Sokba kerülhet visszatérni az irodába – nekünk és a környezetnek is

A pandémia alatt megéltük a home office forradalmát, de ahogy a veszély elmúlt és az otthoni munka már-már úgy tűnt, hogy az új norma lesz, egyre több munkáltató követeli meg az irodába való visszatérést részben vagy teljes mértékben a dolgozóitól, az ő legnagyobb bánatukra. Azonban nemcsak a munkavállalóknak kerülhet sokba az irodai bejárás, hanem a bolygónak is.

Mennyi kibocsátással jár az irodai munka? Na és a hibrid vagy a home office? Egyértelműen háború zajlik a munkáltatók és a munkavállalók között az otthoni munkavégzés frontján, de van egy olyan szempont, ami ritkán merül fel az érvek sorában:

milyen hatással van az irodába járás vagy a home office a kibocsátás alakulására, és ezáltal a klímaválságra.

Az Amazon, a Google és a JPMorgan Chase vezérigazgatói és az olyan vezetők számára, akik egyre jobban sürgetik az irodába való visszatérést, egyértelmű, hogy szükség van erre, hiszen a személyes együttműködés és a véletlenszerű beszélgetések a konyhában elkötelezettebbé teszik az embereket és megkönnyítik a munkahelyi kommunikációt. Ezzel szemben ott van az érv, hogy a produktivitás igenis emelkedett a járvány évei alatt, vagyis a munkavállalók hatékonyabbak lehetnek, ha maguk határozzák meg az időbeosztásukat. James Elfer, a More Than Now alapítója szerint azonban ezeknek a döntéseknek van egy olyan vetülete is, amit a vállalatok és dolgozók diskurzusában nem merült fel eddig, pedig hangsúlyosan figyelembe kellene venni: milyen hatása van ennek a bolygóra.

„Megdöbbentő, hogy ez nem része a beszélgetésnek, különösen azoknál a vállalatoknál, amelyek azt állítják, hogy törődnek a fenntarthatósággal” – mondta Elfer, akinek cége viselkedéstudományi kísérleteket végez a munkahelyek javítása érdekében. „Ez egy elszalasztott lehetőség arra, hogy feltárjuk a munkáltató kolosszális befolyását a viselkedésünkre.”

Fontos kérdés, hogy a kötelező visszatérési politikák súlyosbítják-e az éghajlati válságot, különösen azért, mert a tudósok előrejelzése szerint 2023 lesz a történelem legmelegebb éve. A szorgos dolgozók reggeli bejutását az irodába általában személygépkocsik és buszok biztosítják, miközben a közlekedés (ide tartoznak a teherautók is) a bolygót felmelegítő üvegházhatású gázok kibocsátásának mintegy 20%-áért felelősek. De annak meghatározása, hogy az irodai munka rosszabb-e a bolygó számára, nem ilyen egyszerű. Számtalan olyan tényező van, amely a másik irányba billentheti a mérleget, ilyen például az otthon felhasznált energia mennyisége, hogy milyen ételeket esznek otthon és mennyit vásárolnak az emberek, illetve mennyi extra utazást sűrítenek be. A munka világának átalakulása épp most zajlik, és ha nem sikerül egyensúlyt találni az irodai termelékenység növelése és a bolygó védelme között, az a válság súlyosbodásához vezethet.

Ingázás és a CO2

A közlekedés a globális szén-dioxid (CO2) kibocsátás mintegy egyötödéért felelős (24%, ha csak az energiából származó CO2 kibocsátást vesszük figyelembe). Ennek háromnegyedét pedig a közúti közlekedés teszi ki, azon belül pedig 45,1 százalékért a személygépkocsik – személygépkocsik és buszok – felelősek. A fennmaradó 29,4% a teherautókból származik.

Bár persze világszerte változó, hogy milyen közlekedési formát választanak a dolgozók a munkába jutáshoz – míg Dániában például a legtöbben bicikliznek, az Egyesült Államokban inkább autóznak, és az agglomeráció terjedésével nálunk is egyre többen választják ezt -, de az autózás még mindig az egyik legnépszerűbb. A helyzetet rontja, hogy átlagosan egy ember utazik egy autóban, és a felmérések szerint legalább napi egy, de van, aki két órát is eltölt az utakon csak amiatt, hogy személyesen is jelen legyen az irodában.

Ezek után logikus lenne, hogy az ingázás megszüntetése segítene a levegő tisztán tartásában.

