A hollywoodi legenda, aki nem kért Hitchcockból

Alfred Hitchcock Hollywood aranykorának legjelesebb férfiszínészeit foglalkoztatta a filmjeiben, volt azonban egy Oscar-díjas világsztár, aki kikosarazta a suspense mesterét.

Hitchcock már pályája első, angliai szakaszában is kínosan ügyelt arra, hogy olyan színészekkel vegye körbe magát, akik személyiségükkel, külső megjelenésükkel és tehetségükkel egyaránt megfelelnek olykor szinte már lehetetlenül magas kívánalmainak. A thriller atyja a rendezői oeuvre legfontosabb darabjait a klasszikus Hollywood krémjének (Cary Grant, James Stewart, Anthony Perkins, Grace Kelly, Ingrid Bergman) közreműködésével forgatta le, amerikai karrierje hajnalán azonban hiába vadászott egy különösen értékes „színészi skalpra”, végül nem sikerült megszereznie – írja a Far Out Magazine.

Hitchcock az óceán túlpartján 1940-ben, a Manderley-ház asszonya (Rebecca) című klasszikusával robbant be a filmes köztudatba. A Laurence Olivier és Joan Fontaine főszereplésével készített, a kísértethorror, a szerelmi melodráma és a thriller jegyeit üdítően ötvöző alkotás egy évvel később elnyerte a legjobb filmnek járó Oscar-díjat.

A suspense mesterét ebben az időszakban még bámulatos produktivitás jellemezte: gyakorta előfordult, hogy egy év leforgása alatt több alkotását is vászonra tűzték a mozik. Így történt ez 1940-ben is: még ki sem hűltek a vetítőtermek a Manderley-ház asszonya masszív sikere után, máris megérkezett a soron következő Hitchcock-opusz, a Boszorkánykonyha (Foreign Correspondent) című – az életmű csúcsától meglehetősen távol eső – kémthriller.

A történet 1939-ben, a második világháború előestéjén játszódik, s egy szemfüles, a világégés veszélye miatt Európába érkező amerikai újságíróról szól. A férfi Londonban összefut egy professzorral, akit egy megrendezett merényletet követően elrabolnak a náci kémek. Főszereplőnk egy fiatal nő társaságában Hollandia felé veszi az irányt, hogy megmentse a fontos titkokat őrző öregurat.

A Boszorkánykonyha főszerepét Joel McCrea játszotta, aki ugyan szerepelt néhány fontosabb tengerentúli moziban (Acélkaraván, 1939;  Sullivan utazásai, 1941; Délutáni puskalövések, 1962), ám sosem tudott betörni a hollywoodi színészek élvonalába. Utólag derült csak ki, hogy Hitchcock eredetileg nem is őt, hanem a Délidő (1952) későbbi Kane seriffjét, Gary Coopert szemelte ki a feladatra. A rendező úgy gondolta, Cooper – jellegzetes egyéniségének és drámai érzékének köszönhetően – biztosan tündökölne az összeesküvések burjánzó hálójába gabalyodó zsurnaliszta szerepében.

„Amikor elkészült a Boszorkánykonyha forgatókönyve, odaadtam Gary Coopernek” – mesélte később Hithcock Francois Truffaut filmrendezőnek, a francia új hullám egyik vezéregyéniségének. „De mivel thrillerről volt szó, visszautasított” – árulta el a direktor.

Coopert a harmincas évek alkonyán főleg a western és a kalandfilm műfajában foglalkoztatták, és a színész úgy érezte, egy kémthriller nem illene a művészi profiljába. Sajátos érvelése nagyszerűen illusztrálja a korabeli hollywoodi műfajszemlélet merevségét. „Ez az attitűd annyira szokványosnak számított hollywoodi pályám elején, hogy szinte mindig a második legjobb választásnál kötöttem ki” – panaszkodott Hitchcock, aki végül McCrea-nak kínálta fel a szerepet, és így sajnos sosem dolgozhatott együtt Cooperrel. A filmcsillag végül persze megbánta a döntését. „Évekkel később Cooper odajött hozzám, és azt mondta: ‘Ez bizony hiba volt. Igent kellett volna mondanom'” – emlékezett vissza a rendező.