Marek: voltam elszállva sikerektől, de az élet megmutatta, minden csak pillanatokra a miénk

Velünk született képesség vagy tanulható folyamat a pozitív hozzáállás, a fantasztikus meglátása akár a legkisebb, mindennapi dolgokban? Akkor is, amikor a legtöbben már rég összetörtek volna. Nagyon. A legkeményebbek is. Ezzel a kérdéssel már többször találkoztam, és azt gondolom, hogy bárki képes lehet rá, csak az emberek többsége nem szán rá elég időt, mert sokkal „fontosabb” dolgokkal kell éppen foglalkozni. Mert, mint minden máshoz, ehhez is kell a gyakorlás.

Szerettem volna, ha inspiráló, pozitív, olykor pedig ébresztő gondolatok is megjelennek a do U care? oldalon, mert szerintem ez is hozzátartozik az „ápoltsághoz”, az igényes mindennapokhoz és a minőségi időhöz. Miután ez megfogalmazódott bennem, találkoztam egy bloggal, hasonló hangvétellel, majd pedig a blog szerzőjével is, Marek Zolival, az első cikkre pedig már nem kell sokat várni.

Habár mi a blog kapcsán találkoztunk, Marek neve sok helyről ismerős lehet, egy egyszerű bemutatkozó helyett, bemutatkozásként inkább egy interjút készítettünk. Így született ennek a beszélgetésnek az olvasható verziója, Marek első cikke pedig hamarosan megjelenik az oldalon!

Először is mesélj egy kicsit magadról, hogyan mutatkoznál be?

Egy ember a tömegből, aki talán jobban odafigyel a körülötte lévő világra. Lehet csak plusz egy alkalommal állok meg a többi emberhez képest ebben a rohanó világban, hogy kiélvezzem a tavasz illatát. Átlagos pasi, aki éli mindennapjait, miközben igyekszik egyszerre 6-7 ember életét élni, büszkén viselni múltját, megélni a pillanatokat és összerakni a jövőjét.

És egy mondatban, ha csak fél percünk lenne?

Azok, akik falakat építenek, másképp gondolkodnak, mint azok, akik utakat keresnek, hogy átjussanak falak felett, alatt, körül vagy akár rajtuk keresztül.

Szerinted mi a legnehezebb, amivel egy mai, XXI. századi férfinek szembe kell néznie?

A legnehezebb feladat, hogy megmutassuk igazi önmagunkat és, hogy ezt azelőtt tegyük meg, mielőtt a másik fél elfogadná az előítéleteket Rólad.

Mit tartasz a legnagyobb kihívásnak?

Megmutatni az embereknek, hogy csak nézőpont kérdése az életük minősége.

Mire vagy a legbüszkébb?

A csodaszép és okos keresztlányaimra, Jajára és Szofira. És a világ legtisztább szeretetére, amit tőlük megkaptam.

Sikeres sorozatvállalkozó – mit jelent számodra a siker?

Sokáig gondolkoztam ezen a kérdésen és egyetlen szó jutott eszembe: a megbecsülés. Ez az igazi siker, ha elismerik azt, amit csinálsz, amiben fejlődsz, amibe befekteted az időd az energiád és mások értékesnek tartják és a végén fizetőeszköz válik belőle.

Mi az, ami folyamatosan hajt, mi motivál?

Engem a legősibb dolog hajt leginkább. Nyomot hagyni. Sokszor tettem és teszem fel a kérdést, hogy mi lenne, ha ma vége lenne mindennek. Maradt-e utánam valami.

Azok, akik falakat építenek, másképp gondolkodnak, mint azok, akik utakat keresnek, hogy átjussanak falak felett, alatt, körül vagy akár rajtuk keresztül.

Egy idő után azért felmerül a kérdés, hogy mi az a cél, amit még nem értél el?

Nem hajt materiális javak halmozása. Volt nagyon sok mindenem, égett le komplett otthonom, raktam össze újra szép óragyűjteményt, majd egy délután rabolták ki az új otthonom. Ma már nem ezek az igazi értékek a számomra. Karitatív tevékenységek megvalósítása és példamutatás, hogy minél több ember segítsen a rászorulókon.

Meg lehet-e, hogyan lehet megmaradni két lábbal a földön?

Ez jó kérdés. Tapasztalás kérdése csupán. Én is voltam elszállva néhány sikertől, de az élet megmutatta, hogy minden csak pillanatokra a miénk.

