Győrfi Pál: Élvezd amit csinálsz és közben tedd egy kicsivel jobbá a világot!
Játszótér helyett gyerekkorában inkább a Markó utcát választotta és a Mentőszolgálat ablaka előtt hallgatta a beérkező hívásokat. A lakásuk előtt elhaladó rohamkocsikról pontos jegyzőkönyv készült és kedvenc könyve titokban a Járvány volt – a szülei valószínűleg nem engedték volna akkor, hogy krimit olvasson.
A helyszín továbbra is változatlan, Győrfi Pál neve viszont mára nemcsak az Országos Mentőszolgálat történetével forrt egybe, de a koronavírus-járvány elleni védekezés szinonimája is lett. Míg egy generáció a baleseti hírekkel azonosítja a hangját, addig a legkisebbek számára ő “Maradj otthon!”, a mesehős.
3 diploma, 50 000 mentő eset és 6 000 médiában eltöltött nap után mi hajtja az ország legismertebb szóvivőjét? Hogyan függ össze stressz és teljesítmény? Mit érdemes 2020-ból magunkkal vinnünk? Győrfi Pállal beszélgettünk.
Csatlakozz az IF BUSINESS CLASS klubhoz és nézd meg a teljes beszélgetést itt!
Miért pont a Járvány című könyv volt a kedvenced gyerekkorodban?
Több korszakom is volt, egy időben Winnetou és Old Shatterhand indiános történeteiért rajongtam, aztán volt a tudományos, fantasztikus könyvek és az idegen civilizációk időszaka, mígnem egyszer véletlenül a kezembe akadt egy papírkötésű könyv, amiről talán a szüleim sem tudták, hogy pontosan miről is szól, hiszen biztosan nem engedték volna, hogy a kezembe vegyem. Amikor viszont beleolvastam, rájöttem, hogy ez izgalmasabb minden eddigi történetnél! Arról szólt, hogyan bontakozik ki egy tömegpusztító járvány, amit először az emberek félvállról kezelnek, amikor pedig elkezdik komolyan venni, már késő.
Ezek után gondolom már az első vuhani hírek után bekapcsolt nálad a vészjelző!
Magamat általában egy derűs, de pesszimista emberként szoktam jellemezni. A mosoly mögött hajlamos vagyok a legrosszabb forgatókönyvre készülni, ezt a hozzáállást a nagymamámtól örököltem – neki minden oka megvolt erre, nekem még nem sikerült ezt levetkőzni. Nem volt ez másként közel egy évvel ezelőtt sem: amikor még csak a vuhani piacról hallottuk a történeteket, láttuk a képeket, már akkor azon gondolkodtam, hogyan készüljünk fel arra az esetre, ha itt is megjelenne a járvány. Szerencsére nem csak nekem jutott eszembe a vészforgatókönyv – lehet, hogy más is olvasta a könyvet (nevet – a szerk.).
Nagyon hamar elkezdtünk azon gondolkodni, hogy a Mentőszolgálat meglévő tervei közül miket kellene leporolni és milyen új stratégiára van szükség. Hadd mondjam el, hogy kifejezetten jó helyzetből indultunk, hiszen 1887 óta egységes szervezetként működünk, ennek nagy előnye van akkor, amikor rendkívüli helyzetben mozgósítani kell az erőforrásokat. Előny volt, hogy amióta világ a világ, láttunk el fertőző betegeket, a probléma az volt, hogy honnan lesz rövid időn belül megfelelő mennyiségű védőfelszerelés, hiszen békeidőben az alapfelszereltség összesen egy fertőző beteg ellátására elég. Talán azért is sikerült jól az első hullámban a védekezés, mert már akkor elkezdtük a felkészülést, amikor még egyáltalán nem volt biztos, hogy baj lesz. Ugyanez a helyzet a kríziskommunikációval is, ha akkor kezded el csinálni, amikor már megtörtént a baj, elkéstél. A sikert az határozza meg, ami előtte történt. Ezt a proaktív szemléletet igyekszem átadni a diákjaimnak is.
Sőt, mára talán túlzás nélkül mondhatjuk, hogy neved egy ország számára a proaktív megelőzés szinonimája lett!
Amikor felhívtak, hogy én lehetek az, aki az embereket figyelmezteti a koronavírus-járvány veszélyeire és felhívja a figyelmet a megelőzés eszközeire, egy pillanatig nem gondolkodtam, hiszen az egészségmegőrzés, a prevenció fontos misszióm évek óta. Arra viszont én sem számítottam, hogy ez a szerep ilyen volumenű változásokat fog hozni a személyes életemben.
