Valter Attila megvédte címét

Valter Attila megvédte címét vasárnap az országúti kerékpárosok országos bajnokságának férfi mezőnyversenyében.

A Pannonhalma környéki 170 kilométeres távnak 25 fokos időben vágott neki a 39 fős – U23-as és felnőtt – férfi mezőny. A 16,8 kilométeres Pannonhalma-Győrság-Halomalja-Pázmándfalu-Nyalka-Pannonhalma kört kilencszer teljesítették a bringások, hogy aztán három pannonhalmi kis kör után – amelyekben már feltekertek az apátsághoz – egy negyedik mászást követően a bencés monostor előtt érjenek célba.

A verseny legnagyobb kérdése az volt, hogy a 11 fővel rajtoló Epronex-Hungary meg tudja-e lepni a külföldi csapatokban tekerő profikat, akik közül leginkább a címvédő Valter Attila (Jumbo-Visma), valamint Fetter Erik (EOLO-Kometa) és Dina Márton (ATT Investments) számítottak a legnagyobb esélyeseknek.

Már az első körben megindultak a támadások, ki is alakult egy ötfős szökés, ám Fetter és Valter felugrottak rá, majd rövidesen a már ekkor fogyásnak indult mezőny utolérte az élcsoportot. A második kör végén a címvédő, valamint Karl Ádám tekert el, hozzájuk utóbbi két epronexes csapattársa csatlakozott, ám sorra szakadtak le az elmúlt évi győztesről, aki 125 kilométer elteltével egyedül maradt. Előnye egy perc körül volt ekkor, miközben a mezőny hátuljában Lepold Zoltán Antal a földre került, bokasérüléssel mentő szállította el.

A kis köröket 2:09 perces előnnyel kezdte meg Valter, miközben az üldözősor szétszakadt: Dina, Fetter és Kusztor Péter harcolt a dobogós helyekért. Dina az apátsághoz vezető 940 méter hosszú, 15 százalékos meredekségű részeket is tartalmazó, 9,6 százalékos átlagú emelkedő utolsó előtti mászásánál indult meg, ezzel leszakítva riválisait, Fetter pedig a záró hegymenetben hagyta le Kusztort. Így az első két helyet – akárcsak tavaly – Valter és Dina szerezte meg, a bronzérem pedig Fetterhez került.
Valter Attila a sajtótájékoztatón kifejtette: nem titkolt célja volt a címvédés, ugyanakkor nem volt rajta stressz, csak szerette volna élvezni a versenyt, miközben tudta, hogy a formája jobb, mint valaha.

„Ilyen jó érzéssel ritkán tud versenyezni az ember”

– szögezte le hozzátéve, hogy már az elején próbált a három dobogós szökést generálni, amikor pedig Karllal ketten eltekertek, az jutott eszébe, hogy nem a legideálisabb ketten teljesíteni mintegy 150 kilométert, ugyanakkor bízhatott abban, hogy az Epronex-Hungary hátul nem dolgozik be, ráadásul Karllal meg is tudták beszélni, kinek mi a célja és egyszer sem kellett maximumon teljesíteniük. Elárulta, igyekezett az üldözőket közel engedve megbontani az egyetértést hátul és akkor gyorsítani, amikor ők nagyon közel értek.

„Idén volt már ebben tapasztalatom, csak a másik oldalon, az üldözők között. Ezúttal az volt a célom, hogy addig bírjam ki, amíg hátul megbomlik az egység. Egy idő után lejött, hogy Marciék annyira kontrollálják a mezőnyt, hogy mikor mi lassítunk, ők még lassabban fognak menni.”

Valter végül azzal zárta az értékelést, hogy nagy taktikai harc volt, hiszen folyamatosan figyelni kellett, hogy mi történik mögöttük, ebben segítségére volt, hogy mindig volt mellettük kísérő motoros és folyamatosan tudták, mekkora a különbség, ezáltal tudott taktikázni.

(MTI)