Hiába vettünk meg valamit, értünk el egy pozíciót, vagy szeretett belénk valaki, ezek egy szempillantás alatt semmissé válhatnak. Éltem hatalmas házakban, kis garzonban, távoli szigeten fillérekből és nem is olyan távoli helyeken luxus körülmények között, de ugyanaz az ember voltam, csak egyre több tapasztalattal. A mai fejemmel hamarabb ülök le egy hajléktalan mellé bármelyik öltönyömben, iszom egy teát és beszélgetek, mint amikor azt hittem mindenem megvan. Minden és mindenki hatással van a környezetére, minden mindennel összefügg. Nem szabad elfelejteni, hogy mindannyian egy Föld nevű bolygón élünk. Én nagyon hiszek a karmában, ami szerint minden cselekedetünk egy annak megfelelő következménnyel jár, illetve minden, ami történik a világban, az maga egy következmény, vagyis valamilyen oknak az okozata. Ha ezen elgondolkozunk, akkor hamar rájövünk, hogy érdemes két lábbal járni a Földön.

Sok mindennel foglalkozol, így felmerül bennem a kérdés, hogy lehet-e egyszerre mindenhol maximálisan teljesíteni?

Nehéz kérdés. Természetesen igennek kellene lennie a válaszomnak, hiszen sokak szerint a siker titka, az, hogy maximálisan teljesítünk. Én azt vallom, hogy szükségünk van szerencsére és pozitív hozzáállásra is. Régebben reggeltől késő éjjelig hajtottam még hétvégén is. Ma már tudatosan csökkentem a munkával töltött időmet, hogy maradjon időm saját magam fejlődésére.

Viszont ha csak a látszat miatt kérdezed, azt bármikor megoldom. Ez napi rutin. Lehet semmit sem aludtam az éjjel, vagy rossz passzban vagyok, esetleg hajnalban értem haza, ha nem akarom, nem fogod rajtam látni. Gyors hideg zuhany, néhány krém, frissen vasalt ing és smoothie. De komolyra fordítva a szót, jó stratégiával, tervezéssel szerintem megoldható, hogy mindenhol maximálisan teljesítsünk.

Mióta és milyen indíttatásból kezdtél el másoknak segíteni?

Jó kérdés, úgy érzem, hogy mindig is erős volt az empátiás képességem, bár szerintem csak nevelés kérdése. Szüleim mindig is úgy neveltek, hogy figyeljek a körülöttem élőkre és, hogy sosem leszek attól kevesebb, ha adok. Tudatosan talán 1-2 kiállítással kezdtem és azóta elég gyakran megkeresnek barátok, ismerősök, hátha hozzá tudok rakni, vagy ismerek valakit, akivel valami jót tehetünk. Mostanában a Food Angels Hungary, akinek szívesen segítek, mert rajtuk keresztül azonnal segíthetsz, ételt oszthatsz, élményt adhatsz rászorulóknak, gyermekeknek.

Ki volt rád a legnagyobb hatással, kinek a véleményére adsz leginkább?

Nyilván egy nevet vársz tőlem, de én ezt a kérdést máshogy látom.

Az összes ember, akivel találkoztam az utam során, hatással voltak rám, legyen szó egy évek óta mellettem lévő barátról, vagy “csak” egy ételosztás során néhány közös pillanatra nyúló érzelmi löketet adó kisgyermekről.

Igyekszem meghallgatni minél több embert, hiszen mindenki máshogy látja ugyanazt a szituációt és egy nyugodt pillanatban összegzem ezeket az információkat.

Tudatos életmód? Mennyire figyelsz oda az egészségedre?

Sosem gondoltam volna, hogy ezt mondom, de így harminc felett elkezdtem odafigyelni. Fontosnak tartom a testem, az agyam és lelkem edzésben tartását. Sport a mindennapjaim részét képezik, ami egy sűrű és nehéz napon akár egy autóút sétára való cseréjét is jelentheti. Amit észrevettem magamon, hogy az étkezésemre sokkal jobban odafigyelek, mint régebben, mert ugye az vagy amit megeszel. Több zöldség, gyümölcs, húsok, inni az esetek zömében vizet szoktam és tudatosan jó ideje kerülöm a cukros, savas trendi italokat.

Mennyit foglalkozol a megjelenéseddel?

Mondanám, hogy szerintem annyit, mint bármelyik más velem egykorú férfi, de lehet, ez nem lenne igaz. Számomra fontos a külső és ezt vállalom is. Semmit sem ér számomra üres belsővel, de a legtöbb ember szívesebben lép kapcsolatba egy ápolt és igényes emberrel.

Rendszeresen járok fodrászhoz, manikűröshöz és pedikűröshöz is a masszázs mellett. Terhelem rendesen a testem és a lelkem ahhoz, hogy cserébe odafigyeljek magamra.

Mindezek mellett szerintem a részletekben rejlik a lényeg. Egy-egy kiegészítő darabbal bármilyen ruházatunkat feldobhatjuk és ez már fél siker, legyen szó csak egy egyforma mintájú óraszíjról és egy ugyanolyan díszzsebkendőről a zakónk zsebében.

És ez nem mindig csak pénz kérdése.

Mit gondolsz, mitől igényes egy férfi?

Ápolt, választékosan beszél és úgy tud viselkedni, ahogy a helyzet megkívánja.

És férfias?

Udvarias és bátran vállalja az érzéseit.

Fotó: Perényi András