A szakítás sokszor jobban megviseli a kezdeményezőt, aminek jó oka van

Szakítani nem egyszerű és nem kellemes, bármelyik oldalon is állsz az egyenletben. És bár úgy tűnhet, hogy annak nehezebb, akivel szakítanak, valójában annak sem kellemes élmény ez, aki kezdeményezi a kapcsolat végét. A szakítás miatti bűntudat, főleg, ha senki sem tett semmi rosszat, egyszerűen csak elmúltak az érzések, ugyanolyan álmatlan perceket tud okozni, mint a másik oldalon lenni.

A szakítás mindig fáj – függetlenül attól, hogy hogyan történik -, és ez a szakítást kezdeményező személy számára nyomasztó bűntudatot eredményezhet. Ilyenkor ösztönösen arra törekszünk, hogy a szakítást a lehető legkönnyebbé tegyük: tökéletesen akarjuk időzíteni, tökéletesen megmagyarázni, hogy miért történik mindez, annak érdekében, hogy a legkevesebb érzelmi sérülést szenvedje el a másik.

Az ilyen helyzetek azonban nyomot hagynak mindenkiben.

A bűntudat, amit a szakítást kezdeményező érez általános jelenség, amit a legtöbben (kivéve persze, akik pszichikai adottságaikból kifolyólag nem éreznek bűntudatot) megélünk, tehát nem egy egyedi jelenségről van szó, bármennyire is úgy érezzük, hogy mi vagyunk a világ legrosszabb emberei, azért mert szakítunk.

“Azon kaphatjuk magunkat, hogy a szakításon és az abban játszott szerepünkön rágódunk, és úgy érezzük, hogy „rossz” emberek vagyunk, amiért véget vetettünk a kapcsolatnak. Amikor bűntudatot érzünk, előfordulhat, hogy szégyenérzetet tapasztalunk, és kételkedünk önmagunkban és a döntésünkben. Ez akár ahhoz is vezethet, hogy elszigeteljük magunkat” – magyarázza Elena Touroni, pszichológus tanácsadó és a londoni The Chelsea Psychology Clinic társalapítója hozzátéve, hogy a szakítás miatti bűntudat nagyon gyakori.

„Csalódást okozhat, ha egy kapcsolat nem működik, és rosszul érezhetjük magunkat, amiért megbántottuk a másik érzéseit” – mondja. „Természetesen egyes emberek nagyobb valószínűséggel tapasztalják ezt, mint mások, a szakítás körülményeitől és az egyén saját sebezhetőségétől függően.”

A szakember tisztázza, hogy még akkor is érezhetünk intenzív bűntudatot, amikor nyilvánvaló, hogy a kapcsolatnak véget kellene vetni. „Akkor is megbéníthat bennünket a bűntudat, ha tudjuk, hogy ez volt a helyes döntés. Ez azért van, mert a kettő két külön dolog” – mondja. „Lehet, hogy a kapcsolat befejezésének okai világosak, de a bűntudat általában abból fakad, hogy úgy érezzük, megbántottunk egy másik embert.”

Különösen akkor jelentkezhet nagyfokú bűntudat, ha nincs konkrét, kézzelfogható oka a lezárásnak, mint mondjuk egy megcsalás vagy teljes összeférhetetlenség, egyszerűen csak ennyi volt abban a kapcsolatban, elmúltak azok az érzések, amik korábban összetartottak.

„Ha nincs egyértelmű oka a kapcsolat befejezésének, az néha nehezebb lehet” – mondja. „Ez azért van, mert könnyebb egy érzelmet külsővé tenni. A hibáztatás lehetővé teszi számunkra, hogy elkerüljük a felelősségvállalást a saját szerepünkért a kapcsolat kimúlásában.”

Mint minden érzelem, a bűntudat is célt szolgál, mégha nem is kellemes. A szakember szerint a bűntudat önmagában nem rossz. Egyrészt, ha van valamilyen konkrét dolog (konkrétabb, mint maga a szakítás), amit tettél, és jogosan érzel bűntudatot miatta, akkor az érzés arra figyelmeztet, hogy változtatnod kell a magatartásodon.

„A bűntudat célja – ha jogos -, hogy rávegyen minket a viselkedésünk megváltoztatására, vagy hogy jóvátegyük, ha megbántottunk valakit” – magyarázza Touroni. „Ebben a kontextusban igyekezhetünk megérteni, hogy az érzelem jogos-e vagy sem, és hogy szükségünk van-e cselekvésre. Ha nem, akkor lépéseket tehetünk az érzelem szabályozására, és emlékeztethetjük magunkat, hogy bármennyire is nehéznek érezzük ebben a pillanatban, helyes döntést hoztunk meg.”

A bűntudat feldolgozása

Függetlenül attól, hogy a bűntudatnak van-e konkrét oka, vagy úgy általában a szakítás miatt jelentkezik, lehet lépéseket tenni a csökkentésére, hogy kevésbé vegye át az uralmat az életünk felett.

Touroni szerint először is tudatosítani kell, hogy mi is a bűntudat. Egy érzés – semmi több. Azt javasolja, hogy emlékeztesd magad erre azzal, hogy azt mondod, bűntudatod van, de jó ember vagy. Elismételheted ezt magadban vagy hangosan, felírhatod a tükörre, amire csak szükséged van. „Kedvesnek kell lenned magadhoz is” – mondja Touroni. „A szakítás nehéz dolog. Vigyázz magadra. Pihenj sokat, és engedd meg magadnak, hogy minden érzésedet átéld. Ez utóbbiban segíthet, ha kipróbálod a naplóírást – a gondolataid és érzéseid papírra vetése hasznos módja lehet a szakítás feldolgozásának.” Bár gyakori, hogy egy szakítás után bizonyos fokú bűntudatot érzünk, fontos, hogy túljussunk rajta. Hosszú távon a bűntudat negatív hatással lehet az egészségünkre, és szorongásos, illetve depresszió tünetekhez vezethet a szakértő szerint.

Az is fontos, hogy emlékeztessük magunkat arra, hogy a bűntudat átmeneti. Végül elmúlik, mint minden érzelem. Touroni szerint az érzelem szó a latin emotere szóból származik, ami mozgásban lévő energiát jelent. „Az érzelmek olyanok, mint a hullámok” – mondja. „Felemelkednek, tetőznek, és végül elmúlnak a maguk tempójában.” Engedd tehát, hogy az érzelmek átjárjanak téged anélkül, hogy ítélkeznél magad felett, míg végül elillannak.

Viszont ha úgy érzed, hogy a bűntudat hosszú távon marcangol, és nem tudsz vele egyedül megküzdeni, akkor a szakértő a terápiát javasolja lehetőségként.

Azt is fontos szem előtt tartani, hogy bármennyire is durvának tűnik, nem a te felelősséged, hogy egy másik ember érzéseit megóvd a saját jóléted árán.

Természetesen partnerként és egyáltalán, emberként gondoskodnunk kell egymásról, de ha a kapcsolat már nem tesz boldoggá, és nincs mód a javulásra, akkor a helyes döntés a szakítás, mindkét fél érdekében.

“Amikor nem vagyunk hajlandóak megbocsátani magunknak, amiért véget vetünk egy kapcsolatnak, valójában azt mondjuk, hogy nem bízunk magunkban és a saját ítélőképességünkben” – teszi hozzá Touroni,

Tehát fontos az érzelmeink felvállalása, legyen szó egyaránt egy nehéz döntés meghozataláról és annak következményeinek viseléséről, feldolgozásáról, de el kell fogadnunk, hogy a szakítás és a vele járó bűntudat is, mint oly sok minden, az élet velejárója.