fél érdekében.
“Amikor nem vagyunk hajlandóak megbocsátani magunknak, amiért véget vetünk egy kapcsolatnak, valójában azt mondjuk, hogy nem bízunk magunkban és a saját ítélőképességünkben” – teszi hozzá Touroni,
Tehát fontos az érzelmeink felvállalása, legyen szó egyaránt egy nehéz döntés meghozataláról és annak következményeinek viseléséről, feldolgozásáról, de el kell fogadnunk, hogy a szakítás és a vele járó bűntudat is, mint oly sok minden, az élet velejárója.
