Párkeresés az interneten

Egyre gyakoribb azon magányos – vagy nem magányos – emberek tábora, akik az internetes párkeresést hívják segítségül, hogy ismerkedjenek, esetleg megtalálják életük párját. Vajon miben különbözik az internetes párkeresés a „normális”, hagyományos ismerkedéstől?

Először is nézzük meg, mit nevezünk normális párkeresésnek: Az ember nyitott az új ismeretségekre, aktívan keresi is azokat a helyzeteket, alkalmakat, amikor nagy valószínűséggel új emberekkel ismerkedhet meg. Ha társaságba hívják, nem utasítja vissza a meghívást, és ha egy számára szimpatikus emberrel hozza össze a sorsa, nyitottan, és őszintén beszél magáról, és próbálja megismerni a másikat.

Sok szempontból tehát nem sok a különbség az interneten keresztül történő párkereséstől, hiszen a szándék ugyan az: új embereket megismerni, és közülük kiválasztani azokat, akikkel közelebbről is megismerkedne, akik érdeklik. Eddig a pontig, – főként azoknak, akiknek kevés idejük van, esetleg túlságosan gátlásosak – azt gondolom, nagyon hasznos dolog az internet. Ha a kezdeti chat-elést rövid idő után felváltja egy valódi kapcsolatfelvétel, egy valódi ismerkedés, és a továbbiakban is ezen a módon folytatódik a kapcsolat, a párkeresőnek nagyobb esélye lesz megtalálnia azt az embert, akit szeretne, mint annak, aki nem él ezzel a lehetőséggel.

Csakhogy: mivel az internet lehetővé teszi a kapcsolatteremtést, valójában nem szükséges az egyénnek felfednie valódi azonosságát. Sok felhasználó – ezt kihasználva – egyféle álarcot alakít ki magának, és ezzel az új, kedve szerint beállított identitással vesz részt a kapcsolatfelvételben. Ugyanakkor megteremti annak az érzésnek az illúzióját, hogy vannak „kapcsolatai”, vannak barátai, keresik vele a kapcsolatot, szeretik, tetszik másoknak stb. Lelkileg tehát kielégül egyfajta kapcsolati igény, ami valójában csak a valóság behelyettesítésére szolgál. Ha valaki megreked ezen a fantázia-kapcsolat szinten, elveszti a motivációját, hogy „igaziból” is ismerkedjen, és ezáltal izolálódik egy sajátos világba.

Vajon melyek az előnyei, illetve a hátrányai ennek a kapcsolati formának?

Nagy előnye az azonnali elérhetőség: nem kell kimenni a világba, felöltözni, stb. vagyis leomlanak azok az akadályok, és korlátok, amelyek a valós világban elkerülhetetlenek lennének Azonnal kapcsolatba lehet lépni valakivel, és sok embernek pusztán ez a tény csökkenti a magány elleni szorongását.

Mindent jobban lehet kontrollálni: egy személyes találkozásnál spontán vagyunk kénytelenek megnyilvánulni, és ez sok emberben a kiszolgáltatottság érzését kelti, míg a világhálón bőven van időnk, hogy magunkról egy olyan képet fessünk le, amilyet mi szeretnénk. Ugyanakkor, ha párt keresünk, sokkal nagyobb az a felület, amelyre – egy-két információ után – rávetíthetjük azt az ideális képet, amelyet látni szeretnénk. Sajnos, éppen ezért, a csalódás is nagyobb lesz, ha személyes találkozóra kerül sor.

Kérdés, hogy mi megy végbe „online” az emberekben másképp, mint a „normális” körülmények között?

Kísérletek bizonyítják, hogy a másik ember megítélésében, a vonzalom kialakulásában nagyon nagy szerepe van az első benyomásnak. A valóságban ekkor rengeteg inger éri az embert: látja, hallja, érzékeli a másikat. A hálón mindez lekorlátozódik a verbalitás szintjére, esetleg egy fénykép bemutatására. Tehát a hiányzó ingereket ki kell „pótolni”. Vagy a fantázia segítségével, vagy személyes találkozással. Természetesen az utóbbi sokkal célravezetőbb annak, aki valóban a párját keresi.

Néhány tanács

1. Mindig friss képet tegyünk fel magunkról. Meglehet, hogy nagyon jól nézünk ki egy 3 évvel korábbi fotón, és úgy gondoljuk, szinte semmit sem változtunk azóta, de ez nem igaz. Kerüljük el, hogy nagy csalódást okozzunk.
2. Ha lehet, több fotónk is legyen – más-más környezetben – és mielőtt kitennénk, mutassuk meg egy barátunknak is. Kérdezzük meg tőle, hogy szerinte fedik-e a képek a valóságot. Itt nem csak jobb, de sajnos rosszabb profil is születhet.
3. Ne próbáljunk nagyon humorosak lenni. A humorhoz valamelyest ismerni kell a másikat. Sokszor nagyon félreérthető, ha valaki humorizál.
4. Az őszinteség leginkább azért fontos, hogy önmagunkat ne csapjuk be. Ha teljesen mást mondunk magunkról, akkor szinte biztos, hogy nem azt a személyt találjuk meg, akit keresünk. Ez igaz nemcsak a komoly, de a lazább kapcsolatokra is.