Korszakalkotó felfedezés és a feledés várja a föld mélyén Ralph Fiennes karakterét az Ásatásban
Carey Mulligan és Ralph Fiennes sírt ásnak az előbbi birtokán a második világháború árnyékában. Az Ásatás nyomokban régészetet tartalmaz, miközben az Egyesült Királyság legjelentősebb archeológiai felfedezéséről mesél. Ki volt Basil Brown? Erre a briteket is fejvakarásra késztető kérdésre ad választ a Netflix új filmje.
Indiana Jones egyedülálló kalandjaival akaratlanul is népszerűsítette a régészetet a ’80-as, ’90-es években, bár a szélesvásznon és a televízió képernyőjén látottak persze köszönőviszonyban sem álltak a valósággal. A leggyakoribb régészeti módszer az ásatás: kemény, kétkezi fizikai munka, amelyben jelentős mennyiségű földet kell megmozgatni. Belátható módon az ostor és a bőrdzseki ilyenkor csak felesleges kolonc, a széles karimájú kalap azonban jó szolgálatot tehet a tűző napsütés ellen. Ralph Fiennes-nak is jól áll az autodidakta régész figurája, szívesen látnánk akár Harrison Ford utódjaként George Lucas kalandvágyó hősének szerepében.
Basil Brown karaktere azonban nagyon is két lábbal a földön áll: tekintete ugyan gyakrabban elidőz a csillagok közt vagy a föld porában, de a maga módján realista. Ásatási szakemberként keresi a betevőt – olykor szó szerint -, aki mindent tud a földről; nem tanult, de több nyelven beszél, olvasott és még könyvet is írt a munkájáról, ráadásul több mint harminc év ásatási tapasztalat dolgozik benne. Ez utóbbi keresetté teszi a szakmájában, még ha az ipswichi kultúrsznob közeg afféle megtűrt amatőrként is kezeli.
Brownt felfogadja Mrs. Pretty, a tehetős özvegyasszony, hogy a birtokán található földhalmokat föltárja: gyanúja szerint a földhányások ősi sírok, amelyek mindezidáig elkerülték a figyelmet. Brown munkához lát, ám rövidesen meggyűlik a baja a földdel, az esővel és legfőképp az emberekkel. Miután Mrs. Pretty-vel közös leletük mind jelentőségteljesebbé válik, úgy próbálja előbb a helyi, majd a British Múzeum kisajátítani. Eközben fenyegető rémként magasodik az egész világ fölé a második világháború árnya, amellyel versenyfutásra kényszerülnek hőseink.
Az Ásatás csupán kurta bepillantást enged a régészet kulisszái mögé, és több időt szentel hőseinek. Lassan bontakozik ki a zárkózott Brown és az özvegy kapcsolata, ahogy jellemük és valódi hátterük is komótosan adja meg magát. Párosuknak jól állna a romantikus szál, ezt a történetet azonban az élet írta: véd- és dacszövetségüket inkább törékeny barátságnak nevezhetnénk. Brown mind mélyebbre süllyed a föld alá, és szembekerül a bürokráciával (Asterix óta tudjuk, hogy az csaknem legyőzhetetlen), miközben Mrs. Pretty is megvívja a maga szélmalomharcát. Mindkettőjük osztályrésze a kudarc, amit a film kétharmadánál Brown indulatában ki is mond.
Mivel lehet ezt a keserűséget feloldani? Nem könnyű, tekintetbe véve, hogy éppen sírt ásnak a világégés hajnalán. De minden csak nézőpont kérdése! Brown munkájával valójában egy élet tárul föl. A régészet nem a múltról, hanem a jövőről szól. A gyökereket forgatja ki, okulásul a jövő nemzedékének. Ezzel pedig valami tartósabbat hoz létre, mint a küszöbön álló háború.
Idő kérdése, hogy a Mrs. Pretty-t alakító Carey Mulligan-ből kétszeres Oscar-jelölt színésznő legyen. Az Ígéretes fiatal nőben még férfiakat bűnre csábító végzet asszonyaként tűnik föl, az Ásatásban már megtört özvegyasszonyként láthatjuk viszont. Éppolyan kaméleon, mint Meryl Streep. Ralph Fiennes pedig visszafogottságában is képes betölteni karizmájával a képernyőt.
Az Ásatás felétől mégis háttérbe szorulnak a nagyszerű karakterek Lily James szerelemre és szenvedélyre éhes figurája kedvéért. Nem igazán minőségi csere, tekintetbe véve, hogy a valamikori Hamupipőke ugyan belead apait-anyait, a romantikus szál kibontása mégis döcögősre sikerült. Ben Chaplin túljátssza a töketlen hitvest, Johnny Flynn meg amilyen megnyerő volt Mr. Knightley-ként az Emmában, annyira bizonytalan most Rómeóként. Ha az urakon múlik, Hamupipőke ezúttal pártában marad. Mindannyiukat lemossa a színről Mrs. Pretty kisfiát játsszó Archie Barnes, akinek ez mindössze a második szerepe, de Fiennes-szal közös jelenete a film egyik legdrámaibb pillanatai közé tartozik.
Az Ásatás gyönyörűen fényképezett brit tájai szinte lelépnek a képernyőről. Simon Stone életrajzi filmje méltó megemlékezés a Sutton Hoo-i ásatásokról, ahol az egyik legjelentősebb angolszász királyi temetkezési helyet sikerült feltárni. A felfedezés a tárgyi leleteken túl újradefiniálta mindazt, amit addig a kora középkori angolszászokról tudtak. A Netflix filmje egyben visszacsempészi a köztudatba Basil Brown nevét, elismerve annak az embernek a munkásságát, akiről egy időre mindenki megfeledkezett.
Bányász Attila