Kaviár, pacal, sült galamb – ezekért az ételekért rajongtak a történelem nagyjai

Vajon mit ettek a történelem legnagyobb férfialakjai? Karizmatikus személyiségek – uralkodók, tudósok, politikusok, művészek – kedvenc csemegéi közül válogattunk.

Napjainkban, ha szeretnél pontos képet kapni egy adott személyről, akkor szemügyre kell venned a ruházatát, a baráti társaságát és az Instagram-profilját – jegyzi meg szellemesen a Fine Dining Lovers cikke. Boldogabb korokban azonban nem az efféle – sokszor csalóka – külsőségek alapján ítélték meg egymást az emberek. Ehelyett inkább óvatosan felmérték egymás zenei ízlését, műveltségét, habitusbéli jellegzetességeit; ha pedig közösen költöttek el egy ebédet, vagy egy vacsorát, azt is megfigyelték, milyen étel kerül a másik tányérjára.

„Az vagy, amit megeszel” – tartja az ősrégi mondás. Nos, mint minden frappáns bon-mot, természetesen ez is tartalmaz egy csipetnyi túlzást, de azért kétségkívül van benne némi igazság is.

A Fine Dining Lovers kimerítő válogatása alapján összegyűjtöttük a legkarizmatikusabb történelmi személyiségek – uralkodók, művészek, politikusok, tudósok – legkedvesebb gasztronómiai ínyencségeit, melyek között egyaránt akadnak majd óriási meglepetések és tradicionális, hétköznapi fogások is. Nézzük!

Augustus császár és Julius Caesar

A Római Birodalom leghíresebb császárai imádták a spárgát. Augustus az al dente szerelmese volt (kevesen tudják, ám a gyorsan elvégezhető feladatokra gyakran a „kevesebb időt igényel, mint a spárga megfőzése” kifejezést alkalmazta), Julius Caesar viszont a vajon párolt verzióra esküdött.

Charles Darwin

A világhírű angol természettudós, a biológiai evolúció névadója zsenge ifjúként a cambridge-i Glutton Club tagja volt, és barátai társaságában szívesen próbált ki extravagáns ételeket. Megkóstolta a sólymot, sőt az alligátort is, személyes favoritja viszont a tatu volt, ami a kacsahús ízét idézte fel benne.

Alfred Hitchcock

Minden idők egyik legnagyobb filmrendezőjéről máig ezernyi szórakoztató anekdota kering a köztudatban. Hitchcockról tudjuk jól, hogy nem volt könnyű ember, sokszor igazi vaskalapos diktátorként viselkedett a forgatásokon – a verbális abúzustól sem riadt vissza -, e szélsőségesség pedig a magánéletére is jellemző volt. Kulináris ízlésében viszont – érdekes módon – semmi kirívót nem találhatunk. A thriller ősatyja imádta például a britek nagy kedvencét, a sós pitét: egyenesen élt-halt a sonkás-hagymás változatért.

Saul Steinberg

A 20. század egyik legnagyobb rajzfilmes illusztrátora minden áldott nap háromszor reggelizett, ugyanis azt vallotta, hogy ez a szinte már pazarló, szertelen bőség hozzátartozik az amerikai életformához. Megunhatatlan kedvencei közé tartozott a bacon, a tojás, a sonka, a palacsinta és a gofri is.

John Irving

Az amerikai író rendszerint egyszerű, könnyen elkészíthető fogásokkal lepte meg a gyermekeit, s e próbálkozásait szinte mindig osztatlan siker koronázta. Irving imádta a nagyobb méretű húsgombócokat, amiket fokhagymával és bazsalikommal ízesített.

Thomas Jefferson

A minden idők egyik legnagyszerűbb amerikai elnökeként számon tartott Jeffersonról köztudott, hogy szenvedélyesen szerette a minőségi borokat (a Château Lafite volt az abszolút kedvence), ugyanakkor – némileg érdekes módon – különös rajongással viseltetett a gyümölcsök, kiváltképp a cseresznye iránt.

Alexandre Dumas

Amikor épp nem A három testőrt írta, Dumas örömmel látogatta végig a legfényűzőbb párizsi éttermeket. (Az egyikben még egy privát szobát is a rendelkezésére bocsátottak.) A legkedvesebb étele – amit gyakorta fogyasztott azon barátai társaságában, akiket le akart nyűgözni – egy könnyű, egyszerűen elkészíthető saláta volt. Dumas a következő receptet követte: egy főtt tojás sárgáját olívaolajban összetörte, hozzákeverte a kockára vágott uborkát és a szardellát, majd a tojásfehérjét is ráaprította. A végeredményt sóval, borssal és kakukkfűvel szórta meg, majd egy kevés ecetet adott hozzá, és zöld salátával szervírozta vendégeinek.

Winston Churchill

A néhai brit miniszterelnök imádta a különböző leveseket, igaz, e téren is válogatósnak bizonyult: a habart, tejszínes változatok sosem álltak közel a szívéhez, a húsos fogásokat viszont lelkesen fogyasztotta. A kedvencének egyébként a teknőslevest tartotta.

Bonaparte Napóleon

Talán csak a historikusok és a gasztronómiai szakértők tudják, de a francia császár kedvenc húsétele, a marengói csirke az 1800-as marengói csata után kapta a nevét. Az anekdota szerint Napóleont az ütközet előtt a hadi stratégiáról faggatták, ő azonban meglehetősen közönyös hangulatban volt, s azt felelte, nem érdekli, mi fog történni a csatamezőn, ő ugyanis csak egyvalamit akar: vacsorázni. Tábornoka, Desaix ezután rohamot vezényelt, és bár a csatát megnyerte, az életével fizetett a diadalért. A vacsora viszont időben elkészült – a szakácsok minden alapanyagot felhasználtak hozzá, amit az ütközet helyszínén találtak. Így született meg a császár kedvenc finomsága, az olívaolajon hagymával pirított csirkehús, amit száraz fehérbor, olívabogyó, paradicsom és gomba varázsolt ellenállhatatlanná.

Wolfgang Amadeus Mozart

A zseniális osztrák zeneszerző mindig akkor érezte elemében magát, ha ő lehetett az adott társaság középpontja. Nagykanállal habzsolta az életet, imádott szórakozni: feljegyzéseiből kiderül, hogy a billiárdasztalok mellett mindig rengeteg időt töltött, és olykor az alkoholfogyasztást is túlzásba vitte. A kedvenc étele a májgaluskás savanyú káposzta volt, ami még másnaposság ellen is hatékonynak bizonyult.