A Richard király újabb Oscar-jelölést hozhat Will Smith számára

Az akaratról és a hitről szól Will Smith magával ragadó sportfilmje, a Richard király, amely furcsamód nem a tenisz két állócsillagára, Venus és Serena Williams teniszezőkre koncentrál, hanem a sikerükben feltétel nélkül bízó édesapjukra. A Richard király igazi sportdráma, amely jócskán túlmutat a labdajátékon, így azoknak is érdemes beülni rá, akik nem igazán rajongói a tenisznek.

Piros pulóver, hófehér tenisznadrág és térdzokni, valamint busa szemöldök a mindenre elszánt, konok tekintet fölött – így jelenik meg előttünk a vásznon Richard Williams megmosolyogtató alakja, aki minden józan érvet lesöprő szent meggyőződéssel hitte, hogy a gettóból szalajtott lányai fekete királynőivé válhatnak a fehér elit sportjának, a tenisznek. Az apa maga kezdte el edzeni a négy és öt éves kislányokat, miután látta a tévében, mennyit keres egy profi teniszjátékos, és vett néhány teniszórát egy piás edzőtől. Minden valamirevaló sikertörténet alapja egy jó terv, nincs ez másként a Williams-famíliában sem: Richard állítólag egy 70-80 oldalas dokumentumban fektette le az irányelveit, amelyhez aztán körömszakadtáig ragaszkodott. A róla szóló filmben a tervet csak emlegetik, de egyszer sem lobogtatják meg, de ez persze semmit nem von le az értékéből. A Williams-nővérek elképesztő sikere ömagáért beszél.

Ha nincs előtted ösvény, taposd ki magadnak!

Richard Williams a tenisz Earl Woods-a, aki a pálya „tigriseit” nevelte ki lányaiból. Életrajzi filmje ott veszi föl a fonalat, amikor kénytelen ráébredni, hogy a gyerekek további fejlődéséhez ő már kevés, szakembert kell melléjük fölfogadnia. Igen ám, de miből? A tenisz költséges sport, az utánpótlás-nevelés pedig még inkább az. Felesége, Oracene, aki szintén kivette a maga részét a Williams-nővérek motiválásából – mégis meglehetősen alulértékelt, a filmben éppúgy, akárcsak az életben –, nővérként kereste meg a betevőt. Richard napközben a lányokkal foglalkozott, éjjel biztonsági őrként robotolt. Az egész család eltökélt volt, hogy a lányok kihozhassák magukból a maximumot, de ez a comptoni gettó közepén nem igazán tűnt többnek holmi tündérmesénél.

A Williams-család: Oracene (Aunjanue Ellis), Tunde (Mikayla Lashae Bartholomew), Richard (Will Smith), Venus (Saniyya Sidney), Serena (Demi Singleton) és Lyndrea (Layla Crawford) Fotó: Warner Bros.

Williamsék azonban – kívülről legalábbis – rendíthetetlennek tűntek. Akár esett, akár fújt, a nap rendre a pályán találta őket, ahol makacs szorgalommal gyakoroltak. Ezt csak így lehet csinálni! Bár látszólag embertelen önuralommal dolgoztak, Oracence és Richard nem esett a sztárszülők klasszikus hibájába: a terv elengedhetetlen része volt, hogy a gyerek jól érezze magát abban, amit csinál! Ha úgy adódott, Richard hagyta a francba az edzést, és fölnyalábolva a családot kiruccant velük Disneylandbe! A versenyeken pedig egyetlen edzői tanáccsal élt: menjetek, és érezzétek jól magatokat!

