Last Vegas, végállomás: Zack Snyder a holtakat életre kelti, új filmjét mélyre temeti
Zack Snyder legújabb filmjében az elkárhozottak beveszik Las Vegast. Nem, ez nem egy átlagos szombat este a „fény és a kaszinók városában”, hanem maga a bibliai feltámadás napja, legalábbis ahogyan azt George A. Romero évtizedekkel ezelőtt elképzelte. Snyder kuriózumot, új filmes sagát és egész hadsereget ígér, helyette a heist és a zombis horrorfilmek kliséit variáló crossovert kapunk, erősen B-filmes szájízzel.
Zack Snydernek nem ez az első kirándulása a holtak földjére: George A. Romero 1978-as kultklasszikus zombifilmjének, a Holtak hajnalának a feldolgozásával kezdte a nagyjátékfilmes rendezői pályafutását. Nagy fába vágta a fejszét, de a végeredmény annyira jól sikerült, hogy maga a remake is kultikus státuszba emelkedett. Snydert egy évtizedre beszippantotta a képregény-adaptációk világa, köztük a DC komorra színezett filmuniverzuma. Régóta dédelgetett szerelemprojektje kedvéért azonban most ismét visszatér az élőholtakhoz.
Alig ült el az Igazság Ligája megalomán rendezői változatának zajos sikere, Snyder már a konkurens streaming-szolgáltatónál támasztja fel a halottakat.
Az író-rendező egy ideje már a szíve szavára hallgat: kész csapot-papot hátra hagyva odamenni, ahol nagyobb homokozóban engedik játszani. A Netflix pedig neki adta Las Vegast: ha kell, rombolja porig, de közben egy percet se szalasszon el filmre venni! Snyder pedig, boldogan keverve a szezont a fazonnal, leforgatta a filmtörténelem első heist zombi-horrorját.
A film nyitójelenetében a Las Vegas-i zombiapokalipszis teremtéstörténetének lehetünk tanúi, amit a ma már klasszikusnak számító, sztorizgatós, Zack Snyder-i belassított nyitó szekvencia követ a város lezárásáról. Megismerhetjük belőle a közreműködő különleges osztag tagjait, akiket, miután a mór megtette kötelességét, egyszerűen félredobnak. A zombilét borzalmai tehát csak Las Vegasban harapóznak el, ami, némi szarkazmussal élve, nem változtat igazán a város miliőjén: továbbra is „a világ szórakoztató központja” marad, csak kicsit másképp.
Az amerikai elnök kész rövidre zárni a problémát, és a Mojave-sivatagot néhány ezer évre sugárzóan lakatlanná tenni. A visszaszámlálás megkezdődik, mire egy kétes üzletember felbérel egy csapatot, hogy mielőtt minden radioaktív porrá és hamuvá válik, könnyítsenek az egyik kaszinó páncélszekrényén néhány száz millió dollárral. Snyder filmje a klasszikus heist toposzokból építkezik: a verbuválás, a tervezés és a gajra menő végkifejlet aranyháromszögében eszében sincs a zsánert megújítani, legfeljebb a zombis háttérrel. Karakterei laposak és semmitmondóak, hiába próbál drámai mélységet kölcsönözni egy elcsépelt apa-lánya és egy rém kínos romantikus kapcsolatnak, Dave Bautistát nem ezért szeretjük (hanem mert képes láthatatlanná válni).
Így a figurákért igazából nincs miért izgulni. A sztori logikátlanságain valahogy túllendül az ember – Mi értelme a karantén zónának? Miért vágynak vissza a civilek a városba? Miért viszi a kihalt utcákról a csapatot a stalker az épületekbe, ha bent tanyáznak a holtak? -, ám akcióból is pont olyan keveset kapunk, mint a Las Vegas-i posztapok környezetből. Gyakran az az érzése a nézőnek, hogy körbe-körbe járunk a városban, azt is kellemetlenül szűk belső terekben. Snyder nemcsak producerként, íróként és rendezőként vett részt a forgatáson, de operatőrként és kamera kezelőként is. Sokat használja a kézikamerát, amelytől sok az arcokra fókuszáló közeli felvétel; átütő színészi alakítások híján ez inkább olcsó megoldásnak tűnik, amivel megúszható a díszletezés.
Snyder kreativitása a crossoveren túl a zombitársadalom tagozódásában is tetten érhető: kár, hogy az izgalmas alapötlettel végül semmit sem kezd, beleveszik a részletekbe – hogy nézzenek ki és mozogjanak a zombik, elpepecsel az élőhalott-állatokkal -, és a forgatókönyvet bejáratott sablonpanelekből ollózza össze. Ez a sztori nem igazán kiált folytatásért, és franchise-t sem kérünk belőle, köszönjük szépen! Egyszeri mulatságnak megteszi, elsősorban a zombi-zúzda miatt, amelyet hellyel-közzel, de szállít a produkció, de nem fogjuk a 300 című képregény-feldolgozással együtt emlegetni.
A zsörtölődő helikopter-pilótát eredetileg Chris D’Elia színész játszotta volna a filmben, de szexuális zaklatási botrányba keveredett, ezért a jeleneteit kivágták a filmből. Helyette ugrott be Tig Notaro komikus, aki engem akaratlanul is Tom Skerrittre emlékeztetett.
Egy 90 millió dolláros költségvetésű, évekig csiszolgatott sztorijú nagyjátékfilmtől egy picit többet várnánk. Pláne, hogy Zack Snyder szerelemgyerekéről van szó. A halottak hadserege a kísérletezgető Netflixes produkciók szokásos csapdájába esik: annyira szerzői akar lenni, hogy átbillen a felejthető kategóriába. Ezért kár volt istállót váltani, Zack! Jobb, ha ezek az élőholtak örökre elássák magukat!
Bányász Attila