Stephen King szerint ez minden idők legrosszabb horrorfilmje

A világhírű beststeller-szerző hol hátborzongató, hol szívfacsaró regényei mélyen beivódtak korunk populáris kultúrájába. Stephen King azonban nemcsak lelkes művelője a horrorműfajnak, de előszeretettel mond őszinte véleményt azokról a horrorfilmekről, amiket éppen megtekintett.

Stephen King századunk egyik legismertebb bestseller-szerzője – a rémisztgetés nagymestere -, kinek regényei és rövidebb elbeszélései a hetvenes évek dereka óta rengetegszer feltámadtak már papírsírjukból, hogy a mozivásznon keljenek új életre. Noha a 77 éves íróra elsősorban úgy tekintünk mint a szavak művészére, King kiapadhatatlan lelkesedéssel megáldott filmrajongó is, aki előszeretettel mond kendőzetlenül őszinte véleményt azokról a horrorfilmekről, amiket éppen megtekintett. A Slashfilm most felidézte King egyik 2021-es Twitter-bejegyzését, melyben elárulta, szerinte melyik a történelem legpocsékabb horrorja. Előre szólunk: nem a Stanley Kubrick által rendezett Ragyogásra esett a választása.

Hanem a Vérlakoma (Blood Feast) című 1963-as exploitationre, amit sokan a legelső splatternek tartanak. (A kifejezés olyan horrorokat jelöl, melyekben a fröccsenő vér és a szélsőségesen túltolt erőszak kerül a középpontba.)

Herschell Gordon Lewis botrányos alkotása a maga nemében komoly pozitív visszhangra talált, ám ennek – miként azt a Slashfilm cikke is igyekszik hangsúlyozni – vajmi kevés köze volt a film tényleges érdemeihez. A Vérlakoma ugyanis egyszerűen csak úttörő vállalkozás volt abban a tekintetben, hogy rengeteg merészen szcenírozott, tabusértő jelenettel sokkolta a nézőket, legyen szó akár vérgőzös mészárlásról, akár szexuális aktusról, akár a fizikai erőszak valamely más, szélsőséges formájáról. Ne feledjük, a filmet a hatvanas évek első felében mutatták be, amikor a híres Hays-kódex – Hollywood első önkorlátozó szabálygyűjteménye – már korántsem jelentett olyan szoros béklyót a kísérletező kedvű vagy épp szerzői karakterű alkotók számára, mint egy évtizeddel korábban. Sőt, 1960-ban mutatták be a mozik Alfred Hitchcock Psychóját, melyet a slasher egyik legfontosabb előfutáraként szokás emlegetni, s mely – a Vérlakomához hasonlóan – szintén kitágította az erőszakábrázolás addig ismert határait. (Igaz, Hitchcock számos tekintetben inkább a néző képzeletére támaszkodott, s a Psycho főként témavilágát tekintve számított retrográdnak.)

A Vérlakoma főhőse egy ételfutár, aki az egyiptomi halálkultusz követőjeként fiatal lányokat gyilkol meg a napfényes Miamiban, hogy a testrészeikből életre keltse hőn szeretett istennőjét. Bizony, már az alaptörténet is eléggé meredeknek tűnik, a megvalósítás terén viszont minden létező határt túllépett a stáb: az értelmetlen, nyers és állatias erőszak e féktelen burjánzása talán még a mai néző gyomrát is megüli, pedig a hatvanas évek óta temérdek, ennél is százszorta felkavaróbb horrorfilmet láthatott a publikum a Cannibal Holocausttól (1980) Az emberi százlábún (2009) át egészen a Terrifier-trilógiáig (2016-2014). Ide kattintva egyébként a teljes alkotást megtekintheted, s magad is eldöntheted, igaza van-e Stephen Kingnek.