Hitet hitelbe

Richard Williams mert nagyot álmodni, és lányai tehetségére befektetésként tekintett. Egyedül ilyen módon tudott érvényesülni, igaz, nem is volt hajlandó egy bizonyos szintnél lejjebb adni: John McEnroe és Pete Sampras edzőjét, Paul Cohent, valamint Andy Roddick, Jennifer Capriati és Maria Sharapova teniszcsillagok felfedezőjét, Rick Maccit környékezte meg. Mindketten felismerték, hogy valódi igazgyöngyöket rejt a comptoni gettó mélye, akikbe megéri tudást és pénzt belefektetni. Macci floridai Teniszakadémiája egészen új világra nyitott ajtót Williamsék előtt. Amíg azonban egy álomról könnyű lemondani, más a helyzet a soha vissza nem térő lehetőségekről. A Williams-család szintet lépett, ám ezzel megnőtt a vesztenivalójuk is.

Richard Williams zsebre tette Rick Maccit is… és nem fordítva! (Will Smith és Jon Bernthal) Fotó: Warner Bros.

Lepattanó az Oscar vörös szőnyegére

Reinaldo Marcus Green rendező forgatott már doku-sorozatot az egyenjogúságról (A tizennegyedik módosítás: Amerika harca a szabadságért) és road movie-t az előítéletek ellen zászlót bontó édesapáról (Good Joe Bell), a Richard király mégsem több, mint a klasszikus hollywoodi recept alapján készült sportfilm. Annak viszont nagyon jó! Will Smith Richard Williams szerepében felsorakoztatja teljes színészi repertoárját. És valóban, senki nem tud ráncba szaladt homlokkal oly elmélyülten fogpiszkálót rágcsálni, ahogyan ő! Az Ali és A boldogság nyomában után most esélyessé válhat a harmadik Oscar-jelölésére.

Richard és a fogpiszkáló (Will Smith) Fotó: Warner Bros.

Smith karizmája aztán ki is takar mindenki mást a vászonról. Nem hinném, hogy Rick Macci vagy Paul Cohen olyan könnyen figyelmen kívül hagyható ember lenne, mint ahogyan azt a filmben lefestették. Nem ezért vitték olyan sokra. Richard felesége, Oracene Williams is lehetne többet a vásznon, bár a film végi vitajelenetben Smith hátralép, helyet adva Aunjanue Ellis magával ragadó vehemenciájának – egyben előre vetítve a Williams-házaspár kamerán kívülre eső válását. Különösen fájó Venusszal szemben Serena mellőzöttsége (hogy a többi gyerekről már ne is beszéljünk!) – Green ezt azzal oldja fel, hogy Smith szájába adja: „még nem jött el a te időd”!

Falak helyett távlatok

Szó érte a ház elejét, hogy az elsőkönyves Zach Baylin szkriptje nem árnyalta kellően Richard figuráját. Meglátjuk, hogy jövőre mit kezd a Creed harmadik részével. Tény, hogy a filmben Williams Nagy Terve, úgy, ahogy van, kikezdhetetlenül tökéletes! Papolhat a sok szaki, Williams hajthatatlansága végül önigazolást nyer. Will Smith érdeme – amiért majd megérdemli azt a bizonyos jelölést –, hogy e kikezdhetetlen makacsságba képes belecsempészni a bizonytalanságot, megadva ennek a kissé egyoldalú történetnek a sava-borsát.

Ott jön az a fura fazon meg a rettentő tehetséges lányai! (Demi Singleton, Will Smith és Saniyya Sidney) Fotó: Warner Bros.

A Richard király piedesztálra emel olyan emberi értékeket, mint az állhatatosság, a kezdeményezőkészség, a bátorság és a türelem. Igazi sportolói erények ezek, amelyekben kiteljesedhet az ember a mindennapokban is. A film lezárása pedig szabályosan elemel bennünket a földtől. A sport lényege nem a versenyben keresendő, hanem a játékban. Ma már egyenesnek látszik az az út, amelyet Richard Williams a lányaival bejárt. De annakidején nem tűnt többnek zsákutcánál. Williams zsenialitása abban állt, hogy átlátott a társadalom emelte falakon.

Bányász Attila