Az Országos Mentőszolgálat szóvivőjeként közel húsz éve számolok be balesetekről a híradóban, de van néhány korosztály, akik nem néznek baleseti híreket. A koronavírus-járvány és a megelőzésre irányuló kommunikáció azt eredményezte, hogy az összes gyerek megismer és egy mesefiguraként tartanak számon, hiszen amikor az anyukájuk bekapcsolta nekik a mesét, akkor egyúttal megjelent Győrfi Pál is és arra kérte az embereket, hogy mindenki maradjon otthon. Képzeld el azt a jelenetet, amikor egy óvodás csoport közelít feléd az utcán és egymást figyelmeztetik a gyerekek, hogy “Nézzétek, ott megy a maradj otthon!”
Nagyjából 3 évvel ezelőtt fogalmaztad meg, hogy 4 gyerek, 3 diploma, 50 000 mentős eset és 6 000 médiában eltöltött nap után is egyetlen célod van, ami mindezt összeköti: jobbá tenni a világot, amihez most kaptál egy nagy adag népszerűséget. Hogyan tervezed a folytatást?
A Mentőszolgálattal közös célunk, hogy a gyerekeket minél korábban bevonjuk az életmentésbe. Fontos, hogy tudják hogyan kell segítséget hívni és nem titkolt szándékunk, hogy egy olyan szakma iránt is felkeltsük az érdeklődést, mint amilyen a mentős hivatás, ami nem feltétlenül a pénzről vagy a karrierről szól, de legalább olyan nemes.
Az ember weboldalára általában patetikus mondatok kerülnek, de ha erről a mondatról leszedjük a pátoszt, őszintén hiszek az üzenetben. Sokféleképpen lehet a világot egy kicsivel jobb hellyé tenni. Lehet, hogy megmented valaki életét, de az is lehet, hogy készítesz egy olyan interjút, ami másokat érdekel, ne adj’ isten még inspirál is. Hosszú távon azt gondolom, hogy két dolog visz előre egy pályafutást: az egyik, ha van valamilyen társadalmi haszna a tevékenységednek, a másik pedig, hogy élvezed amit csinálsz. Azt, hogy tíz év múlva milyen szakmák lesznek, nem tudhatjuk biztosan, de ez két olyan időtlen tényező, ami szerintem mindig sikerhez fog vezetni.
Mit gondolsz, 2020-ból mit érdemes hosszú távon magunkkal vinnünk?
Az egyik egy olyan szemlélet, ami egy picit idegen a kultúránktól és talán a keleti harcművészetekre jellemző, méghozzá az, hogy az ellenségtől tanulni is lehet. Persze most utáljuk a koronavírus-járványt, de a küzdelemben segíthet, ha megnézzük, hogy mitől olyan jó az ellenfél. Ha tiszteljük annyira, hogy mi is tanulhatunk tőle, erősebbek leszünk. Egy ilyen lecke például, hogy az egyszerűség néha a nagyszerűséget is jelenti. A COVID-19 a biológusok szerint rettenetesen egyszerű felépítésében és működésében is, ezért tudunk például egy olyan egyszerű fegyverrel védekezni ellene, mint például a kézmosás. A következetesség szintén egy fontos lecke – nem néha mosunk kezet és nem néha veszünk fel maszkot, hanem mindig. Amit pedig a pandémiából mindenképp érdemes magunkkal vinni, az nem más, mint az emberi kapcsolatok és az egészség felértékelődése. Mindkettőt könnyű természetesnek venni, amíg minden rendben van.
A fogyasztói társadalomban az emberek hajtanak a pénzért, pozícióért, hatalomért és hajlamosak eszközként tekinteni a testükre, lelkükre. Ez az értékrend kezd talán helyreállni, hiszen ha nincs egészség, a világ sem működik. Akkor jövünk rá, hogy jobban kellett volna tisztelni, amikor elvesztettük.
Nálatok nincs két egyforma nap – hogyan lehet felkészülni a váratlan helyzetekre?
Nem egyforma lapokat húztunk a sorstól. Van aki jobban bírja a bizonytalanságot, van aki kevésbé – ez persze a sors mellett függ például a neveltetéstől, magatartás mintáktól, személyiségtípustól is. Én jól bírom, néha még igénylem is, imádom, hogy bármi megtörténhet egy nap folyamán, de elfogadom, hogy van, akinek mindig 12:00 órakor kell kezdődnie az ebédnek.
