Rakonczay Gábor 44 nap és 4 órányi erőltetett menet után hétfőn, magyar idő szerint késő délután elérte a Déli-sarkpontot. A szárazföld, vagyis az Antarktisz széléről indulva, brutális fagyban, napi 8-10 órát húzva egy eleinte több, mint kilencven kilós szánt – szembeszélben, 917 kilométer hosszan. Távol a családtól, a barátoktól, távol mindentől, amit az extrém sportoló eddig ismert.

A testsúlya tíz százalékát elégette, és az arcán fagyási sérüléseket szenvedett, de boldogabb, mint valaha. Rakonczay Gábor tudta előre, hogy élete egyik legnehezebb 40-50 napja vár rá, így azután nem is érte meglepetésként, hogy tényleg kőkemény kihívásokat rejtett a Déli-sark Expedíció.

“Voltak nehéz pillanatok az út során, de olyankor mindig egy gyerekkori döntés és egy jelenkori gondolat vitt előre. Elképzeltem, hogy találkozom a fiatalkori önmagammal, azzal, aki elképzelte, mi lesz belőle, ha felnő. Aki tele volt tervekkel és korlátok nélküli hatalmas célokkal – szóval úgy a hatéves önmagammal.

Volt idő, amikor ha találkozunk, erősen magyarázkodnom kellett volna, hogy valami miért nem úgy jött össze, ahogy elterveztem. Most az a gondolat vitt előre, hogy a hatéves önmagam vár a Déli-sarkon. Megérkezem és találkozunk, nem szólunk egy szót sem, csak nézzük egymást. Aztán elmosolyodunk és szorosan megöleljük egymást. Ő továbbra is csak büszkén mosolyog, én meg elsírom magam – tökéletes pillanat. Önmagad előtt megállni és helyt állni – nem magyarázkodni, csak létezni. Kompromisszumok és megalkuvás nélkül. A szabadság ez, amelyre gyerekként feltesszük az életünket, és amelyből felnőttként megpróbálunk minél többet, és minél tovább megtartani.” – mondta el Rakonczay Gábor.