Ty Colman, az Optera, a szervezeteknek a kibocsátásuk számszerűsítésében segítő karbonszámláló cég társalapítója és igazgatója elmondta, hogy általában egy teljesen otthoni munkára alapozó, irodák nélküli vállalatnak van a legkisebb, kevesebb mint 1 tonna szén-dioxid-egyenértékkel járó hatása egy alkalmazottra vetítve évente. Ez magában foglalja a számítógépek működtetéséhez, a világítás fenntartásához és a kényelmes otthoni hőmérséklet fenntartásához felhasznált energia növekedését is. A heti három nap távmunkát lehetővé tevő, hibrid munkavégzésű alkalmazottak évente körülbelül 1,4 tonna szén-dioxidot bocsátanak ki, ami 1,7 tonnára nő a teljesen irodai munkavégzés esetén. A cég a Greenhouse Gas Protocol módszertan alapján készült, amely a szervezetek, városok és országok körében a legszélesebb körben használt szabvány a kibocsátások nyomon követésére. A vállalat számos változót állított be, hogy lássa, hogyan befolyásolják a különböző viselkedési formák az egy alkalmazottra jutó kibocsátás mennyiségét – mondta Colman -, és a teljesen irodai munkarend mindig a legmagasabb kibocsátást eredményezte, kivéve, ha az emberek nagy többsége tömegközlekedéssel ingázik – ekkor a hibrid munkarend valójában nagyobb környezeti hatással járhat.

A Nemzetközi Energiaügynökség által végzett 2020-as kutatás arra jutott, hogy azoknál az embereknél, akik naponta több mint 6,5 km-t ingáznak autóval, a kibocsátásuk csökkenne, ha otthonról dolgoznának. Összességében, ha azok az emberek, akik elvégezhetik a munkájukat távolról is, csak heti egy napon így tennének, évente 24 millió tonnával csökkenhetne a kibocsátás. Az IEA szerint ez „figyelemre méltó csökkenést” jelent, ugyanakkor a globális kibocsátási célokat figyelembe véve csepp a tengerben.

A világjárvány 2020-as kitörése lehetőséget adott a kutatóknak, hogy élesben vizsgálják meg, mi történik, ha emberek milliói az ingázás helyett otthon gubbasztanak.

Ralf Martin, a londoni Imperial College Business School docense meg is ragadta ezt a vissza nem térő alkalmat. Csapata 1164 brit háztartás reprezentatív mintájából gyűjtött adatokat, és ezek közül 452 háztartást kérdezett meg arról, hogyan változtak meg a napi szokásaik 2020 júliusában és augusztusában. Az adatok alapján, még akkor is, ha az emberek otthon ültek, töltötték a laptopokat és videohívásokat bonyolítottak, a háztartások összkibocsátása 33%-kal csökkent – a villamosenergia-felhasználás 6%-kal nőtt, míg a gázfogyasztás 9,5%-kal csökkent. A villamosenergia-felhasználás növekedése két okból nem okozott akkora kiugrást a kibocsátásban, mint várták – mondta Martin: először is, a kereslet jobban eloszlott a nap folyamán. A COVID előtti világban a háztartások kibocsátása a kora reggeli és esti órákra összpontosult, ami arra kényszerítette a nem hatékony olaj- és gázerőműveket, hogy a kereslet kiugró igényeinek kielégítése érdekében bekapcsolódjanak. A másik egy feltételezés, miszerint az emberek kevesebbet fürödtek, mivel nem kellett társaságba menniük, így a melegvízfogyasztás csökkent.

A járványnak azonban vége lett, és ezzel a spórolásnak is, ráadásul mostanra a pandémia előtti szinteknél magasabbra emelkedett a kibocsátás. További gondot jelent, hogy sokan ebben az időszakban a külvárosokba költöztek, most pedig a hibrid munkavégzés miatt hosszabban kell ingázniuk.

Otthon mennyire fontos a környezettudatosság?

Ezzel együtt vannak érvek, amelyek az otthoni munka ellen szólnak, ha hathatósan szeretnénk fellépni a klímaválság ellen. Nyilván nem mindenki autózik messzire a munkába, és sokan tömegközlekedéssel oldják meg az ingázást. Ráadásul a téli időszakban a fűtés, nyáron pedig a légkondi használata növeli az energiafogyasztást (bár ugyanez igaz az irodákra is). Fontos szempont az emberek viselkedése is: mennyit mennek el otthonról napközben a dolgozók, és mennyire értelmezik rugalmasan a home office fogalmát, tehát hányszor helyezik át a székhelyüket egy kellemesebb helyre.

Ezzel ellentétben, ha be kell járni az irodába, az emberek hajlamosabbak ételt rendelni, ami megint nagyobb kibocsátással jár, emellett több ruhára van szüksége a dolgozóknak, hiszen mindenki szeretne jól kinézni a munkatársai előtt.

Összességében mindkét oldalon megvannak a pro és kontra érvek, akárcsak ha a munkateljesítmény kérdését boncolgatjuk, mindenesetre az adatok azt mutatják, hogy érdemes megfontolni az otthoni munkavégzés térnyerését a bolygó szempontjából is.