Ehhez az életmódhoz kell egy stabil háttér, a gyerekeim és a feleségem a legnagyobb káoszban is érzelmi biztonságot adnak. Azt gondolom, hogy sokat segít, ha van valaki, akivel a kölcsönös elfogadás talaján őszinte emberi kapcsolatban élhetsz, akinek beszélhetsz az érzéseidről. A céltudatosság szintén egy ilyen pillér, de nem kell feltétlenül nagy, világot megváltó célokra gondolni. Nekem például most az a legfontosabb, hogy aktív, egészséges életet éljek és még sokáig focizni tudjak a kisfiammal vagy fel tudjam emelni a kislányom. A karrieremben mindent elértem, amit lehetett, a mai napig szeretem amit csinálok és ad annyi új kihívást minden nap, hogy még véletlenül se unatkozzak.
Mi az első emléked gyerekkorodból, ami a mentőkhöz kapcsolódik?
Ha nem is az első, de talán az egyik legkedvesebb emlékem, hogy itt állok a Markó utcában az ablak előtt és hallgatom a beérkező hívásokat. Ha egy baleset történt, teljesen extázisba estem. Aztán később bekéredzkedtem, kaptam egy kis fehér köpenyt – teljes volt az izgalom! Amikor pedig feljövök itt a lépcsőn, mindig eszembe jutnak a szüleim, akik akkor is itt ültek és vártak rám a kis étel csomaggal, amikor évekkel később már mentősként dolgoztam.
Hogyan függ össze véleményed szerint stressz és teljesítmény?
A jó stresszt, mint amilyen például a vizsga előtti drukk vagy a sportverseny előtti feszültség, teljesítménybe tudod fordítani, majd amikor megvan az eredmény – függetlenül annak minőségétől -, a feszültség is oldódik. A baj akkor kezdődik, ha a mindennapokban ez a nagyon fontos elem kimarad, mert egyszer borulni fog a bili, ha nincs rendszeres stresszoldás. Én például gyakran tartok leltárt, amikor messzebbről nézek az életemre. Elgondolkodom például azon, milyen problémát oldhatnék meg, ha nem tenném mindig arrébb. Van, amit persze nem tudsz megoldani, de azzal is érdemes szembenézni, hogy megértsd miért hat rád annyira rosszul.
Mi az, amit minden nap megteszel az egészségedért?
A legtöbb szülő már túl van egy komoly sportteljesítményen, mire reggel 8:00-ra beér a munkahelyére (nevet – a szerk.). Néhány éve kezdtem el rendszeresen futni és minden második reggelt a Margitszigeten indítok. Előtte mindent elkaptam a gyerekektől, azóta viszont ébren van az immunrendszerem, más a kedvem és sokkal energikusabb is vagyok.
A humornak pedig nem csak kommunikációs szempontból van jelentős szerepe!
Az elsődleges cél, hogy megmentsünk minél több embert. A második cél ennek a csodálatos hivatásnak a népszerűsítése – nemes feladat és természetesen visszahat az elsőre. A szaktestületek végzik a dolgukat, nekem inkább abban van szerepem, hogy tartsam az emberekben a lelket. Az első hullám alatt érezhetően erősebb volt az összetartás, most a legtöbben a saját bajukkal vannak elfoglalva, nem igazán látszik ennek az egész helyzetnek a vége. A humornak viszont pont a nehéz helyzetekben van komoly szerepe. Optimizmus és összetartás nélkül nehéz lesz.
Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a lelki állapot hatással van a fizikai egészségre. Amikor immunrendszerről beszélünk, akkor egyúttal arról is beszélünk, hogy a szervezet hogyan tud szembenézni a különböző kihívásokkal, ebben pedig a lelkiállapotnak óriási szerepe van. Szóvivőként tudom, hogy a rossz hírnek van hírereje, pedig a jó híreket kúra szerűen elő kellene írni Magyarországnak, hogy a boldogság indexünk egy kicsit növekedjen!
Hogyan lehetünk a saját történetünk legjobb szóvivői?
A szóvivő is tulajdonképpen egy kommunikációs eszköz, ami akkor kap értelmet, ha látod a célt. Ahhoz, hogy jó szóvivője legyél önmagadnak, a saját történetednek vagy éppen a vállalkozásod üzenetének, a hitelesség a legfontosabb. Ehhez meg kell mutatnod valódi önmagadat, vállalnod kell, hogy mit szeretnél, mik a céljaid. Ha ez az egész egységben van és kongruens – amit mondasz és ahogyan mondod -, akkor a céljaidat is el fogod érni.