Boyan Slat 18 évesen azzal az ígérettel állt a világ elé néhány évvel ezelőtt, hogy innovatív technológiájával megtisztítja az óceánokat 1,8 trillió műanyaghulladéktól.
Közel tíz év elteltével még mindig nem sikerült “kiporszívózni” a Csendes-óceánt, ami jól jelzi, hogy mekkora kihívásról is van szó. A Slat által alapított The Ocean Cleanup azonban nem adja fel, és miután az első eszköz nem felelt meg a célnak, és éles körülmények között nem tudott hatékonyan működni, egy új rendszert dolgoztak ki, amit a nyílt vízi körülményekre optimalizáltak.
A System 002 – vagyis Jenny – júliusban kezdi meg a próbaüzemet és a remények szerint képes lesz eltávolítani a nagy csendes-óceáni szemétszigetet – legalábbis egy részét.
A nem megfelelően kezelt hulladék ma nagyrészt az óceánokban köt ki, és az áramlatok mozgása révén öt szemétszigetben halmozódnak fel. Ezek közül a legmasszívabb szemétkupac, amit a ’80-as években fedeztek fel, Kalifornia és Hawaii között található és a grandiózus “nagy csendes-óceáni szemétsziget” nevet viseli. A szemétszigetek nagy részét különböző műanyagok alkotják, amelyek nagyon vegyesek, így a víz felszínén és jóval alatta is úszkálnak, valamint nagyon nagy területen vannak szétszóródva.
Ebből adódóan a The Ocean Cleanup rendszerének célja, hogy először egy helyre terelje a szemetet, hogy aztán hatékonyan begyűjthesse azt. A korábbi rendszerhez hasonlóan most is egy U alakot formáz a The Ocean Cleanup szemétbefogó monstruma, az elv ugyanis, hogy a műanyagszemét és a rendszer különböző sebességgel ringatózik a vízen, ezáltal pedig mesterséges partok jönnek létre a nyílt óceánon, amiken aztán fennakadhat a szemét.
A hatalmas terület megtisztításához egyetlen Jenny – így nevezték el a hivatalosan System 002 nevű technológiát – nem lenne elegendő, így a tervek szerint több gép összehangolt működésével támadnák meg a műanyagcsoportosulásokat.
Az U alakú cső szárai befognák a hulladékot, az aktív meghajtás révén pedig lassan, de előre haladna Jenny, ezáltal a legszennyezettebb területek felé tudnák irányítani. Az áramlatok a szemétszigeten belül folyamatosan mozgatják a műanyagot, ezért alakulnak ki olyan területek, ahol több a szemét, de az újonnan kifejlesztett aktív meghajtás révén tudnák ezeket követni. Ha pedig megtelik a rendszer, akkor egy szolgálati hajó gondoskodik a gyűjtőzóna kiürítésről, ami akkora, mint egy iskolabusz.
Először 2019-ben volt képes a cég műanyagot kivonni az óceánból a System 001/B tesztelése során.
Azonban a nyílt vízen számos nem várt problémába ütköztek, amelyek meggátolták, hogy teljesíteni tudják a vállalást, miszerint teljes egészében eltávolítják a szemétszigetet az óceánból. Érdekesség, hogy a kifogott szemétből saját termékeket is előállítottak, az újrahasznosított napszemüvegek megvásárlásával pedig bárki támogathatja a projektet.
A papíron létező elképzelések, de még a tengeri körülmények között tesztelt megoldások és a valós óceáni helyzet között azonban óriási a különbség, különösen, ha bedobjuk az egyenletbe az anyatermészet kiszámíthatatlanságát. Az egyik problémát a viharok jelentik, a nyílt óceánon ezek kimondottan rázósak tudnak lenni, de az új rendszer irányíthatóságának köszönhetően igyekeznek majd elnavigálni a gépet a viharok elől, illetve, ha nagyon eldurvulna a helyzet, akkor időlegesen a szárazföldön helyezik biztonságba a drága játékszert.
A legnagyobb különbség a korábbi változathoz képest a már említett aktív meghajtás. Korábban a rendszer passzív volt, tehát egy ejtőernyőre emlékeztető horgonyt használtak annak érdekében, hogy lassabban haladjon, mint a műanyag, de változtatni kellett ezen a stratégián, mivel így nem tudták skálázni a kifejlesztett gépet. Tehát most egy aktív meghajtást terveztek a System 002-höz, ezáltal gyorsabban és hatékonyabban tudják befogni a hulladékot.
A The Ocean Cleanup szakemberei arra is figyelnek, hogy működés közben a rendszer ne legyen káros hatással az élővilágra, és egy független szervezet, a CSA Ocean Sciences értékelése szerint nincs is semmi ilyen, de ezen felül a jövőben megfigyelők is tartózkodnak majd a rendszeren, hogy megfigyeljék, milyen kölcsönhatásban van az a környezettel.
Az ígéretek szerint az új The Ocean Cleanup rendszer a legkisebb, pár milliméteres daraboktól a nagyobb szemétdarabokig képes mindent összegyűjteni, így a hatalmas, akár több tíz méteres halászhálókat is, amikről a Seaspiracy című filmben is szó esett. A The Ocean Cleanup hosszú távú víziója pedig nem kevesebb, mint hogy minden óceánban elhelyezik rendszerüket némi módosítással, ezáltal a becsléseik szerint 2040-re a lebegő óceáni műanyaghulladék 90 százalékát képesek lesznek eltávolítani.
A System 002 július végén indul éles bevetésre, ez lesz az első ilyen léptékű tisztítórendszer, ami a remények szerint jócskán túlszárnyalja a System 001/B eredményeit.
Egyértelműen szurkolunk Jenny sikerének, de a sok nehézség egy fontos tanulságra világít rá: nem arra lenne szükség, hogy megtisztítsuk az óceánokat a szemetünktől hanem arra, hogy ne is keletkezzen. Tehát azt kellene hathatósan megakadályozni, hogy a műanyagszemét az óceánokba jusson, mert addig csak szélmalomharcot vív az emberiség a saját maga által generált problémával szemben.
(Képek és forrás: The Ocean Cleanup)
