Sokan sokféleképpen állunk az időhöz. Vannak, akik percre pontosan odaérnek mindig mindenhova és vannak, akik bármennyire is szeretnének pontosak lenni, mindig mindenhonnan elkésnek, azaz ők a notórius késők.

Ugye mindenkinek ismerős mindkét típus? De vajon mitől függ az, hogy ki melyik csoportba tartozik? A most következő cikk ezt a témát fogja körbejárni. Nézzük, melyek a notórius késés leggyakoribb okai:

1. „Ki mit hoz otthonról?”

Pszichológusok azt állítják, hogy az időhöz való személyes viszonyunk már 6 éves korunkra teljesen kialakul. Először az éjszaka és a nappal, majd a különböző napszakok, végül pedig a legkisebb időegységek –óra, perc- pontosság észlelési folyamata alakul ki. Az időhöz való viszonyulásunkhoz az otthonról hozott minták is nagyban hozzátesznek. Ha a szülő egyes idősíkhoz például hozzátársít egy bizonyos cselekményt (pl.: délben ebéd, este 9 órai lefekvés..stb.), elősegíti, hogy gyermekében kialakuljon a rendszeresség, pontosság iránti hajlam.

2. Kulturális különbségek „avagy milyen távol vagyunk az Egyenlítőtől?”

Közismert mondás, hogy a pontosságot aszerint szokás nézni, hogy milyen messze vagyunk az Egyenlítőtől. Ez elsőre furán hangozhat, de ha jobban belegondolunk a megállapítás teljesen helytálló. Délről – északra haladva a pontosság követelménye egyre szigorúbbá válik. Ennek egyszerű éghajlati okai vannak: egy északi országban, ha egy találkozó télen, külső helyszínen van, 5 perc várakozási idő is rendkívül kellemetlen lehet a várokozó félnek. Ha az idő hideg, a szél fúj az eső vagy a hó esik, fázunk a várakozáshoz való hajlam gyorsan lecsökken, míg egy déli országban ezek a percek egy kellemes nyári napon talán fel sem tűnnek. Így megfigyelhető, hogy pontosság és pontosság között attól függően, hogy a világ melyik pontján tartózkodunk óriási, különbségek lehetnek.

Azokban a latin országokban, ahol az időt könnyedebben kezelik egy üzleti tárgyalásra is közel fél akár egy óra csúszást is rá kell számolni. Amennyiben egy találkozót mégis pontosan szeretnének kezdeni és komolyan gondolják a megbeszélt időpontot, ezt előre jelezni szokták. Ilyenkor az időpont leegyeztetésénél az alábbi jelzőt használják „hora iglés” azaz angol óra szerint. Ezzel jelezve azt, hogy a megbeszélt találkozó pontban akkor ténylegesen el fog kezdődni.

3. Az éremnek mindig két oldala van, ha valaki késik, akkor valaki vár is.

Ennek a rossz szokásnak három féle pszichológiai megkülönböztetése van, a késő és a várakozó személy viszonyulását nézve.

A.) Érdektelenség: Nem érdekli a későt, hogy a másik embert megvárakoztatja. Ez tükrözi a két személy között meghúzódó rossz viszonyt, esetleg tisztázatlan problémát.

B.) Felsőbbrendűség tudat: Tudatos megvárakoztatás, hangsúlyozva ezzel, hogy én még ezt is megtehetem veled és most épp éreztetem ezt a fölényes helyzetemet! Ez a jelenség gyakran megfigyelhető főnök-beosztott, előadóművész-hallgató közönség, tanár-diák kapcsolatokban. Az erődemonstrálás egy fajtája.

C.) Egocentrikus hozzáállás: Ezt hívhatjuk egyszerű figyelemfelhívásnak is. A késéssel ezt üzenjünk a külvilágnak: “igen rám várni kell, mert én felrúgom a szabályokat, és ezt nézzétek el, fogadjátok el nekem.”

4. Mitől lesz valaki notórius késő?

A rendszeres késők esetében a helytelen időhasználat a legfőbb probléma. Összesen két csoportot lehet megkülönböztetni:

Az első csoport tagjainak egyszerűen nincsen semmilyen időérzéke. A cselekményeket szenvedéllyel és átéléssel végzik, és bár tisztában vannak vele, hogy indulniuk kellene az induláshoz, az úthoz és a megérkezéshez szükséges időt helytelenül ítélik meg. Ebből az következik, hogy rettentő kevés idő alatt szeretnének számos dolgot elvégezni és eljutni a találkozó helyszínére. Mivel ez teljességgel lehetetlen, (hacsak valaki nem rendelkezik a teleportálás képességével), ezért elkésnek! Ők igazából mindig szeretnének pontosan megérkezni csak egyszerűen a dolgokra szükséges ráfordítási időt rosszul mérik fel, ezért nagyon nehezen lehet haragudni rájuk!

A másik kategória tagjai azért késnek, mert egyszerűen késni akarnak. Ezt a szaknyelv “késésjátszmának” hívja. Ezek a személyek, valószínűleg nem kaptak elég figyelmet gyermekkorukban, ezért folyamatosan valamivel szeretnék magukra felhívni a figyelmet. Egy késés újabb és újabb figyelemfelhívást generál, ami pont azt tartja életben, hogy az adott személy ne szokjon le erről a tulajdonságról.

A protokoll és diplomáciai életben a késés egyáltalán nem elfogadott és illetlenségnek minősül. Ez legfőképpen azért van így, mert ezek a tárgyalások nem személyeket vagy cégeket képviselnek, hanem országokat. A nem megfelelő érkezéssel, azt közvetítjük, hogy az adott országot nem tiszteljük annyira, hogy időben odaérjünk.

Most már ismerjük a késés okait, viszont eddig nem beszéltünk ennek megoldásiról. A következő cikkemben azt fogom körüljárni, hogy milyen gyakorlati lépésekkel lehet a késést leküzdeni és mit tegyünk, ha valaki minket várakoztat meg.